Megvan a varázsa, ha a család egy nagy vasárnap délelőtti kirándulás után egy hangulatos kis étteremben költi el az ebédet, de az otthoni vidám sütések-főzések is legalább ennyire emlékezetesek maradnak.
A gyerekeknek – akár kisfiúk, akár kislányok – nagyon érdekes, szinte misztikus dolog, hogy édesanyjuk hogyan készíti el a boltban (esetleg közösen) megvásárolt nyersanyagokból az edények és konyhai gépek segítségével az ételt. Már az egészen aprócska babák is érdeklődve nyújtogatják a nyakacskájukat, hogy lássák, mi minden van a konyhai pulton és sündörögnek a tűzhely körül. A még etetőszékben ülő babákat is egész hosszú időre le lehet kötni, ha az anyukájuk beviszi őket a konyhába, amikor főz, és közben például mondókáznak, énekelnek együtt, míg a nagyobbak elrágcsálhatnak egy-egy szelet nyers répát, karalábét.
A közös sütésekre a legalkalmasabb pillanat, ha az édesanya is nyugodt, türelmes hangulatban van, és szépen el tudja magyarázni a kíváncsi gyermeknek lépésről lépésre a folyamatokat, az alapanyagok nevét, hogy mit miért tesz. Egy fárasztó munkanap utáni gyors vacsorakészítéshez inkább ne hívjuk segítségül kis kuktánkat, nehogy ingerlékenységgel elvegyük a kedvét a főzőcskézéstől.
A két év körüli kisgyerek már aktív részese szeretne lenni a konyhai eseményeknek, szívesen keverget, törölget, keneget. Egy ekkora babának már apróbb feladatokat is nyugodtan lehet adni, persze a legfőbb biztonsági és tisztasági szabályok betartása mellett. Mielőtt a sütéshez, főzéshez hozzálátnánk, mindenképpen mossunk kezet és kérjük erre a gyermekünket is, így egy életre rögzülhet benne, hogy az ételhez csak tiszta kézzel nyúlunk és mi magunk legyünk erre a legjobb példa. Ha kell, főzés közben is többször mossunk kezet. A hosszú hajat – legyen az a mamáé vagy a babáé – össze kell kötni, megelőzendő, hogy az ételben viszontlássuk azt.
Mivel a kisgyerekek még nem tudnak olyan tisztán dolgozni a konyhában, mint a felnőttek, ezért csakis olyan ruhát adjunk rájuk, amit nem fogunk sajnálni, ha a meggy leve ráfröccsen, vagy belekeni a vajas kezecskéjét. A pulóverének az ujját is fel kell hajtani, hogy ne lógjon bele a kis csuklójánál az ételbe.
Feltérdelhet mellénk egy székre a konyhapulthoz, de arra ügyelni kell, hogy ne érhessen a forró sütőhöz, meleg fazékhoz és lehetőleg semmilyen szúró-vágó eszközt se adjunk a kezébe. Persze el lehet magyarázni neki, hogy miként bánjon a késsel, ollóval, de a legbiztosabb, ha nem is engedjük dolgozni ezekkel a kis kuktát. A turmixgépnek, aprítónak elég, ha ő nyomhatja meg a gombját indításkor. A tálas mixerrel is érdemes vigyázni, hisz nagy örömmel fog a kisgyermek belekukucskálni, és nézni, hogyan olvad eggyé a cukor a tojással, de vigyázzunk rá, nehogy kóstolgatási szándékkal beletegye az ujját!Rábízhatjuk például a tepsi kikenését vajjal, a meggy magozását, a vaníliás cukor beleöntését a keverőtálba, a liszt sütőporral elkeverését. A nagyobbak akár már egy piskótát is ügyesen be tudnak forgatni csokiba és kókuszba, így finom kókuszkockát készíthetnek. Adhatunk gyúrótáblán egy adag linzertésztát is a gyermeknek, amiből szaggatóformával készíthet kacsát, virágot és nyuszit, végül a sütés után össze is ragaszthatja a lekvárral. Nagy örömmel fog segíteni, ha a pogácsát ő szórhatja meg sajttal vagy szezámmaggal. Ha pedig például túrógombócot készítünk, nyugodtan bízzuk rá a kis gombócok elkészítést. De akár egy gyümölcstortára is rárakosgathatja egyedül a már felszelt epret vagy banánt.
A közösen főzött ételeknek pedig még az íze is finomabb, hiszen a kisgyermek munkája, szíve-lelke és minden lelkesedése is benne van. Ezért minden ügyes kis mozdulatáért dicsérjük meg, és evés közben is említsük meg édesapának vagy a nagyszülőknek, hogy a kis kuktánk nélkül bizony nem lenne ilyen ízletes az ebéd.
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
