Számtalan rémtörténetet hallani a kamaszkorról, amiről egy tizennégy éves leányzó anyukájaként most saját tapasztalatokat gyűjthetsz. Féltél ettől az időszaktól?
Nem. Nem szoktam tartani semmitől, mert a mi környezetünkben is állandóan kárognak a „vészmadarak”, ezért én alapból mindig a legrosszabbra készülök, így nem érhet meglepetés. Csak egy példát mondok. Amikor nőtt Maja foga, a vészmadarak állandóan arról duruzsoltak, hogy hónapokig kínszenvedés lesz az életünk, és folyton mondták, majd meglátjátok milyen szörnyű lesz. Semmi ilyen nem volt, egyszer csak azt vettük észre, hogy már tele van a gyerek szája fogakkal. Maja mindig minden jóslatnak ellene ment. Azt gondolom, nincs két egyforma gyerek; ők és mi felnőttek másképp éljük meg a különböző szituációkat. Kár általánosítani és megrémiszteni a szülőtársakat.
Judy és kislánya, Maja – fotó: magánarchívum
Ezek szerint eddig kellemes csalódás a kamaszkor?
Azért ne túlozzunk! Nem azt mondom, hogy nincsenek nehézségek, de azt igen, hogy nem olyan szörnyű, mint ahogy beharangozták. Nekünk szerencsénk van Majával. Sokszor eszembe jut a saját kamaszkorom, és az, hogy voltak olyan érzéseim, hogy nem szeretem a szüleimet, mert mindenbe beleszólnak, és nem hagynak békén. Ha Maja épp félvállról szól nekem, eszembe szokott jutni, talán most ő is olyan pillanatban van, mint én voltam annak idején… és békén hagyom.
Mi az, amiben harcoltok egymással?
A tanulás és a rendrakás. Gimnáziumi felvételi előtt áll, mi pedig szeretnénk, ha jól sikerülne, de nem vizsgázhatunk helyette, a mi akaratunk kevés a jó felvételihez. Krisztiánnal, a párommal naponta megkérdezzük, van-e lecke. A válasz az, hogy nincs, aztán másnap a Krétába írt üzenetből kiderül, hogy volt… Ettől én megőrülök. Egyébként állandóan meglepetést szerez. Ha ő úgy akarja, rástartol a suliban is. Okos, jó eszű lány, csak azt, ami nem érdekli, nem szívesen tanulja meg. A táncban például maximalista, szerintünk ez lesz a hivatása is. Legszívesebben reggeltől estig táncolna, üvölt a zene a szobájában.
A pakolást is kiemelted.
A szobája olyan, mintha tornádó söpört volna végig rajta. Ha megkérjük, tegyen rendet, elodázza, és azt mondja, majd, majd, majd. Ha már nagyon nem bírom, megcsinálom helyette. Mi Krisztiánnal egyébként is folyton pakolunk, szeretjük, ha rend és tisztaság van körülöttünk. Egyébként olyan, mintha klónoztak volna, én is ilyen voltam kamaszként, és reménykedem, egyszer ő is pont ugyanúgy megunja a kupit, mint anno én.
Judy és kislánya, Maja – fotó: magánarchívum
Az anya-lánya viszonyotokon változtatott a hormonok túltengése?
Valójában nem. Persze, van, mikor magába zárkózik, de alapvetően meg tudtuk őrizni a kettőnk között lévő bizalmi kapcsolatot. Sokat beszélgetünk, mindent elmond nekem, legyen az iskolai, barátnős vagy épp testi probléma. Pontosan tudja, hogy nemcsak rám, hanem Krisztiánra is számíthat.
A kislányod tízéves volt, mikor kiléptél a házasságodból. Létezik sérülés nélkül válás?
Egy válás mindig nehéz, de sokszor az is kérdés, mi az, ami hosszú távon kevésbé terheli meg a gyereket. Mi addig is sok időt töltöttünk kettesben Majával, mindig nagyon közel voltunk egymáshoz. Érezhető volt rajta, hogy mindaz, ami a családunkban zajlik, hatással van rá, hiszen különösen érzékeny és racionális gondolkodású gyerek. A helyzet tisztulása számára is hozott egyfajta lelki megkönnyebbülést. Volt pár pillanat, amikor a gyermeki őszinteségével tükröt tartott elém, ami mélyen megérintett, és segített tisztábban látni. Meglepett a figyelme és az érettsége. Később velem örült, mikor új párra találtam. Krisztián sokat foglalkozik vele, ugyanakkor a szabályok betartását is elvárja.
Elhangzott már az ominózus, „nem vagy az apám” mondat?
Ó, dehogy, ilyen eszébe sem jutna! Kisgyerekkorától ismeri őt, az együttessel rendszeresen bejártunk abba az üzletbe, ahol dolgozott. Krisztián nagyon jól megtalálja a hangot a gyerekekkel. Amikor elkezdtünk ismerkedni és csináltunk hármas programokat, Maja volt az, aki nekiszegezte a kérdést: miért nem csókolod már meg anyát? Figyel rá, sokat foglalkozik vele. A gyerek tudja, hogy bármiben számíthat rá, és hogy a szigorúság azért van, mert a legjobbat szeretnénk neki.
Fotó: magánarchívum
Mozaikcsaládot igazgatni kőkemény logisztika. Maja apukájával jó a viszonyotok?
A kommunikációnk olykor akadozik, mert egy kamaszlánynak már nem mondhatom azt, hogy most márpedig mész az apukádhoz. Neki már önálló döntései vannak, programjai, barátai, és ezek sok mindent felülírhatnak, de általában heti egy napot nála tölt. Beállt egy rendszer, azt igyekszünk tartani. A szünidők alatt is a barátok kerülnek az első helyre, már ez a természetes, ezt neki is kell fogadni.
Édesanyaként milyen érzés, hogy a kislányodból hirtelen nagylány lett?
Vegyes. Büszkeség és félelem van bennem. Például furcsa látni, ahogy egyik pillanatról a másikra nőies alakja lett, és folyamatosan változik a teste. Ez persze hozza magával a következő problémát, az öltözködést.
Mire gondolsz?
Az ő korosztályának a divat központi kérdés. Szerencsére Maja nem magamutogató, azt nem is engednénk, ettől függetlenül nem mindenben értünk egyet. A korához képest jó ízlése van, a kamaszok divatjától viszont én megőrülök. Ezek a földön húzós nadrágok például egyszerűen borzalmasak. Elképesztően durva öltözködési stílusokat, szabadjára engedett lányokat látunk a környezetünkben. Ha valamit Krisztiánnal nagyon erősen ellenzünk és mindketten folyamatosan mondjuk neki, hogy ezt biztos nem, akkor enged egy kicsit, bár megsértődik. Ez egyébként általánosságban is igaz.
Hogyan lehet megbékíteni egy kamaszlányt?
Szerencsére nem haragtartó. Ha megsértődik, elvonul a szobájába, és legkésőbb másnap reggel már jön, ölel, puszil. Én azt gondolom, hogy a kommunikáció az egyetlen, ami a gyereknek és a szülőnek is segít átvészelni ezeket az éveket. Mi összetesszük a kezünket, hogy eddig egész jól megugrottuk az akadályokat.
Judy és kislánya, Maja – fotó: magánarchívum
A fiatalokra számtalan veszély leselkedik, legyen szó drogról, alkoholról, zaklatásról… Milyen eszközeid vannak a gyereked megvédésére?
Megmondom őszintén, pánikolok, ha arra gondolok, történhet vele valami. Nagyon sokat beszélgetünk vele, a maga szintjén ezekről. Eldurvult a világ… vegyük a szilvesztert. A kis barátnőivel együtt meghívták egy buliba, de kiderült, hogy a szülők nem is lesznek otthon, magára hagynak egy tucat kamaszt, és nem is ismertünk mindenkit a meghívottak közül. Nem engedtük el, és megértette az érveinket. A lokátorán nyomon tudjuk követni, merre jár, ez némi megnyugvást ad. Beszélgetünk drogokról, alkoholról, de így is féltem őt, egyedül nem engedem sehova. Abban bízom, van olyan mély a kapcsolatunk, hogy mindig mindent meg tudjunk beszélni egymással, és így nincs oka eltitkolni semmit. Próbálunk felelősségteljes felnőttet nevelni belőle.
Szerző: Turcsán Anna
Kapcsolódó cikkek
