Néhány anyukának és apukájának a nappali alvás az az értékes pillanat, amikor esznek, számlákat fizetnek és utolérik magukat a háztartásban, és egy esély kapnak arra, hogy fújjanak egyet és picit felnőttnek érezzék magukat.
Mások számára viszont a nappali alvás egy igazi küzdelem. Akárhogy is, de a szakértők eddig mindig azt mondták, hogy a gyerekeknek mindenképp szüksége van rá.
Az Egyesült Államokban működő Országos Alvás Alapítvány iránymutatásai szerint a 3-5 éves gyermekek 10 és 13 óra közötti alvást igényelnek naponta.
De jelent bármilyen különbséget, mikor sikerül az alvásigényt kielégíteni? Minden bizonnyal. Általában a gyermekek kétéves koruk előtt a legtöbbet éjszaka alszanak. Az amerikai kutatók azt állítják, hogy a kétéves kor utáni nappali szundi valójában akár ronthatja is az éjszakai alvásminőséget. A gyengébb alvásminőség pedig közvetve hatással lehet az egészségre és a viselkedésre, például segítheti a fejlődési késedelmeket, az elhízást és érzelmi problémák kialakulását a későbbiekben.
Lényeg: nem szabad erőltetni
Karen Thorpe professzor és a Queenslandi Egyetem kutatócsapata a gyermekgondozó központok alvási protokolljait vizsgálta, s azt is, hogy a gyerekeknek valóban szükségük van-e a nappali szundira.
Thorpe professzorék megállapították, hogy kétéves koruk után a gyermekek képesek voltak önszabályozni az alvásszükségletet, ezért arra kényszeríteni őket, hogy aludjanak a nap folyamán nem szerencsés, hisz az befolyásolhatja az értékes éjszakai alvás minőségét.
Azt azért természetesen kihangsúlyozták, hogy a legjobban a szülők és gondozók tudják, hogy a gyermeknek szüksége van-e alvásra egy adott napon. Ha a kicsi álmos (és a szülő úgy ítéli meg, hogy a gyerek igényli a nappali szundítást), biztosítani kell a lehetőséget az alvásra. A lényeg tehát: nem szabad kikényszeríteni az alvást vagy erőszakosan szabályozni az alvás normál menetét.
(Forrás: kidspot.com.au)
Kapcsolódó cikkeink alvás témában:
Kapcsolódó cikkek
