Ma már sok helyen vegyes csoportok vannak az óvodákban, ami azt jelenti, hogy a kis-középső-nagycsoport tagolás helyett, a gyerekek életkoruk alapján vegyesen járnak egy ovis csoportba. Ugyanoda jár a hároméves és a hat is. Mitől működhet jól? Miért jó, ha akár négy év is van egy csoporton belül a gyerekek között?
Sok érvet (és bizonyára vannak, akik ellenérvet is fel tudnak sorolni) lehetne csokorba gyűjteni, mi most Vekerdy Tamás: A szülő kérdez, a pszichológus válaszol 2. című könyvében megjelent, a vegyes óvodai csoportról közölt véleményét összegezzük.
Természetesebb, nyugodtabb közeg
„A csoportnak csak egyharmada “új” az év elején, ez az egyharmad szorong, netalán sírdogál a szülők távozásakor, míg a kétharmad már felszabadultan – és a lehetőségeket jól ismerve – játszik, és hamarosan magával ragadja az újonnan jötteket is, akik a példákon (a hozzájuk életkorban egyébként olyan közelálló “példákon”) azt látják, hogy nincs itt semmi baj, és itt jól lehet szórakozni” – fogalmaz a könyvben Vekerdy Tamás.
A nagyobbak segítik a kicsiket
„Az egy-két évvel nagyobb gyerekek egyébként is nagyszerű mediátorai, közvetítői az óvodai szokásoknak és a különböző “tudásoknak” is! Tudjuk, hogy a gyerek ebben az életkorban spontán utánzással tanul, és erre persze jó mintákat ad és adhat – beszédben és tevékenységben – a mindenkori óvónő is; de hogyha gyerekektől is látja és hallja a kisgyerek ugyanazt (esetleg egy kicsit felszabadítóan tökéletlenebbül”), az utánzás bátrabb lesz és könnyedebb, gyorsabb. Ez is magyarázza azt a tapasztalatot, hogy a vegyes életkorú csoportokban a gyerekek jobban, gyorsabban – és megalapozottabban! – fejlődnek, mint az életkorilag homogén, egynemű, kis-, közép- és nagycsoportban.”
Szociális készségek
„A szociális készségeknek különös érettségével tűnnek ki az iskolába készülő vegyes csoportban volt gyerekek. Ezek a gyerekek sokkal nagyobb érzelmi biztonságban töltik három-négy óvodai évüket, hiszen óvónőik, dadusaik nem változnak, akkor sem, ha ők még nem mennek iskolába, csak egy évvel később. Nincsenek feszültségek, hogy ki mikor milyen csoportba kerüljön, netán melyiket ismételje. A stabil érzelmi beágyazódást – ami az intellektuális, értelmi képességek szabad kibontakozásának is egyik előfeltétele – az is segíti, hogy nemegyszer a gyerekek testvérei is megjelennek a csoportban, vagy ha nem, a helyzet akkor is “családi” a különböző életkorú gyerekek együttélésével” – írja Vekerdy Tamás és valóban ez egy fontos érv szokott lenni a vegyes csoportot kedvelők körében. Egy kicsit olyan a vegyes csoport, mint egy nagycsalád, ahol – ha nem is minden probléma nélkül – de együtt élnek a kisebb és a nagyobb gyerekek.
Kapcsolódó cikkek
