A gyerekek mindig érzékenyek, de a leginkább talán akkor, amikor kiderült: testvért kapnak. Hatalmas változás az életükben, amit ráadásul nem ők dönthettek el. Ha addig egykék voltak, különösen megviselheti őket. De nem feltétlen kell így lennie! Sokat segít, ha beleképzeljük magunkat a helyzetükbe, és semmiképp nem mondunk nekik olyasmit, ami a megfosztottságot erősíti bennük. Nézzünk néhány példát a tiltólistás közlésre!
Ezt már úgyis kinőtted, ezzel nem játszol, ezt nekiadjuk.
Teljesen észszerű, hogy a kicsi megörököljön dolgokat a nagytól. De azért az nem elvárható, hogy még örüljön is neki a nagy tesó, hogy le kell mondania dolgokról. Gyakran még akkor is nehezen teszik meg ezt, ha egyébként már nem használták azt a holmit, nem játszottak a rég elfeledett babával. A személyes tárgyaiktól lehetőleg ne fosszuk meg őket akkor sem, ha úgy gondoljuk, már kinőtték azt. Azzal megpróbálkozhatunk, hogy megbeszéljük velük a dolgot, és lehet, hogy önként fogják ezt vagy azt a tárgyukat felajánlani.
- Kapcsolódó: Ezért ajándék a nagyobb testvér
Megkapja majd a szobádat/kiságyadat.
Az ideális az lenne, ha a gyerekek maguk dönthetnék el, mit adnak tovább a kistesójuknak. Ám a szoba, a kiságy vagy hasonló nagyobb dolgokban persze muszáj nekünk döntenünk. Lehetőleg itt is keltsünk olyan érzetet, hogy van beleszólásuk! Ne közöljük már elhatározott tényként a változásokat, és igyekezzünk érzelmileg is megágyazni nekik!
Meg kell osztanod majd vele mindent, a jó testvérek így csinálják!
Persze, hogy odaadják a játékukat meg a csokijuk felét, de ne legyen kötelező! A magántulajdont tartsuk tiszteletben, és a kicsi lehetőleg kapjon külön apróságokat (persze ez akkor lesz kérdés inkább, amikor már nagyobb). Ha a nagy megoszt vele bármit a sajátjából, az akkor érték, ha önszántából teszi. Képzeljük csak el, hogy nekünk kéne folyton kölcsönadni a dolgainkat más felnőtteknek vagy megfelezni az ebédünket a kollégánkkal, csak mert az “úgy szép”!
Ilyet nem szabad mondani!
Ez leginkább akkor szokott elhangozni, amikor a nagyobb gyerek valamilyen negatív érzést fogalmaz meg az új jövevénnyel kapcsolatban. Például hogy nem is kell neki testvér, netán nem szereti, hagyják békén vele. Emiatt soha nem szabad haragudnunk! Normális dolog, hogy nem csak pozitív érzései vannak a “riválisával” kapcsolatban, és neki is idő, amíg megismeri őt és kötődni tud hozzá. Ne legyenek tabugondolatok, hadd mondjon ki minden érzését!
Majd te vigyázhatsz rá, amikor dolgunk van.
A nagy testvér nem bébiszitter, akkor se tekintsünk úgy rá, ha nagyobb a korkülönbség. Persze, lehet segíteni időnként, de a dolog ne legyen rendszeres, elvált kötelesség. Akkor nem csoda, hogy ő sem az örömöt fogja látni a baba érkezésében.
Sokat fogtok játszani együtt!
Ez igaz, de inkább később. Az első évben szegény nem nagyon tud majd mit kezdeni a csecsemővel, úgyhogy inkább erre készítsük fel első körben! Nyíltan mondjuk el, hogy sokat fog sírni, és lehet, hogy éjszaka is felébreszti majd, de nem akar neki rosszat. Eleinte főleg aludni fog, játszani nem tud még. Viszont nagy szüksége lesz szeretgetésre, simogatásra a tesótól!
Anya most nem ér rá veled foglalkozni.
Habár sokszor ez lesz a helyzet, lehetőleg ne hangoztassuk állandóan. Úgyis meglesz az az érzése a nagyobb gyermekünknek, hogy most kevesebb idő jut rá, nem kell még ráerősíteni is. Inkább gondolkodjunk azon, hogyan tudunk egy kis önálló, babamentes időt kiszakítani neki, amikor csak rá figyelünk, és ezt mondjuk is el neki! A programot pedig választhassa ki ő!
Tudhatnád, hiszen te már nagy vagy!
Ne mondjuk túl sokat, hogy “már nagy vagy”, neked ezt “tudnod kell”, már “te vagy a nagy testvér”, mert ettől olyan érzése lesz, hogy valami visszavonhatatlanul megváltozott. Ami igaz is, de azért ő nem egyik pillanatról a másikra lesz a kicsiből nagy, és valószínűleg nem is szeretne. Majd tapasztalni fogjuk, hogy újra és újra “baba akar lenni” ő is, kívánja a dédelgetést. Ilyenkor bátran csináljunk úgy, mintha egyidősek lennének, egy kis játék nem árt. Ne a veszteségét hangsúlyozzuk!
Gyere már! Vagy nem vagy kíváncsi a picire?
Ne nyomasszuk azzal, hogy a kicsi van a középpontban, amire neki tekintettel kell lenni, és mindig kíváncsinak kell lennie rá, neki is minden pillanatban csodálnia kéne, hogy milyen édes. Ha épp nem érdekli, ha mást csinál, akkor azt bízzuk rá. Biztos, hogy magától is érdeklődni fog a baba iránt – csak hagyni kell, hogy a saját tempójában tegye.
Kapcsolódó cikkek
