Amikor a gyereked hisztizik, kiborul, dühöng, semmi másra nem vágysz, csak hogy nyugodjon már meg. De nem biztos, hogy neki is az a jó, ha minél előbb megnyugszik. A kiborulásnak mindig van oka – és ez elég gyakran „mindössze” annyi, hogy kapcsolódni szeretne, érzelmi támogatásra van szüksége. De az érzelemszabályozása és az érzelmi kifejező képessége még nem elég fejlett ahhoz, hogy ezt szavakba öntse, és ilyenkor jön a kiborulás.
Legyen már vége…
Akár sír, akár dühöng, az első és legerősebb érzésed valószínűleg az, hogy ezt ne csinálja, hagyja már abba, nyugodjon már meg. És előfordulhat, hogy ennek hangot is adsz, eleinte próbálod ezt higgadtan, később lehet, hogy kevésbé tudod megőrizni a türelmed. A lényeg, hogy az ingerült „Nyugodj meg” nem igazán jó módszer arra, hogy ténylegesen megnyugtasd a gyereket. Hogy miért? Az Institute of Childpsych szakértői szerint ezzel nem azt tanítod neki, hogyan kezelje a nehéz érzéseit, és hogy rendben van, ha néha rosszul érzi magát, hanem azt, hogy rejtse el azokat a nehéz érzéseket, és nem szabad dühöt, szomorúságot éreznie. Gondolj csak bele, így felnőttként: ha neked valaki azt mondja, hogy „Nyugi már!”, vagy: „Nyugodj meg!”, attól lehet, hogy csak még idegesebb leszel. De jó eséllyel érzed frusztráltnak és meg nem értettnek magadat. Miért érezné magát a gyerek másképp? Ráadásul ő még nem tudja, hogyan kéne megnyugodnia, mit is jelent ez, ami további frusztrációt jelent számára. Ne lépj bele ebbe az ördögi körbe, reagálj inkább másképp.
1. Állj meg egy kicsit
Próbálj annyi szünetet tartani, hogy te magad megnyugodj – amíg te ki vagy borulva, nem igazán tudsz segíteni a gyereknek megnyugodni. Akár néhány lassú lélegzetvétel elég lehet ahhoz, hogy kicsit kívül tudj helyezkedni a szituáción, és higgadtan tudj reagálni. A saját nyugodtságod az egyik legfontosabb dolog, amit akkor tudsz adni a gyerekednek, ha ki van borulva.
2. Közelíts hozzá
Hajolj le hozzá, guggolj le, ülj le úgy, hogy az arcotok egy magasságban legyen, és legyél közel hozzá. Ne „felülről és messziről” próbáld megnyugtatni, sokkal jobban tudsz rá hatni, ha szó szerint (is) az ő szintjén veszed fel vele a kapcsolatot.
3. Kapcsolódj
Legyen köztetek fizikai kapcsolat: fogd meg a kezét,, érints meg a vállát vagy a térdét, simogasd meg a fejét, öleld át, ültesd az öledbe – próbáld megérezni, mi az, amit épp enged, ami épp jól esik neki, ami számára is kényelmes. Ne erőltess semmit, például jó, ha fel tudod venni vele a szemkontaktust, de előfordulhat, hogy erre épp nem hajlandó – ne ess ezen kétségbe, vagy ne sértődj meg. Te sem tudsz mindig azonnal reagálni a hozzád kedvesen, nyugodtan közelítőkre, amikor ki vagy akadva, igaz? Legyél szelíd és megértő, együtt- és beleérző amennyire tudsz.
4. Nevezd meg az érzelmet
Vagy fejezd ki, hogy érted, látod, hogy most nehéz neki. Mondd el, hogy látod, hogy érezheti magát (Most nagyon dühös lehetsz. Nehéz, amikor nem kaphatod meg, amit nagyon szeretnél”). Reagálj arra, amit látsz, és ezzel „engedd meg neki”, hogy azt érezze, amit épp érez. Ha olyan környezetet biztosítasz, ahol megengedheti magának a gyerek, hogy mérges, szomorú, csalódott vagy elkeseredett legyen, és esetleg meg is nevezitek ezt az érzelmet, azzal segítesz neki, hogy átélje azt, és így el is tudjon múlni. Ha a gyerek azt tanulja meg, hogy a nehéz érzelmek vannak, de ahogy jöttek, el is múlnak, azzal az érzelmek egészséges kezelésére tanítod. Míg ha azt kéred tőle, hogy nyugodjon meg, miközben tombolnak benne ezek a nehéz érzések, ahelyett, hogy megélné majd elengedné őket, igyekszik inkább elfojtani azokat. Ami nem jó módszer az érzelmek kezeléséhez.
5. Mutass módszert
Amikor érzed, hogy kapcsolódott hozzád a kicsi, és kezd valóban megnyugodni, lehiggadni, akkor eljött az alkalom, hogy taníts neki valami hasznosat. Persze ehhez az kell, hogy te magad is immerj néhány egyszerű technikát saját magad lenyugtatására. Mondd el neki, hogy amikor így érzi magát (dühös, haragszik, mérges, csalódott), akkor kipróbálhatja például, hogy – és itt jönnek az ötletek, mi minden segíthet abban, hogy nyugodtabbnak érezze a testét. Például hogy vesz néhány lassú lélegzetet az orrán keresztül, vagy megrázza kezét-lábát, iszik egy pohár vizet, belekiabálja a mérgét egy párnába. Találjátok ki akár máskor együtt, mi működhet ilyen helyzetekben. Mutasd meg neki, hogy amikor a testében érzi a nyugtalanságot, dühöt, idegességet, bármilyen kellemetlenséget, akkor segíthet, ha:
- Sétáltok egyet
- Csendben elszámol tízig-húszig (akár visszafelé)
- Szép lassan megiszik egy pohár vizet
- Megfeszíti majd ellazítja néhányszor az izmait
- Elmondja valakinek, hogyan érez
- Leírja vagy lerajzolja, mit érez
- Zenét hallgat
- Futkározik kicsit
Fontos, hogy ezekről beszéljetek akkor, amikor rendben vagytok, és csináljtáok is ezeket a dolgokat közösen akkor, amikor nincs „helyzet”. Úgy sokkal könnyebb lesz „éles szitukban” is ezekhez az eszközökhöz nyúlni, hiszen nem ismeretlenül, a semmiből kell velük próbálkozni. És ami a legfontosabb: alkalmazd ezeket te magad is. A beszéd helyett a példamutatás sokkal jobban működik.
Forrás: Instagram.com/Instituteofchildpsych
Kapcsolódó cikkek
