Ha van a kicsin pulóver, melege lesz, ha nincs, akkor egész biztosan meg fog fagyni. Ha hordozzuk, ártunk neki, ha babakocsiban tologatjuk, magára hagyjuk. Mindezek elsősorban akkor derülnek ki, ha séta közben egy picit is odafigyelünk a szembejövők véleményére. De arról is mindenkinek van egy fontos gondolata, hogy jó anyák vagyunk-e, ha természetesen avagy császárral szültünk, ha hosszan szoptatunk vagy tápszerrel etetjük a kicsit, és persze akkor sem csinálhatunk semmit jól, ha korán visszamegyünk dolgozni – mint ahogy lesz, aki szerint elvakult „ősanyaságra” vall, ha otthon maradunk a gyermekünkkel. Mintha hirtelen mindenki feljogosítva érezné magát, hogy a megjegyzéseit ránk zúdítsa, akár kértünk tőle tanácsot, akár nem. A jelenségnek neve is van: mom-shamingnek, azaz anyaszégyenítésnek hívják. Szakértőnket, Ajibola Rita Wanda pszichológus, pár- és családterapeutát arról kérdeztük, mi a jelenség oka, és mit tehetünk azért, hogy ne érezzük magunkat rosszul miatta.

Fotó: Facebook
Átrendeződnek a szerepek
„Amikor valaki anyává válik, az egész családi rendszer új egyensúlyt keres” – mondja a pszichológus. – A régi szerepek átrendeződnek, és ez szorongást kelt a kismama környezetében. A kritika gyakran épp azért érkezik, mert aki mondja, az valamiért nehezen alkalmazkodik az új helyzethez.”
Szakértőnk szerint azonban nem egyszer a kontroll megtartásának vágya is ott húzódik a kéretlen tanácsadás mögött. Különösen a nagyszülőkre, közeli hozzátartozókra jellemző, hogy szeretnék fenntartani befolyásukat az új helyzetben. A vezető szerepet, a „felnőtt” pozícióját pedig úgy tartják megtarthatónak, ha a fiatal anyát kritizálva igyekeznek őt visszaterelni az irányítható gyerek szerepébe.
Kihez tartozol?
A szülőkről való leválás kérdése is megjelenhet ebben, és lojalitásfeszültségek is ölthetnek ilyen formát. „Különösen az anyós-meny vagy az anya-lánya viszonyban jelenik meg a kérdés: ’kihez tartozol igazán’? A tanácsok és kritikák mögött gyakran ez az elfogadás, a lojalitás iránti vágy húzódik meg” – mondja Ajobola Rita Wanda. Sőt, az is előfordulhat, hogy a kritikus családtagok saját félelmeiket vetítik ki a fiatal anyára, ilyenkor a kéretlen tanács az illető bizonytalanságát, vagy az unokáért érzett aggodalmát tükrözheti.

Illusztráció: Getty
Ellentmondó elvárások
Ráadásul nem csak a közvetlen családtagjainktól kapjuk meg rendszeresen a kéretlen tanácsokat, a rosszalló szájhúzásokat. A szomszéd nénitől a bolti eladóig mindenkit az érdekel, miben hibázunk. Szakértőnk szerint ez jórészt a társadalmi elvárások által a nőkre rótt teher. Egyrészt mindenki fejében ott van az idealizált „tökéletes anya” képe, amely azonban elérhetetlen. Ez pedig összekapcsolódhat azzal, hogy a hétköznapi ember aligha felelhet meg ennek az idealizált képnek, valamit úgyis rosszul csinál. Az anyasághoz kapcsolódó társadalmi elvárások ráadásul sok ponton ellentmondanak egymásnak, így akármit is teszünk, biztosan lesz valaki, aki ezt rosszallani fogja, és ezt nem is titkolja el előlünk.
Ne váljunk maximalistává!
Ebből azonban az következik, hogy mindenkinek egyszerűen képtelenség megfelelni. A maximalizmus azzal a veszéllyel jár, hogy beszivárog a bőrünk alá, és arra késztet, hogy a végén már mi magunk kritizáljuk és érezzük rossz anyának magunkat. Ajibola Rita Wanda szerint épp ezért létfontosságú, hogy először is tudatosítsuk: amit a másik mond, az nem feltétlenül rólunk, sokkal inkább róla szól. A kritikákat a helyükön kell kezelni, amikor pedig kérdésünk van, jó, ha kéznél van egy-két, általunk is megbízhatónak ítélt tanácsadónk (például a védőnő vagy egy tapasztalt barátnő) telefonszáma. Az ő ötleteiket jó szívvel elfogadhatjuk, és tőlük a kritizálás veszélye nélkül kérdezhetünk. Szakértőnk szerint nagyon fontos az is, hogy az édesanya időt, energiát szánjon – akár segítséggel – a saját önismeretének fejlesztésére, hiszen így tanulhat meg reagálni ezekre az impulzusokra, és megerősödni saját anyaságában. „Ez már csak azért is fontos, mert az egyéni szinten bekövetkező pozitív változások összességében a társadalmat is gyógyítják” – teszi hozzá a pszichológus.