Tájékozott olvasóink ismerik színpadi és televíziós tevékenységedet, és tudják, hogy sokat sportolsz. Kevesebben ismerik a társadalmi felelősségvállalás iránti elkötelezettségedet, ami gyakran az egészséges életmódhoz, egészségügyhöz is kapcsolódik. Nemrégiben a BioTechUSA és az Országos Mentőszolgálat Alapítvány közös kampányfilmjében arra hívtad fel a figyelmet, hogy az életmentésben mindenkinek megvan a szerepe: a mentőknek az, hogy minél hamarabb a helyszínre érjenek, a civileknek pedig, hogy baj esetén hívják a 112-t, és szükség esetén kezdjék meg az elsősegélynyújtást. Miért érzed fontosnak a témát?
Az emberek szívesen segítenek baj esetén, de az a tapasztalat, hogy sokszor bizonytalanok. Pánikhelyzetben nehéz megőrizni a hidegvérünket, sokan hezitálnak vagy hiányos adatokat mondanak a diszpécsernek. Pedig egy kis tudatossággal értékes perceket nyerhetünk, amin akár egy ember élete is múlhat. A 112-es számot elvileg mindenki ismeri, de néha épp azért esik ki a fejekből, mert annyira alapvető tudásnak gondoljuk. Egy ilyen oktatóvideó talán a fiatalabbakhoz is eljut, és lehet, hogy például egy kiskamasz nekünk köszönhetően fogja tudni, mi a teendő, ha mondjuk a rá vigyázó nagyszülő rosszul lesz.
Volt már esetleg olyan, hogy te szorultál segítségre?
Egyszer egy allergiás reakció miatt, de szerencsére nem voltam életveszélyben. Ilyenkor mindenesetre rádöbben az ember, milyen fontos munkát végeznek az egészségügyi szakemberek.
Ami az allergiás hajlamot illeti, most is hallatszik a hangodon némi elváltozás…
Igen, ez a parlagfű hatása. Sokáig nem jött ki, de most elég erősen érzem. Attól is függ, hogy merre futok, és előfordult, hogy abból lett gond, hogy parlagfűmező mellett forgattunk. Ez olyan sajátosság, amit el kell fogadnom, hiszen a pollenszezon manapság már sokáig eltart, de csak emiatt nem fogok nem futni, annál fontosabb számomra a mozgás.
Nem a mentők kampánya az egyetlen jó ügy, ami mellé odaálltál.
Gyűjtöttem már pénzt alapítványoknak az Ultrabalatonnal, de támogatom a bohócdoktorok munkáját, a Bátor Tábort, szerveztem futással adományt az Unicefnek. Szeretem, amikor a pozitív energiák összeadódnak, például a szurkolás, a sport és a segítségnyújtás egymást erősíti.

Fotó: Fotocentral
Hogyan látod, mennyire nagy az adakozókedv nálunk, esetleg tapasztalsz-e ebben változást?
A magyarok meglepően empatikusak. Amikor van egy „nagy ügy”, mint mikor az SMA-beteg kisfiúnak, Zentének volt szükséges segítségre, akkor erős összefogás tud kialakulni. Alapvetően adakozó nemzet vagyunk.
A futás mellett egy ideje bokszolsz is, amit az RTL Sztárbox című műsorában láthattunk is. Mennyire volt megterhelő egy kemény, szinte agresszív sportágban helytállni?
Mindig is volt egy fiúsabb oldalam, így nem okozott nagy problémát az, hogy meg kell ütnöm valakit. Ez nem a való élet, csak egy sportág, és az az igazság, hogy ha az ember kap egy pofont, már nem is olyan nehéz viszonozni… Nagyon élveztem, és egész jól megtaláltam magam benne. Egy oka van annak, hogy ma már nem bokszolok: este vannak az edzések, és a mostaninál több időt nem szeretnék elvenni a családomtól.
Sok idő eltelt azóta, hogy az egyik legismertebb napi sorozatban forgattál. Azonosítanak még az ottani karaktereddel?
Azt hiszem, mostanra már elszakadtunk egymástól, amit nem is bánok. Igaz, a Hanna nevű szereplő nem egy központi karakter volt, így talán nagyon szorosan sosem azonosítottak vele. Hál’ istennek azóta más sorozatokban is játszottam. Nagyon hálás vagyok a Barátok köztnek, ez hozta meg számomra az ismertséget, amit értékes dolgokra is lehet használni.
Kívülről nézve olyan érzés, mintha magad sem döntötted volna el, hogy a színész vagy a sportoló éned erősebb. Úgy tűnik, mindkettőben önazonos vagy.
Csupán amatőr sportoló vagyok, bár van személyi edző szakképesítésem, és valóban, ez mindig is B opció volt számomra. Ha nem színészettel foglalkoznék, akkor biztosan edző lennék. Arról már lemaradtam, hogy élsportoló legyek, bár mindig ott motoszkál bennem, mi lett volna, ha úgy alakul. A férjem is ezen a területen dolgozik, így közelről látom mivel is jár, de én nagyon kitartó és elhivatott tudok lenni; azt hiszem, megvan bennem az az adottság, ami ehhez a pályához szükséges. Ugyanakkor még mindig a színészet az első számomra.
Vélhetően ez a két tevékenység támogatja is egymást.
Ez így van. sokszor megyek futni, aztán próbálni, aztán előadásra… egy színpadi embernek nagyon fontos, hogy fitt legyen, hogy kihozza a fizikumából a maximumot, hiszen a testünk a munkaeszközünk.
Azért látjuk, hogy Hollywoodban kerekebb karakterszínészek is igazán sikeresek tudnak lenni.
Igen, és ez így van jól. Tagadhatatlan, hogy a külső behatárolja a lehetséges szerepeket. Ez igaz a teltségre, vagy ha valaki nagyon vékony, izmos, alacsony magas. Amikor még volt rajtam plusz húsz kiló, több szereptől elestem az alkatom miatt. Adott volt egy babaarc, és egy vaskosabb alkat. A rendezők nem szeretik a nagy fenekű Júliákat, kialakult egy ilyenfajta testkép a színházi világban, és ez ellen hiába akarnánk harcolni, jelenleg ez van, bele kell törődni. Vannak dolgok, amiken nem szeretem a formabontást, vannak klasszikusok, amik évszázadok óta működnek, mert úgy íródtak meg.

Fotó: RTL/Sajtóklub
Akkor a te átalakulásodnál ez volt a fő motiváció? A feladatok palettája?
Nekem az egészség és az esztétikum egyaránt fontos volt. Azzal nem is számoltam, hogy a futással ennyire jól ki lehet adni a fáradt gőzt, úgyhogy ez még egy nyereség. Nem is annyira volt nehéz belevágni, mivel éppen zajlott a Covid-járvány, és az ingerszegény napokban még jól is esett elindulni. Néha ez ma nehezebb; nem mindig öröm felhúzni a futócipőt. Szerencsére tudom, hogy benne lenni mindig jobb, mint elkezdeni.
Ma már mások életmódváltását is segíted. Ez talán némi pedagógiai készségeket is igényel, hiszen más dolog véghezvinni, és megint más tanítani valamit.
Természetesen nem szentírás, amit mondok a futásban, de annyiban talán hiteles, hogy csak olyasmiről beszélek, amit magam is végigcsináltam. A saját tapasztalataimat szívesen átadom, és talán egy-egy morzsát mindenki kiragadhat belőle. Az edzések „mellékhatásaként” némi dietetikai tudást is felszedtem, amire nagy szükségem is volt az inzulinrezisztenciám miatt. Nagyon fontos, hogy lássam az összefüggéseket a táplálékkiegészítők között, tudjam az összetevőket. Magam miatt, és a hitelességem miatt is.
Azért megengedsz magadnak némi gasztroélvezetet is?
Persze. Van, hogy sorozatot nézek és tortillát eszem, de mivel tudom, hogy reggel már lefutottam a magam kilométereit, ez belefér. A sportos életmód nem a teljes megvonásról szól. Lehet akár hamburgert enni is, legfeljebb kicsit másfélét. Elkészítem inkább magam, így tudom, hogy nincs tele mesterséges anyagokkal.
Könnyebb vagy nehezebb betartani ezeket az életmódbeli szabályokat, ha az embernek már van gyermeke?
Egyfelől könnyítést jelent, hiszen rendszert ad a mindennapoknak. Másfelől nehezített pálya, hiszen egy kisgyerek energiát, időt von el. Élsportolóként nem biztos, hogy fiatalon lettem volna anya…
Kisfiad, Zétény most nyáron lett hatéves. Elkezdte az iskolát?
Nem, visszatartottuk egy évre, az óvónők pedig egyetértettek velünk abban, hogy nem kell sietni ezzel. Ebben az életkorban egy év is sokat számít, és nem akartuk, hogy az első osztály esetleg kudarcélmény legyen számára. Nagyon önérzetes kisfiú, és maximalista, fontos neki hogy tudja tartani a lépést a kortársaival.
Ő is sportol?
Igen, nyáron megnézett egy kosaras rajzfilmet, úgyhogy idén már megy kosarazni. De eddig is, ha nem a színházban volt akkor a medencetérben… Az sosem volt kérdés számára, hogy sportolni kell, hiszen az életünk része. Hogy mit mozog majd, az viszont az ő döntésén múlik. Emellett azért elég szenzitív is, erős a művészi beállítottsága.
Ha jól tudom, ösztönös szülői stílust követtek.
Ösztönösség, lazaság… sokféleképpen mondhatjuk. Mindenesetre az ember nem tudja megerőszakolni magát: olyan szülő lesz, amilyen egyéniség. Az iskolában így is több felelősséget kell majd vállalnia, de nem szeretném, ha teherként élné meg, úgyhogy erre sem görcsölünk rá.
Akkor nem te leszel az az anya, aki összevonja a szemöldökét egy négyes jegy láttán.
Ha mindent megtett az ötösért, akkor nem. Ha viszont nem, akkor joggal lehetek mérges. Nagy butaság lenne minden korlátot elhagyni, inkább csak jól kell használni ezeket.
Számodra pedig elindult az új színházi évad. Miket láthatunk majd?
Nyíregyházán két darabban játszom: A Nők az idegösszeomlás szélén, illetve a Játszd újra, Sam címűekben. A Játékszínben megy az Aranylakodalom és a Hatan pizsamában. Ezen kívül továbbra is fellépek a Ki vagy, Marilyn című monodrámában. Megy is a logisztika, már megírtam anyukámnak a naptárat… Ráadásul idén elkezdem a Színművészeti Egyetemet. Kemény év lesz, de én nem az vagyok, aki csak úgy leül „pihenni”, és élvezi. Az igazság az, hogy most még borzasztóan feltölt a munkám, sőt, nem is tekintek rá munkaként, inkább a hobbimnak élem meg, és talán épp ez az, amit sokan keresnek az életben. Ha viszont a családommal vagyok, akkor kizárok minden mást, az csak a mi időnk.
Kovács-Nyári Dia színésznő Győrben született 1994-ben. A Krúdy Gyula Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskolába járt, és mindig is rendszeresen sportolt. Volt szinkronúszó, kipróbálta a búvárkodást, a bokszot, fut. Ötéves kora óta játszik színpadi darabokban, több televíziós és filmes produkcióban is szerepelt. 2010-től 2018-ig Holman Hanna karakterét alakította a Barátok közt című sorozatban, de játszott a Doktor Zsivágóban, a Valahol Európában című darabokban, illetve többek között a Drága örökösök vagy A mi kis falunk televíziós sorozatokban. Férje Kovács Dániel sportriporter. Kisfiuk, Zétény idén lett hatéves.
Az interjú eredetileg a Szimpatika magazin 2024. novemberi számában jelent meg.