Hétvége – Kinek higgyek? Kit tudok elérni?
Vasárnap kezdtem konzultálni szakemberrel, amikor az előző délután kezdődött láz reggelre sem csillapodott. Családunk jó barátját, a tapasztalt, tájékozott és higgadt védőnőt hívtam. A lázon kívül a lányomnak semmi más tünete nem volt, jókedvű, aktív volt. A védőnő azt mondta, hogy szerda még messze van, a lázat csak 38 fok felett csillapítsam, még elmúlhat nyaralásig, várjunk, hogy mi lesz.
Mivel azonban a férjem aggódós, és én is biztosra akartam menni, felhívtam egy ismerős gyermekorvost is (mert persze a saját gyermekorvosunk nem hívható hétvégén.)
Ő is megnyugtatott, hogy messze még a szerda, azt mondta, valami vírus lesz, ha a gyerek jól tűri, akkor a lázat akár kicsit 38 fok felett is hagyhatjuk, hadd dolgozzon a szervezete a kórokozó ellen. Mivel a lányom továbbra is virgonc volt, jó étvággyal evett és be nem állt a szája, így megfogadtam a tanácsot. Az orvosnő lediktált még 2 homeopátiás gyógyszert is, azokat a férjem beszerezte az ügyeletes patikából.
Azt is mondta, hogy ha másnapra nem megy le a láz, akkor menjünk el a gyerekorvosunkhoz, vigyünk vizeletet, csinálnak majd egy labort, mert ha esetleg húgyúti fertőzés, akkor kapunk gyógyszert, úgy mehetünk nyaralni.
Hétfő – ellentmondásos vélemények
A reggeli pisi tehát gondosan kimosott üvegbe került, reggel hívtam a saját gyermekorvosunkat. Délelőttre kaptunk is időpontot, a férjem vitte a lánykát, aki hősiesen és vidáman tűrte a mindenre kiterjedő vizsgálatot a doktornéninél.
Az orvos szerint a gyerek – a láztól eltekintve – teljesen egészségesnek tűnik, de a vizeletet valóban adjuk le a laborba, és beszéljünk vele másnap délután rendelési időben, hogy mi az eredmény.
Vizeletet a férjem a vitte a laborba, gyereket pedig anyósom haza. A férjem utasbiztosítást kötött, a lányomra – különös tekintettel a helyzetre – a legmagasabb kategóriájút. Ha esetleg orvosi ellátásra lesz szükség, akkor lesz rá fedezet. (Meg hát ugye az Európai Unió tagjaként egyébként is jár az ellátás, ez azért megnyugtatott.)
Délután jön a telefon a férjemtől, hogy Tündének hasmenése van. Ekkor kezdtem kissé kétségbeesni. 48 óra van a nyaralásig.
A férjem elment a rendelőbe a vizeletteszt eredményéért, látszólag rendben volt, mindenre azt írták, hogy normális, semmit nem csillagoztak meg.
Felhívtam ismét a védőnőmet és az ismerős gyermekorvost (hiszen a körzeti gyermekorvost rendelési időn kívül nem zavarhatom), és beszámoltam.
Sok folyadék, pihenés, várakozás – ez volt a válasz mindkettőjüktől. Bár ezt hamarabb is megtehettük volna, de probiotikum fogyasztását javasolták. Volt is itthon egy pár ampullányi, a férjem hozta az utánpótlást a patikából. Ezenkívül egy hasmenés elleni készítményt is kellene innia, aminek – finoman szólva is – elég vacak íze van, bár a gyártó érezhetően próbálkozott ízesítéssel, de a vanília illatú, sár állagú folyadék megitatása egy órányi hiszti, alkudozás, fenyegetés, majd kisebb fizikai erőszak árán volt lehetséges.
Egy hároméves már meglehetősen hatékonyan tud tiltakozni, ha a szájába akarunk önteni valamit, de félig zsarolva (ha nem iszod meg, nem nézhetsz Eperkét, illetve nem megyünk nyaralni), félig rábeszélve (nézd, én is iszom belőle, ki lehet bírni, ettől meggyógyulsz, segít a pocakodon), félig erőszakkal (az ágyat körbe leborítva, a gyereket textilpelussal letakarva, két karját leszorítva, fecskendővel a szájába nyomva) sikerült az adag felét a szervezetébe juttatni. A másik fele a környéket pettyezte be.
Szép szürke pöttyök mindenütt – szerencsére mindent lefedtem, ami nem mosható ki vagy le.
A láz még mindig 38,5 és 38,8 között, de a lázcsillapítóra (aminek legalább szereti az ízét) mindig lejjebb megy. Éjszakára gumilepedőt tettem a sima lepedő alá, és rákönyörögtem a lányomra a pelenkát. Nagyon tiltakozott, de végül beletörődött a helyzetbe. Szükség is volt a pelusra, kétszer kellett cserélnem. Nem volt túl nyugis éjszakánk.
Kedd – egyre kétségbeejtőbb a helyzet
Utolsó napom volt a munkában, ráadásul félnapos értekezlettel, és sok befejezni való dologgal. Tünde továbbra is lázas volt, és most már nyűgös is: azt mondta, hogy nem akar nyaralni, nem veszi be a homeopátiás golyócskákat, nem akar inni sem. Hagyjuk itthon, hagyjuk békén, nem akar meggyógyulni – mondta, illetve inkább sírta.
Együttműködés ugrott, jön a zsarolás. Szép szó, ígéret, lekenyerezés – mindennel próbálkoztunk, aztán a férjem csak meggyőzte, hogy meg kellene gyógyulni. Így a probiotikumot (ami íztelen) bevette, a hasmenés elleni port reggel azonban megint csak úgy sikerült belé diktálni, mint tegnap.
Délután a férjem – a doktornő kérésének megfelelően – beolvasta telefonon az előző napi vizelet laboreredményeit, és elmondta a nyákos hasmenést is. A doktornő szerint a lányom nem iszik eleget, és egyébként is vérvételre kell vinni másnap reggel a kórházba.
Másnap reggel az elutazás napja van – mondtuk neki, de ő ragaszkodott a procedúrához, így a férjem elment a beutalóért. Amikor átvette, határozott ígéretet csikart ki, hogy ha le kell mondani az utat, akkor megírja az orvosi igazolást, hogy megpróbálhassuk visszakapni a befizetett pénzt.
Kevesebb, mint 24 óránk volt a repülőgép indulásáig, a férjem telefonon és internetes üzenetekben tájékoztatott a helyzetről 10-15 percenként, míg én próbáltam koncentrálni a szerkesztőségben minden apró mozzanatra.
A nálunk dolgozó orvost, a dietetikust, a védőnőt és az ismerős gyerekorvost is kikérdeztem, hogy mit tanácsolnak, mert én nem vinném vérvételre a lányom, hiszen annak eredménye már csak akkor lenne meg, amikor lekéstük az utat. Persze a gyerek egészsége a fő, ennél semmi sem előrébb való, de egyáltalán nem tűnik nagy betegségnek ez az egész, minden jel arra utal, hogy közönséges vírusos valami, ami hasmenést okoz.
Tudom, hogy laikusként (még ha egészségügyi újságíró vagyok is) nincs jogom kétségbe vonni a körzeti gyermekorvos álláspontját, mégis úgy gondolom, hogy ez túlreagálása egy hasmenésnek.Ha nem utazás előtt állnánk, egyáltalán nem csinálnánk ekkora ügyet abból, hogy elkapott valami vírust a leányzó. Lesz még ilyen számtalanszor.
Minden gyógyszert beszereztünk, minden tünetre nagyon odafigyelünk, itatunk, pihentetünk, megválogatjuk az ételeket, csillapítjuk a magas lázat és drukkolunk, hogy a gyerek szervezete minél előbb legyőzze a vírust.
Tehát végigkérdezem az ismerős szakembereket, és mindannyian azt tanácsolták, hogy mivel a lányom általános állapota továbbra is teljesen jó, sem fájdalom, sem kiütés, sem légúti, sem más tünetek nincsenek, a hasmenés miatt ne halasszuk el a befizetett kéthetes utat.
A védőnő-barátnőm és a gyerekorvos azt mondta, hogy nagyjából mire kipakolunk Görögországban, el is fog múlni a hasmenés. A gyermekorvos még kétféle homeopátiás szert ajánlott, azokat ugyan kissé nehezen, de még aznap este beszereztük.
A biztonság kedvéért egy másik hatóanyagú lázcsillapítót is vettünk a patikában, hogy felváltva kaphassa, ha szükséges. De a lányom – meglátva az új flakont – eszeveszett hisztibe kezd, hogy olyat nem kér, neki a másik kell, ez nem finom. (Persze meg sem kóstolta.)
Kisebb harc után sikerült a következő lázcsillapításkor az újfajtából adni, de vádló, könnyes szemek arról árulkodtak, hogy megint csak a fizikai fölényem nyert. A lelkem romokban, de Tünde továbbra is jó általános állapotban van, semmi jele kiszáradásnak.
Anyósom cukormentes almakompótot főzött, este annak a levébe kevertem el a port, sűrűbbre hagytam, és a munkahelyről kapott 70 százalék kakaótartalmú étcsokival együtt ajánlottam Tündének. Láss csodát: ez a módszer működött.
Minden egyes korty előtt egy morzsányi étcsokit kapott a lányom, arra itta rá a folyadékot. Így egy perc alatt elfogyott a gyógyszer! A férjem nem hitt a szemének! Az étcsoki egyébként is jó hasmenés ellen, a folyadékot pedig külön pótoltuk a procedúra után.
A lányomat vízivásra szoktattuk, szörpöt, kólát még sosem ivott, gyümölcslét is ritkán, most almalét kapott, az legalább nem hajt. Este elővettem az eddig rejtegetett Eperke dvd-t, aminek címe: Tengerparti party. A lányom kétszer nézte meg és közölte: menni akar a tengerpartra.
Épp ez volt a célom, gondolatban megveregettem a vállam. Most nem kért pelust éjjelre, háromszor volt hasmenés, de mindig nagyjából időben riasztott, elértünk a biliig, bár egy bugyi és pizsama mosásba került.
Kattintson ide a folytatásért!
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
