Mennyit egyen?
A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Vigyázat, szubjektív tartalom következik! Nem vagyok gyerekgyógyász, se táplálkozási tanácsadó, de van három gyermekem, és rengeteg kisgyerekes ismerősöm, ezért azt gondolom, hogy láttam, és átéltem már egy-két dolgot gyerektáplálkozás témájában. Azért szeretném megosztani a tapasztalataimat, hogy segítsek elkerülni a szoptatással és a hozzátáplálással kapcsolatos tébolyt, amibe kezdő anyukaként simán belefuthatunk.
Ahogy a nagykönyvben meg van írva…?
Nagyon boldog voltam, amikor kiderült, hogy ikreim születnek, de rögtön el is kezdtem parázni, hogyan lesz majd elég tejem táplálni őket? Elkezdtem böngészni a netet és a babafórumokat, és rengeteg önjelölt szakértő hozzászólásával találkoztam, akik megmondták a tutit a szoptatással és a súlygyarapodással kapcsolatban. Töménytelen mennyiségű cikket olvastam a témáról különböző szakkönyvekben is, és mire megszülettek a babák, úgy gondoltam, hogy már teljesen kiműveltem magam a témában.
Persze a babáim abszolút nem úgy viselkedtek, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Másképp és máshogy ettek. Mindkettő más ritmusban szopizott, és igényelt esetenként kiegészítő tápszert. És bár eleinte méregettem őket evés előtt és után, felhagytam ezzel az idegesítő szokással, mert előfordult, hogy szoptatás után néhány dekával kevesebbet mutatott a mérleg, mint előtte.
Spontán a legjobb!
Rita barátnőm szintén belefutott a babatáplálási mizériába. Első kisbabája, Jázmin, születésénél egy régi vágású védőnőt fogott ki, aki az egyik látogatásánál elejtett egy olyan megjegyzést, hogy szerinte nem a normálisnak tekinthető módon gyarapodik a kislány súlya. Rita nagyon megijedt, felvásárolta a létező összes szakkönyvet, súlygyarapodási naplót vezetett, és három óránként próbálta etetni a kis Jázmint.
Az első hetekben kiegyensúlyozott Jázmin nehezen viselte a kötelező etetéseket, Rita pedig egyre eltökéltebben próbálta “felhizlalni” a babát, azaz eleget tenni egy tankönyvi és védőnői előírásnak. Hónapoknak kellett eltelnie mire belátta, hogy Jázminnal semmi gond sincs, bár nem eszik annyit, és kisebb súlyú, mint a kortársai, teljesen egészséges, kiegyensúlyozott és okos kisbaba.
A kislány egyéves születésnapját ünnepelték, mire Rita belátta, hogy túlzott aggódása megakadályozta hétköznapjaikban a spontaneitás kialakulását, és a gyermeknevelés élvezetétől fosztotta meg jó hosszú ideig.
Amennyi jólesik neki
Természetesen mindenki számára az a megnyugtató, ha gyermeke “hozza a számokat”, és az elvárt módon gyarapszik. Ha számodra fontosak a számok, használj az etetéseknél mérleget, de csak addig, ameddig még nincs rutinod a szoptatásban, nem ismered a babát, és nem tudod megállapítani, vajon eleget evett-e. Legkésőbb három hónapos korában abbahagyhatod a mérlegelést, mert innentől kezdve sokszor több gondot okoz, mint amennyi haszna van, ráadásul már ismered annyira a kicsit, hogy tudod, mikor jókedvű, elégedett. Ha kiegyensúlyozott, mosolygós, legalább 10-15 percig szopizik, naponta 5-6 pisis pelusa van, akkor biztosan nem kell aggódnod miatta.
Féléves kor után a hozzátáplálás mellett már végképp nem érdemes mérni a szopikat, ilyenkor már a sok mozgás és az egyéb ételek miatt végképp hamis eredmények születhetnek, hiszen a szilárd ételeket lassabban emészti meg. És hogy megválaszoljam a címben feltett kérdést is, a baba egyen annyit, amennyi jólesik neki. A csecsemők különben is sokkal rugalmasabbak, mint amennyire azt általában a szülők hiszik vagy hagyják nekik. Ha viszont továbbra is kételyeid vannak, nyugodtan kérdezz meg több egymástól független szakembert (védőnőt, gyerekorvost, szoptatási tanácsadót), hogy ők adjanak választ a téged nyugtalanító kérdésekre.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
