Az úgynevezett nagy nyelvi modellel dolgozó mesterséges intelligencia a tanmenetet is átrendezi: gyakorlatilag nincs olyan házi feladat, amit ne volna képes másodpercek alatt elkészíteni, legyen szó egyenletről, kódról vagy esszéről. De mégis mit tehetnek a tanárok, a szülők és az iskolák, hogy megvédjék a gyerekeket a ChatGPT sötét oldalától, a fals információktól és a plágiumtól?
Már most látszik, hogy a ChatGPT tavaly novemberi megjelenése óta rengeteg intézmény egyszerűen tiltotta a gyártó, az OPEN AI oldalának használatát, hogy a diákok ne férhessenek hozzá a korlátlan – és persze ellenőrizetlen – segítséghez. Olyan ez kicsit, mint amikor az ipari forradalom idején a munkájukat a gépesítés miatt elvesztő parasztok kaszával és vasvillával indultak a gőztraktor ellen. Elkeseredett lépés, de jól tudjuk: sok értelme nem volt, a már elkezdődött folyamatokat sem erőszak, sem észérvek nem tudták megállítani.
Nem könnyű tiltani
Ugyanígy jelenleg a ChatGPT -t sem tudja hatékonyan tiltani se iskola, se szülő. A gyerekek, kamaszok meg fogják találni azt az eszközt és hálózatot, amelyen keresztül hozzáférhetnek, úgyhogy érdemes inkább úgy tekinteni a mesterséges intelligenciára, mint a számológépre: esetenként engedélyezni, mint segédeszközt. Közben pedig fontos, hogy a fiatalok meg is tanulják a helyes használatát. Vannak ugyan az AI-alapú plágiumot kiszűrni képes szoftverek, de vajon hány tanár akarja azzal tölteni az éjszakáit, hogy ezeket kutatja, frissítgeti akár napi szinten?
Annál is inkább, mert ha okosan használjuk, a ChatGPT a tanár legjobb barátja. Szuper teszteket, feladatlapokat tud gyártani, sőt: egy pedagógus barátom arra is panaszkodott, hogy a diákok házi esszéihez pontosabb és részletesebb visszajelzést képes írni, mint ő maga. Aki ügyes, az szülőként is ki tudja aknázni az eszközt, hiszen elég megkérni arra, hogy készítsen az épp tanult leckéhez kérdéseket vagy feladatokat, adja meg a helyes válaszokat is, és máris lehet gyakorolni úgy is, hogy anya esetleg semmire nem emlékszik általános vagy középiskolai tanulmányaiból.
Mivel a ChatGPT egyelőre nem mindenható, segítségével akár a tényellenőrzés és a kritikus gondolkodás képessége is fejleszthető. Engedjük meg a gyerekeknek, hogy általa választ kapjanak a kérdéseikre, de mutassuk meg, hogyan ellenőrizhetjük az így kapott eredményeket. Kérjünk pro és kontra érveléseket, és kérjük meg a diákot, hogy a hozzá leginkább közelálló választ személyes tapasztalatokkal és történetekkel egészítse ki – vagyis hozza be azt, amire a mesterséges intelligencia nem képes. Ne, vagy ne elsősorban tényanyagokat kérjünk, hanem véleményeket, tapasztalatokat, élményeket, történeteket, amelyek az esetleges tényanyagokra épülnek, azzal összevethetők.
Mire jó még?
A ChatGPT akkor is szuper, ha hosszabb szövegek kivonatolásáról és vázlat készítéséről van szó. Márpedig akinek jó a vázlata, az jól tud tanulni is – már azzal segítjük a folyamatot, ha megkérjük a gyereket, hogy másolja le kézzel a füzetébe a ChatGPT által készített vázlatot. Ahogyan igazán eredményesen puskázni is csak az tud, aki konyít valamit az anyaghoz, úgy a mesterséges intelligencia se ad általános, wikipédiából is összerakható válasznál többet és jobbat, ha nincs egyfajta rálátásunk a témára, amiről kérdezzük.
Persze a témában való alapvető felkészültség és jártasság is kevés, ha az új eszközt nem tanuljuk meg céljaink szolgálatába állítani. Itt jön be az ún. prompt engineering, vagyis a parancskészítés művészete. A mai gyerekek egy olyan világban válnak majd egy terület szakembereivé, aminek része a mesterséges intelligencia is: ideje hát felkészíteni őket, hogyan kell a lehető legjobb, legpontosabb válaszokat kicsikarni az eszközökből, majd természetesen ellenőrizni azokat. Az igazán intelligens embernek nem kell mindent tudnia, bőven elég, ha azzal tisztában van, hogy hol talál releváns válaszokat a kérdéseire, és azokat képes hasznosítani is, miközben a teljes képet, az összes fontos összefüggést átlátja.
Anyaként (is) meggyőződésem, hogy naiv, botor dolog tiltani a ChatGPT-t: sokkal bölcsebb lépés beleállni a változásokba, még ha az nehéz is – ahogyan az ilyen léptékű paradigmaváltások sosem könnyűek. De hát ki mástól is tanulná meg az alapokat a gyerek a felnőtt életéhez, mint a tanárától?
Kapcsolódó cikkek
