Illusztráció: Getty
Én nem az az anya vagyok,
aki mosható pelenkával bajlódik, vagy aki lefekvés előtt még kisuvickolja a konyhát.
Én nem az az anya vagyok,
aki hajnali kettőig e-mailekre válaszol, és követőtábort épít magának az Instagramon.
Én nem az az anya vagyok,
aki maga varrja meg a hercegnős jelmezt farsangra, és letolja a napokat 4-5 óra alvással.
Én nem az az anya vagyok,
aki háromszor három évig főállású anyuka.
Én nem az az anya vagyok,
aki elmagyarázza a gravitációt, vagy aki gyönyörűen rajzol.
Én nem az az anya vagyok,
aki suttogva beszél, és nem az, aki azt hazudja, minden pillanatát élvezi.
Én nem az az anya vagyok,
aki ötféle különórára rohangál, és színkódolva van a naptára.
Én nem az az anya vagyok,
aki havonta jár fodrászhoz, körmöshöz, és nem az, aki ötkor kel, hogy lefusson tíz kilométert, mert benevezett egy maratonra.
Én nem az az anya vagyok,
akinek a gyerekeit pótnagyi szedi össze az oviból, mert neki túlóráznia kell.
Én nem az az anya vagyok,
aki szidja a férjét, hogy nem csinál semmit.
Én nem az az anya vagyok,
aki alig várja, hogy a gyerekei kirepüljenek, és nem is az, aki nem akar egy napot se távol lenni tőlük.
Én az az anya vagyok,
aki egy random hétfő este színes palacsintát süt velük, lisztes pólóban, rumlis konyhában.
Én az az anya vagyok,
aki szeret nekik mesét olvasni, és akinek azt mondják, mikor beülnek a kocsiba: na, nem is tudom hol kezdjem!
Én az az anya vagyok,
aki esténként, amikor már mindenki alszik, előveszi a telefonját, beírja a keresőbe: „shuffle dance beginner tutorial”, és ide-oda pattog a konyhakövön zokniban.
Én az az anya vagyok,
aki bevásárlólistát nem ír, de érzelemnaplót igen.
Én az az anya vagyok,
aki öt különböző országban élt már, és aki jelenleg angolt és spanyolt tanít egy norvég középiskolában.
Én az az anya vagyok,
aki feltett lábbal, egy bögre kávéval a kezében regényt olvas, és falja a sorozatokat.
Én az az anya vagyok,
aki fotóalbumot készít minden évről, hogy az emlékek megmaradjanak, beépüljenek, hogy a gyerekek ismerjék a saját történetüket.
Én az az anya vagyok,
aki reggel-este szérummal igyekszik az arcát fiatalon tartani, de aki a tükörben meglátja a lelkén lévő ráncokat is, és aki terápia segítségével egész jól érzi már magát a bőrében.
Én az az anya vagyok,
aki boldogan kirándul a gyerekeivel, és még boldogabban egyedül a gondolataival.
Én az az anya vagyok,
aki éjfélkor még a marlenkát süti karácsonyra, miközben elfogyaszt pár pohár bort, és hangosan énekli Avril-től a Complicated-et.
Én az az anya vagyok,
aki puffogva takarítja fel az ötödjére is kifolyt szörpöt, mert elege van már mindenből.
Én az az anya vagyok,
aki példakép akar lenni, nem kiszolgáló személyzet.
Én az az anya vagyok,
aki egy fárasztó nap végén sétál egy nagyot, hogy a friss levegő felélessze a belső hangot.
Én az az anya vagyok,
aki sírva rohan a fürdőszobába, amikor besokall, és akinek az ötéves fia utánamegy, hogy megvigasztalja.
Én az az anya vagyok,
aki megtanulta elfogadni a nehezebb időszakokat, és aki hiszi, hogy még sok jó vár rá.
Én az az anya vagyok,
aki három csodálatos kisember legnagyobb influenszere, és akit már egyre kevésbé érdekel, mit lát benne a külvilág.
Kapcsolódó cikkek
