Az egyházi iskola az új magániskola?
A KSH adatai szerint jelenleg Magyarországon 1067 egyházi közoktatási intézmény van, amelybe mintegy 220 ezer gyerek jár. A számuk folyamatosan nő: a kormány nagyjából négyszer több támogatást ad az egyházi iskolában tanuló diákok után, mint az állami iskolások után. Ezekben az intézményekben többnyire tökéletesen felszereltek a tornatermek és a laborok, soha nem fogy el a kréta vagy romlik el a számítógép.
Emellett a rugalmasabb szabályozási környezet miatt nagyobb szabadságot is kapnak az egyházi iskolák. Nincsenek például kötelező állami tankönyvek, de beszélgettünk olyan szülővel is, aki azt emelte ki, hogy míg az állami iskolákban az a szabály, hogy kizárólag két pedagógus kíséretében hagyhatják el az iskola területét a gyerekek (és ezért ritkán mennek bárhova), az egyházi iskola diákjai rendszeresen járnak könyvtárba, színházba, a közeli parkba és egyéb külső programokra is az osztályfőnökük vagy szaktanáruk társaságában.
Az egyik legnagyobb előny, hogy az egyházi iskoláknak lehetőségük van felvételivel szűrni a hozzájuk jelentkező gyerekanyagot, ezért a kimondottan jó képességű, illetve előnyös családi hátterű gyerekek érkeznek hozzájuk, akik így magasabb színvonalú oktatásban részesülnek, mint amit ott kapnának, ahol lassabban haladókhoz is muszáj alkalmazkodni. Jók a versenyeredmények, a továbbtanulási ráták, a nyelvvizsga-számok – kell ennél több?
“Évi három misét bárki bevállal”
Nem csoda hát, hogy az egyházi iskola ma Magyarországon egyre inkább átveszi a magániskolák szerepét. Szűrt gyerekanyag, kiemelkedően jó tárgyi ellátottság, nagyobb szabadság az állami iskolákhoz képest – “évi három misét és heti egy-két hitoktatást bárki bevállal”, fogalmazott az egyik apuka, aki ugyan nem vallásos, de mindkét gyereke egyházi intézménybe jár.
“A volt iskolám egyházi lett, aminek nem örültem, mert mi nem vagyunk vallásosak. Ismerem az összes tanárt, az igazgatót is, jó a viszony köztünk” – meséli Laci. – “Négyszemközt elmondta, hogy nyugodtan jöjjünk ide, nem szentfazék itt senki, heti két hittan van (eldönthetjük, hogy katolikus vagy református-e), az csak javára válik minden gyereknek. A vasárnapi misére illik eljárni, de nem kötelező, csak az évnyitó, évzáró és karácsonyi misére. Vannak lelki gyakorlatok, amik általában vallási tematika köré szerveződő osztálykirándulások sok világi programmal.”
“Hangsúlyozta, hogy náluk nincs bullying, senkit sem szégyenítenek meg, több gyerek pont emiatt jött át más intézményekből hozzájuk. A jelentkezési lapon szerepelt a keresztelő időpontja is, amihez az igazgató biztatására beírtuk: folyamatban. Azóta öt év telt el, de még mindig folyamatban van… Mi nem is házasodtunk össze, ezek a papírok nekünk semmit nem jelentenek”. Laciék nem bánták meg a katolikus iskolát. Egyértelmű volt, hogy a kisebbik gyerek is ide jön majd, és azt is megszokták, hogy a papoknak úgy kell köszönni: “Jézus szeret”.
“Ennyit nem akartunk, és nem is tudunk hazudni”
A református intézményekben a köszöntés bevett módja az “Áldás, békesség”. Az ateista, agnosztikus vagy “maguk módján hívő”, de nem vallásos családok gyakran a református intézményeket preferálják, mivel itt a gyermekkori keresztség nem elvárás, a papok közvetítő szerepe kevésbé domináns. Világi berkekben gyakran hallani: “a reformátusok azért mégsem olyan merevek, mint a katolikusok”, és ami biztos: különösen a neoprotestáns felekezetek nagyobb szabadságot adnak a gyerekek számára vallási nevelés tekintetében.
“Mi csak elgondolkodtunk ezen az opción. A munkahelyem mellett közvetlenül volt egy kedves, családias református óvoda. Kis csoportlétszámok, jó felszereltség, de a legfőbb szempontunk a lokáció lett volna. Miután elmondták a felvételi követelményeket, úgy döntöttünk, ennyit nem tudunk és nem is akarunk hazudni” – meséli egy másik szülő, aki nem érezte úgy, hogy kellőképp nyitott a gyermek vallási indoktrinációjára. “Biztosan el lehetett volna intézni valahogy az egyházi ajánlást, meg a mindenféle igazolásokat, de inkább bele se kezdtünk. Utólag jó döntésnek bizonyult, a kicsit távolabbi, körzetes állami óvoda szuper volt. Sulinál már el se mentem az egyházik nyílt napjára, pedig van egy klassz katolikus általános a közelünkben” – teszi hozzá.
“Nálunk azoknak a gyerekeknek a szülei, akik református iskolába járnak, nem is szívesen köszönnek nekünk, akik állami intézménybe járatjuk a gyerekeinket, hiába voltak óvodában csoporttársak. Nagyon nagy a szakadék köztük és köztünk, és bár pontosan tudom, hogy ott se mindenki hívő, mi nem akartuk, hogy ferdén nézzenek ránk. Nálunk is felmerült pedig a váltás, mert a kisfiam életét pokollá tette két osztálytársa, akik folyamatosan zaklatták őt, az osztályfőnök pedig semmit nem tett ez ellen. A megoldás végül a nyolcosztályos gimi lett a fiamnak: imádja. Állami, persze” – mondja egy másik szülő, aki másodszor is – az első rossz tapasztalat ellenére – az állami iskola útját választotta…
Fotó: Getty
“Nehéz bekerülni, de nem a zsidóság miatt”
Judit két gyereke izraelita iskolába jár. Van ugyan zsidó kötődésük, de ők maguk soha nem voltak vallásosak, semmilyen felekezet színeiben. “A kisebbik gyerekem ovi kiscsoporttól ide jár, a nagyobbik 3. osztálytól. A kicsi most hetedikes, a nagy tizenkettedikes. A kicsit nem vették fel – helyhiány miatt – sem a körzetes, sem más oviba, és itt volt ismerősünk. A nagyobbik diszgráfiás és 2.5 év állami oktatásban eltöltött kínkeserves, megszégyenítéssel és szorongással teli év után átvittük őt is” – meséli Judit.
“Kiscsoportos oktatás, tehetséggondozás, helyben kapott fejlesztés, nem kell a kerületi nevelési tanácsadóba hurcolászni munkaidőben a gyereket… megfizethetetlen! Van a suliban pszichológus, normális nyelvoktatás (az angol mellett, spanyol, német, francia, olasz), van plusz egy nyelvi/informatikai év (nyolcadik után), vannak külföldi cserediák-programok, emberi körülmények, modern termek, működő és tiszta mosdók, normális tesiterem, egy szuper kert…” – sorolja. “Persze vannak hátrányok is: néha túl liberális hozzáállás a tanuláshoz, a tandíjon felül, az egyéb programért külön fizetni kell és néha nem keveset. Sok a tehetős szűlő, és van néhány nagyon tehetős is, ami felhúzza a színvonalat, de az árakat is sajnos”.
Elmondása szerint az intézmény mérsékelten vallásos. A felvételinél kellett ugyan írni beadványt a hitbéli kötődésről, de az nem sokat számít Judit véleménye szerint. A suliban természetesen a zsidó ünnepeket tartják meg, ros hasana, sukkot, hanuka és pészah van, nem karácsony meg húsvét. “Ezek egyébként szülőként is nagyon élvezhetők, jó közösségteremtő, nem kirekesztő programok a vallást nem gyakorlóknak is. Oviban és alsóban van pénteki gyertyagyújtás, ami kimondottan hangulatos, szerették a gyerekek” – meséli Judit. A vallás és erkölcstan óra itt judaisztika néven fut, és kötelező hébert is tanulni, ami Judit elmondása szerint nem könnyű.
“Nem egyszerű bekerülni, de nem a zsidóság-nem zsidóság miatt. Várólista van. Egyrészt sok az alumni gyerek, akik előnyt élveznek, sokan jönnek az intézmény saját ovijából, aztán ott vannak a dolgozók gyerekei is a lista elején, így kevés a szabad hely, de mindig rengeteg a jelentkező – és nem csak a zsidó családok köréből” – mondja az anyuka, aki elégedett a választásával.
“Nekünk mindegy volt, kap-e vallásos nevelést – otthon úgyis megkapja
Előfordul persze, hogy a hívő, vallási szokásokat megtartó családok sem a spirituális faktor miatt választják az egyházi iskolát. Imre és Anna például mindketten egyházi iskolába jártak, a feleség ráadásul a katolikus egyetem mellett katolikus lánykollégiumban is lakott, míg a férj egy rövid ideig jezsuita szakkollégista volt. Ők végül a legközelebbi iskolába íratták a gyerekeiket, amely a ferencesek fenntartásában működik.
“A nagyobbik kislányom 2017-ben ment iskolába, míg a kisebbik 2019-ben. 2017-ben ez az iskola maga volt a nyugalom. Barátságos kis közösségek, türelem, szeretet, otthonos légkör és viszonylag kicsi osztálylétszámok. Igen, felvételezni kellett, és kellett hozzá egyházi ajánlólevél, de mivel a másik két iskolát nem tartottuk a gyerekhez valónak, nagyon szerettük volna, ha bekerül. Azóta az iskolát kibővítették, káosz a köbön, havi 17 ezer forintba kerül a két gyerek iskoláztatása, és minden olyan dolog eltűnt az iskolából, amiért szerettük volna, ha ide járnak a gyerekek. Mindkét másik opció az állandóság és az oktatás szempontjából jobb választás lett volna a gyerekeknek. Az egyáltalán nem érdekel, hogy “vallásos nevelést” kapnak-e a gyerekek, mert azt itthon is megkapják” – fogalmaz Imre.
Mindez azt mutatja, hogy a hívő szülők sem feltétlenül a vallási életre való felkészítést tartják a legfontosabbnak egy intézmény esetében, hanem inkább a kedvező személyi és tárgyi feltételeket, valamint az oktatás színvonalát nézik. Ahol az istenhit a mindennapok része, nincs szükség arra, hogy külön iskolai szertartások keretében plántálják azt a gyerekek lelkébe. Fontosabb, hogy jók legyenek matekból és angolból, és komfortosan érezzék magukat az intézményben, szívesen menjenek iskolába reggelente.
Kapcsolódó cikkek
