Család

10/8 – A legtöbb válaszadó így értékelte anyaságát a Gyerekszoba Nagy Anyák Napi Felmérésében

Megkérdeztünk titeket és ti elmondtátok, milyen anyának lenni, hogyan élitek meg a sokszor nehéz, fárasztó, mégis a legnagyobb boldogságot jelentő szerepet.
2024. Május 05.
anya nyakában lánya
Kép: Getty Images

Mindennap ezer kérdést szegeznek nektek a legkisebbek, de talán titeket kevesen kérdeznek meg: hogy vagytok, hogy bírjátok, miben változtatok, mióta édesanyák vagytok, mi okozza a legnehezebb perceket…
Sokfélék vagyunk, sokféle élethelyzettel: egy gyerekkel, vagy nagycsaládban, támogató társsal vagy anélkül, friss első babások és rutinos nagy gyerekesek. Van valami, ami mégis összeköt bennünket, ez pedig az, hogy édesanyák, anyucik, mamák, anyák vagyunk, akik a legjobbat szeretnénk a gyerekeinknek – ez hol jobban, hol kevésbé sikerül. Mi megkérdeztünk titeket és ti megtiszteltetek a bizalmatokkal. Kérdőívünket több mint százharmincan töltötték ki, ezúton is köszönjük nekik! Lássuk, hogyan élik meg olvasóink az anyaságot.

Melyek a legfontosabb nevelési elveid?

„Milyen típusú szülőnek tartod magad, melyek a legfontosabb nevelési elveid?”
A kérdés megválaszolása egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen sokféle szülői stílus létezik, amelyek időnként keveredhetnek is, attól függően, hogy mennyire ösztönösen vagy tudatosan alkalmazzuk őket. Mindannyian hozunk magunkkal valamilyen mintát, ahogyan minket neveltek, ahogy velünk törődtek a szüleink. Ezek a minták belénk vésődtek és időnként a felszínre törnek, akaratlanul is. Sok önismereti munkára van ahhoz szükség, hogy tudatosan elkerüljük a számunkra nem vállalható szülői magatartást vagy éppen megtartsuk azt, amit jónak gondolunk. Az, hogy hogyan vagyunk együtt a gyerekeinkkel a hozott mintákon kívül még nagy sok mindentől függ, például a személyiségünktől, az adott élethelyzetünktől, a társadalomtól, a kultúrától, amelyben élünk.

Hideg-meleg

Sokan kutatták a szülői nevelési stílusokat és azok hatását a gyerekekre. Az egyik első Kurt Lewin pszichológus volt, aki három jól elkülöníthető vezetői (és így a szülő-gyerek vagy tanár-diák) stílust különböztetett meg: a tekintélyelvűt (autokratikust), a demokratikust és a Laissez – faire-t vagyis a ráhagyót. A tekintélyelvű vezető vagy szülő jellemzője, hogy döntéseit egyedül, önkényesen hozza meg, a gyermeke igényeit és szükségleteit alig vagy egyáltalán nem veszi figyelembe. Utasít, parancsol. Az így nevelkedő gyerekek általában visszahúzódóak, önállótlanok. A demokratikus szülő figyelembe veszi döntéseiben a gyerek igényeit, meghallgatja véleményét, adott esetben bevonja a döntésekbe. Kompromisszumkereső, nem fél a vitától, a meggyőzés erejében hisz. Az ő gyerekeik nyitottak lesznek, akik a problémák megoldásait keresik. A ráhagyó szülői nevelési stílus jellemzője, hogy egyáltalán nincs vezetés, végletes esetben a gyerek maga dönt minden kérdésben.
Itthon Ranschburg Jenő kategorizálta a nevelési stílusokat: hideg-meleg és korlátozó-engedékeny ellentétpárok mentén. E szerint négyféle stílus létezik: a meleg-engedékeny, a meleg-korlátozó, a hideg-engedékeny és a hideg-korlátozó.
A meleg-engedékenyek a megengedő szülők, akik szabályokat állítanak fel, ám azok rugalmasan alakíthatók. Ettől függetlenül elvárják a betartásukat. Döntési helyzetekben meghallgatják a gyerekük véleményét, odafigyelnek rá és választási lehetőségeket kínálnak számára, természetesen az életkorának megfelelően. Jellemző rájuk, hogy tiszteletben tartják a gyerek önálló személyiségét.
A meleg-korlátozó szülők a következetes szülők, akik szeretetteljes légkörben nevelik a gyerekeiket, meghallgatják őket, ugyanakkor hatni próbálnak a viselkedésükre. Szerintük fontos a szülői irányítás. A szülő-gyermek kapcsolat fontos eleme a kommunikáció, sokat beszélgetnek egymással. Nyíltan beszélik meg a szülői elvárásokat és a következményeket.
A hideg-engedékeny szülő elhanyagolja a gyerekét, a saját életével, problémáival van elfoglalva, nincs ideje, energiája a gyerekével foglalkozni.
A hideg-korlátozó nevelési stílus pedig azt jelenti, hogy a szülő szigorú, érzelmileg elérhetetlen, ugyanakkor szigorú szabályokat állít fel, amelyeket, ha a gyerek megszeg, szankcióval sújt. A gyerek véleménye vagy érzései nem fontosak, kizárólag az, hogy betartsa a szabályokat.

Persze még számtalan nevelési stílust ismerünk, például a szelíd nevelést, a kötődőt vagy éppen az autoritatív, magyarul mérvadó szülői stílust, de mindegyiket az érzelmi hozzáállás és a nevelési folyamat mentén határozhatjuk meg.

várandós anya babával a karján ruhát válogat

Kép: Getty Images

Következetesség, szeretetteljes légkör

Olvasóink döntő többsége következetes szülőnek tartja magát (29-en válaszoltak így), sokan nevezték meg (13-an) első helyen a szeretetteljes, meleg nevelési elvet. Ugyanannyian tartják magukat engedékenynek, mint szigorúnak. Említésre került még a kötődő, a laza, az aggodalmas, a tudatos és az önállóságra nevelést kiemelten fontosnak tartó szülői attitűd. Ma már azért néhány dolgot – ha nem is mindent – tudunk arról, hogy mitől lesz kiegyensúlyozott a gyerekkor. A feltétlen szeretet és elfogadás biztos rajta van a képzeletbeli listán. Ahogy a biztonság, a bátorítás, a bizalom, az együtt töltött idő is. Ezek olyan erős kapcsot jelentenek szülő és gyereke között, ami sok-sok nehézségen átsegíti mindkét felet.

Hányast adnál magadnak?

Egy másik kérdésünk kicsit provokatívan úgy szólt, hogy „Mit gondolsz, „jó anya” vagy? Milyen “osztályzatot” adnál magadnak egy 0-10-es skálán?”
Sokszor és sokat, de talán nem eleget beszélünk arról a folyamatos nyomásról, ami a nőkön van. A létező minden szerepükben minimum a tökéletest bemutató szintet: anyaként, társként, háziasszonyként, dolgozó nőként. Az állandó zsonglőrködést az idővel, a munka-magánélet egyensúlyának megtalálását, a sokakban még mindig erős megfelelési vágyat szinte mindenki felé. Az anyai bűntudat egy nagyon is létező és mérgező jelenség, amelynek nem tesz jót a 21. századi anyák elszigetelődése és a közösségi platformok túlidealizált, őszintétlen anyaképe sem. Közben mindannyian tudjuk, hogy lehetetlen minden nap minden percében tökéletes szülőnek lenni, és Bruno Bettelheim óta szerencsére tudjuk, hogy nem is kell, éppen elég az is, ha „elég jó” szülők vagyunk. Szerinte éppen elegendő, ha arra törekszünk, hogy jól neveljük a gyerekeinket és ha hibázunk is, mert, persze hogy hibázunk, akkor azokat a helyzeteket ellensúlyozni fogják azok, amelyekben helyesen cselekedtünk.

Úgy tűnik, olvasóink hasonlóan gondolják, mert a legtöbben (34-en) 8-ast adnának saját anyaságukra, ami talán az elég jónál is kicsit jobb. Szinte ugyanennyien (31-en) hetesre értékelik magukat, 16-an 5-öst és ugyanennyien 9 pontot adtak maguknak, tíz édesanya pedig magabiztosan behúzta a tízest. Voltak néhányan, akik túl szigorúak voltak önmagukhoz és négyesre sem értékelték anyaságukat. Nekik és persze minden más édesanyának is idézzük Donald Winnicott brit gyermekorvos, gyermekpszichiáternek tulajdonított mondását: „A jó és a rossz anya között nem az a különbség, hogy mennyit hibáznak, hanem az, hogy hogyan reagálnak az elkövetett hibákra.”

A kérdőívek kitöltése 2023 első felében zajlott – köszönjük a válaszadók közreműködését!