Életük harmadik hónapjában a babák továbbra is fékezhetetlen lendülettel fejlődnek, és ez nemcsak agyukra, idegrendszerükre vagy az érzékszerveikre igaz, hanem a méreteikre is: nagyot nőhetnek ebben a hónapban, ami megnövekedett étvágyat is magával hoz. Ezzel viszont nincs sok teendőnk: engedjük őket annyit enni, amennyit csak szeretnének, hiszen úgyis minden energiát fel tudnak használni. Ami pedig még ebben a hónapban a szülő számára is kiemelt jelentőségű: a babák életében elkezd végre-valahára kialakulni egyfajta tényleges napirend.
Több étel = több alvás
Mivel életük harmadik hónapjára idegrendszerük is eléri az ehhez szükséges fejlettségi fokot, illetve gyomruk is több tejet vagy tápszert képes egyszerre befogadni (ebben a hónapban étrendjük még mindig csak ezekből áll), a babák akár hat vagy hét órát is képesek már átaludni egy éjszaka során. Közben persze fel-felriadhatnak, de ilyenkor sokszor maguktól is szinte azonnal vissza tudnak aludni – ha azonban fél perc múlva is kitartóan tovább sírnak, akkor nyugtassuk meg őket. Ennyit viszont mindenképp érdemes kivárni, mert így tanulhatják meg szép fokozatosan visszaaltatni magukat. Ha oda kell mennünk hozzájuk, akkor lehetőleg sötétben/éjszakai fénynél etessük meg őket vagy cseréljünk pelenkát, ezek után pedig rakjuk is vissza őket az ágyukba.
Etetésük vagy megnyugtatásuk közben tartsuk észben, hogy a közvetlen bőrkontaktus jelentősége továbbra is nagy az életükben: biztonságot, otthonosságot, melegséget és a kötődés alapjait jelenti nekik, ezért ölelgessük őket, amennyit csak tudjuk. Az éjszakaival párhuzamosan pedig a babák nappali alvási rutinja is kiszámíthatóbbá válik: két-három, egyenként másfél-két óra tartalmú szendergésre számíthatunk ebben a hónapban tőlük.
A babák velük született reflexeinek működése, például az összerezzenésekkel járó Moro-reflexé már egyre kevésbé lesz észlelhető ezekben a napokban; egyes babáknál teljesen el is tűnik. Nyakuk izmai napról napra erősebbek lesznek, így egyre ritkábban tapasztalhatjuk a fejek imbolygását például olyankor, amikor segítségünkkel ülő pozícióba kerülnek. Ebben az időben a babák hason fekve már meg tudják támasztani magukat annyira, hogy fejük és mellkasuk felemelkedhessen, lábaikkal pedig tudnak és szeretnek is rugdalózni és nyújtózkodni.
Megeshet már ebben a hónapban is továbbá, hogy váratlanul átfordítják magukat hasról hátra, vagy legalábbis errefelé mutató mozdulatokat végeznek.
A harmadik hónapjukban járó babák gyakran nyitogathatják kezeiket, melyeket igyekeznek továbbá össze-összeérinteni, illetve az érdekesebb játéktárgyak felé mozdítani, sőt rövid időre már meg is ragadhatják ezeket, hogy a szájuk felé közelítsék őket. A motorikus képességek fejlődése egyébként számottevő agyi növekedéssel is jár: ekkor alakulnak ki a későbbi kreatív gondolkodás alapjai a szervben.
Mesék, dallamok
Ebben a hónapban a babák ugyanakkor nemcsak a játékok, hanem már mindenféle zene iránt is élénk érdeklődést mutathatnak, és persze továbbra is, sőt egyre jobban örülnek szüleik ismerős hangjának – melynek hallatán arrafelé is fognak fordulni, ahonnan a hang jön, illetve gyakran el is mosolyodnak tőle. Memóriájuk rohamos fejlődésnek indul ekkortájt, és már csak ezért is érdemes sokat beszélni hozzájuk vagy mesélni nekik – mert ha ekkor a történetekből még nem értenek is semmit, a beszélt nyelv ritmusát és árnyalatait már meg tudják figyelni.
Látásuk még mindig sokat fejlődik, és továbbra is az éles kontrasztok, az élénk színek lelkesítik őket, mert ezeket látják jobban. Teljesen elbűvölik őket mindezeken túl az emberi arcok: előszeretettel vesznek fel szemkontaktust, és könnyen lekötik őket a tükrök. Ismertessük meg őket különféle színű, anyagú és formájú játékokkal, de ne ömlesszük ezeket rájuk: elég, ha egyszerre csak eggyel ismerkednek; részesítsük előnyben azokat, amelyeket rázni lehet, és amelyek finomabb hangokat adnak ki.
Ki vagyok, miért vagyok?
Rendkívül lényeges úgy a babák, mint a környezetük számára, hogy ez az a hónap, amikor a csecsemők mintegy levetik magukról a tojáshéjat, és szorosabban kapcsolódni kezdenek a külvilághoz, amivel megindul a személyiségük formálódása. Ennek része például az is, hogy immár a reakciók okozta örömérzetért is rámosolyoghatnak valakire (vagyis gyakorolni kezdik az úgynevezett szociális mosolyt).
Másfelől ekkorra már nem csak a sírás lesz számukra a meghatározó kommunikációs metódus – a sírások összmennyisége leszűkül nagyjából napi egy órára (ha ennél számottevően többet sír a baba, akkor érdemes megvizsgáltatni a gyerekorvossal, hátha valamiféle diszkomfortérzet, például reflux okozza). A babák gagyogással, magánhangzókkal is kommunikálhatnak már, és jól tesszük, ha gyakran és élénken reagálunk ezekre, illetve ha mindig el is mondjuk – úgyszólván narráljuk – nekik azt, amit éppen csinálunk, hogy összefüggést találjanak a hangzó szavak és a beszélő arcának mozgásai között.
Feltétlenül beszéljünk a védőnővel vagy a gyerekorvossal, ha babánk ebben a hónapban nem reagál a zörejekre, nem követi az embereket vagy a tárgyakat a szemével, ha nem nyúl a különféle dolgok után, illetve ha nem mosolyog.
Kapcsolódó cikkeink: