Sokat gondolkodtam mostanában a gyereknevelésről és az anyaságról úgy általában.
Minél tovább törtem a fejem-különösen a neveléssel kapcsolatosan- annál inkább arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a nevelés, mint olyan, egy nem létező fogalom. Ha úgy tetszik, mágikus realizmus, amiben azért hiszünk, amiért az emberek istenben szoktak. Hogy legyen mibe kapaszkodni.
Az eddigi tizenkét és fél éves anyai pályafutásom során azonban azt vettem észre, hogy ugyan a szavaim lehetnek teljesen súlytalanok, de a tetteimnek bizony minden esetben következményei vannak (lesznek).
Addig-addig bontogattam ez az érzést magamban, amig rá nem jöttem, hogy tulajdonképpen az influenszerek mindig is léteztek. Csak régen úgy hívták őket, hogy: ANYÁK.
Ha jobban belegondolunk, amikor megszületik a gyerek, bekerül egy családba. Egy közösségbe, amelynek kialakult szokásrendszere és fogyasztási szokásai vannak. A gyerek születésével ugyan ezek némiképp megváltoznak, de (jó esetben) alapjaiban azért megmaradnak.
A kisbaba születése pillanatától tanul. Méghozzá úgy, hogy a szüleit „másolja”. Figyel, amikor beszélnek hozzá. Nemcsak a hangokra, hanem a grimaszokra, a szülei gesztikulálásra, és a hanghordozásukra is. Amikor rámosolyognak, egy idő után visszamosolyog. És igen hamar megtanulja azt is, hogy a „nem” szó az valamiféle tiltást jelent. Hamarabb, minthogy a betűkből álló szó valódi jelentésével tisztában lenne.
Egy gondolatkísérlet erejéig játsszunk el ezzel: milyen lenne, ha a baba az Insta-követőnk lenne, és mi egy értékrendet szeretnénk népszerűsíteni számára a rajongói oldalunkon:
Szobatisztaság
Fotó: Getty
– Sziasztok! Ma azt fogom nektek bemutatni, hogy milyen fontos a pelenka helyett a bilibe pisilni és kakilni. Sokan talán nem vagytok tisztában (szó szerint) ennek a fontos dolognak a jelentőségével, ezért is hoztam nektek mára egy ilyen izgalmas programot. Az egész annyiból áll, hogy napközben – bármit is csinálsz éppen – megpróbálsz nem bepisilni. Még akkor sem, ha egy ultramodern pihe-puha pelenka ölel körbe, és akkor sem, ha anyával épp bohóckodtok. A figurát már ismeritek, hiszen anya akárhányszor elmegy wc-re, ti mindig a nyomában vagytok. Éppen ezért semmi más dolgotok nincs, minthogy úgy tesztek, mint anya. Mutatom! Bementek a fürdőszobába, és odaléptek a bilihez. Ha nem tudjátok szabaddá tenni a szükséges területet, csak szóltok anyának, és ő segít mindenben. És már mehet is a pisilés! Amennyiben még ma úgy döntötök, hogy kipróbálnátok ezt a klassz programot, hoztam nektek egy kuponkódot, amit az elvégzett kis vagy nagy dolog után beválthattok egy kis tárgyi jutalomra. Nincs más dolgotok, mint kimondani a kódot: Máskor is a bilibe fogok pisilni! És már megyünk is a játékboltba egy kis apróságért. Ne felejtsétek el használni a hashtag ’szobatisztaság’-ot!
Éjszakai alvás és altatás
Drága követőim! Ma este egy merőben újszerű szolgáltatásra szeretném felhívni a figyelmeteket, ami nem más, mint az éjszakai alvás. Sokszor nyűgös vagy délelőttönként? Minden ok nélkül rád tör a sírás a legváratlanabb helyzetekben? Néha azt veszed észre, hogy egy üzletben földhöz vágod magad, miközben visítasz, de a kiváltó okra már nem is emlékszel? Akkor itt az ideje, hogy te is kipróbáld, milyen az, amikor átalszol egy éjszakát! Csupán annyit kell tenned, hogy amikor anya bevisz a saját ágyadba, felolvassa neked az esti mesét, majd egy jóéjt puszi után el akarja hagyni a gyerekszobát, te nem kérsz inni huszadszorra. Nem keresed felváltva hol a cumidat, hol a nyunyókádat, nem üvöltesz fennhangon, hogy csak még egy kicsi mesét, hanem fogod magad, leteszed a fejed a párnádra, behunyod a szemed és elalszol. Mindezt lehetőleg nem az esti rutin után két órával. Te is fel szoktál ébredni éjszaka? Olyankor a sötétben minden ijesztőbbnek tűnik, ezért azonnal visítani kezdesz, hogy ANYA, ANYA? Kedves követőm! Én ma erre is hoztam neked egy remek megoldást! Mi lenne, ha legközelebb, amikor az éjszaka közepén eláraszt a kétségbeesés, visszacsuknád a szemedet és megpróbálnál magadtól visszaaludni? Csakúgy, ahogy anya és apa is szokott. Amennyiben ez a szolgáltatás elnyerte a tetszésedet, és még ma éjfélig kipróbálod, részt vehetsz a sorsolásomon, amelynek keretében az egyik szerencsés követőmet megajándékozom a kipihent és türelmes énemmel. Azzal, amelyik képes egész nap mosolyogva a szőnyegen legózni. A szolgáltatás igénybevétele után ne felejtsétek el elmesélni az oviban a társaitoknak is és közben használjátok a hashtag ’ma éjjel hagytam anyát aludni’-t!
Problémamentes elválás reggelente
Fotó: Getty
Drága követőim! Ma arról szeretnék veletek beszélgetni a mindfullness jegyében, hogy milyen fontos dolog reggelente oviba, vagy bölcsibe járni. Manapság sokan igazságtalanul alulértékelik a munkavégzés fontosságát. Pedig ti is szoktatok a gyerekszobában dolgozósat játszani. Ráadásul mindezt azokkal a játékokkal, amiket anya és apa vesz nektek. Na már most ahhoz, hogy anya és apa továbbra is tudja teljesíteni a kívánságaitokat, napközben nekik is dolgozósat kell játszaniuk. Legalább akkor, amikor épp nincs lepkehímlő, vagy kéz-láb és szájvírusotok. Tisztában vagyok a jelenséggel, hogy havonta ezek a bölcsiben, vagy oviban töltött időszakok maximum pár napot tesznek ki. Ahogyan azzal is, hogy így nehéz tudatosan arra fókuszálnotok, hogy mindez a házon kívül töltött idő a napi rutinotok részévé váljon. Éppen ezért gondoltam arra, hogy most azon követőim között, akik hisztériás roham és sírógörcs nélkül bemennek reggelente a csoportszobába, kisorsolnék egy olyan ígéretet, hogy: Ha most abbahagyod a bőgést és elengedsz végre, akkor délután hozok neked valami finomat. Ne feledjétek! Az ajánlatom a hét minden reggelén áll. Már csak azért is, mert mire reggelente beérek a munkahelyemre, addigra annyira elfáradtam, hogy három kávé és egy teljes amnézia segít csak átlendülni a mélyponton. Hashtag ’küldjetek segítséget!’
Házi feladat
Sziasztok! Először is nagyon köszönöm nektek, hogy lassan már nyolc éve követtek és alkotunk együtt egy ilyen szuper kis közösséget. Ezt a jeles évfordulót azzal szeretném megünnepelni veletek, hogy egy igen különleges dolgot fogok most bemutatni nektek. A jelenséget úgy hívják, hogy önálló készülés az iskolai teendőkre. Igazából nem nagy dologról van szó. Legalábbis számotokra nem. Ez a szolgáltatás annyit tesz, hogy az iskolában napközben felírjátok a házi feladatot a leckefüzetbe, amit hazaérkezés után gondosan el is készítetek önállóan. Ezt követően nincs más teendőtök, mint átnézni a tolltartót, kihegyezni a tompább ceruzákat, majd az órarend megfigyelése után a táskátok tartalmát ahhoz igazítani, amilyen óráitok a következő napon lesznek. De miért is fontos mindez? Nem tudom, hogy hallottatok-e már az anyai kiégés elnevezésű jelenségről. Ez abból áll, hogy anya egy átdolgozott nap után elmegy értetek az iskolába, majd ezután elvisz benneteket különböző különórákra, amelyek ideje alatt ő vagy a kocsiban várakozik, vagy lóhalálában bevásárol. Majd ezután hazamentek, és ő ahelyett, hogy a vacsora elkészítése és feltálalását követően leülne egy kicsit olvasni, akkor szembesül a ténnyel, hogy halvány lila gőzötök sincs a törtekről. Hogy másnapra meg kell tanulni egy verset, és egyébként utána írni kell belőle egy elemző fogalmazást is, amit lehetőleg rajzzal is illene illusztrálni. Ilyenkor anyából előtörhet a csalódottság mély sóhaja, de esetenként egy-egy könnycseppet is felfedezhettek az arcán. Nem akarjátok, hogy anya idő előtt kiégjen? Azt akarjátok, hogy esténként zenét hallgassatok és együtt táncoljatok, mint régen ovi után? Akkor próbáljatok meg önállóan felelősséget vállalni az iskolai feladataitokért! Ha még ma elkezditek, beválthatjátok a kedvezményt egy palacsintasütésre vagy egy egyszeri lógásra valamelyik különóráról. A szolgáltatás igénybevétele előtt használjátok a: ’Ma nem iratom meg anyával a házimat kuponkódot’! Hashtag ’én magamtól tudom a házit és nemcsak azután, hogy anya minden szülőt felhívott az osztályból, hogy kinyomozza mi a franc lehet az, és ezért az oknyomozó munkájáért prima primissima díjra jelöltem’.
Kamaszkor
Fotó: Getty
Drága valaha hűséges követőim! Tudom, hogy már réges-régen nem követitek anyát. Tudom, hogy az algoritmus (akarom mondani a kamaszkor) szinte fizikailag megakadályoz titeket abban, hogy figyelemmel kísérjétek a tevékenységeimet. Tudom és értem. Csak azt szeretném mondani nektek, hogy őszintén remélem, hogy ez a tizenkét év számított valamit nektek is. Hogy valahol, mélyen ott legbelül megvannak azok a dolgok, amikről az elmúlt több, mint egy évtizeden át beszéltem nektek. Teljes mértékben megértem, hogy már más influenszereket követtek. Lehetőleg olyanokat, akik szöges ellentétei anyának. Mert anya mára cikinek és bénának számít. Ez teljesen normális.
Csak arra kérlek titeket, hogy ha vissza nem is követtek, azt tudjátok, hogy dm-ben mindig elértek. Én mindig ott leszek nektek. Amennyiben ma mégis velem tartotok, este live-ozni fogok arról, hogy hogyan őrizzük meg a saját személyiségünket, amikor a menők valami olyanra akarnak rábeszélni, ami akár még veszélyes is lehet. Holnap este pedig az lesz a téma, hogy valójában miért nem ciki anyának mindent elmondani. Kérlek tartsatok velem, akár álprofil alkalmazásával is, mert még most is megéri anyát titokban követni! Amennyiben részt veszel egy beszélgetésben (még ha passzívan is), a szilveszteri bulit idén is megengedem, és hajlandó vagyok hosszabb időre házon kívül tartózkodni, de csak akkor, ha eljössz velünk hétvégente minimum egy programra. Hashtag ’küldjetek segítséget, mert életemben először tényleg tanácstalan vagyok’.
Kapcsolódó cikkek
