A nagylányom sosem volt könnyű eset, de azon a bizonyos napon már minden türelmem elfogyott. Igen, tudom, lázas volt, fájt a torka, nem akart enni. Csak sírt, pityergett egész nap.
Persze szó se lehetett arról, hogy elinduljunk a rendelőbe. Felöltöztetni, utazni, várakozni a rendelőben – elképzelhetetlen volt számomra és számára is. Muszáj volt kihívni az orvost. Ameddig vártunk, minden létező trükköt bevetettem, hogy felvidítsam. Báboztam, meséltem, babázni próbáltam vele, de semmi nem hatott. Egyszerűen nem találtam meg a kulcsot hozzá. Pánikba estem, biztos voltam abban, hogy nagy a baj, hiszen még soha nem láttam ilyen elesettnek.
Mi lesz velem?
Akkor még nem voltam tisztában azzal, hogy nem kell emiatt aggódnom. Az én lányom ilyen, amikor beteg. Nem szórakoztatni kell, hanem megnyugtatni. Ő ugyanis iszonyatos pánikba esik attól, hogy rosszul van, és ez az, ami igazán rontja az állapotát. Ma már nem kisóvodás, mégis nagyon nehéz vele, amikor fáj valamije – attól fél, hogy ez valami komoly (esetleg halálos), és emiatt képtelen aludni, pihenni, létezni is.
Bezzeg a kicsi, az szerencsés természet! Ha megbetegszik, egyszerűen lefekszik, és kialussza magából a betegséget. Mire felébred, általában kutya baja. Őt aztán könnyű ápolni. Nem kell bevetni semmilyen trükköt, hogy elszórakoztassa az ember. Nem nyűgösködik, nem követel figyelmet. Aludni akar. Ha nagyon rosszul van, akkor esetleg hozzám bújni, de más kívánsága nincs. Ezt pedig azért nem nagy kihívás teljesíteni.
Nyűgösség ellen csodaszer
Ám ha a nagynak van baja, akkor felköthetem a gatyám. Naponta százszor kérdezi meg, hogy miért épp ő lett beteg, miért üldözi őt a sors, vajon valami rosszat tett-e, ezért kapta a betegség-büntetést, és mikor múlik el végre a baja. A sok hiszti aztán őt is, engem is kimerít a nap végére, de az éjszaka se hoz megkönnyebbülést, mert ilyenkor is gyakran ébred. Rémálmai vannak, és attól fél, hogy soha nem jön el a hajnal. Mire a betegségnek vége, ő is, én is teljesen kiborulunk. Ez pedig nem segíti a lábadozást.
Hogy az én lányom milyen nyűgös, amikor beteg, már rég tudtam – de a gyermekorvosunk még sosem látta ilyen elesettnek. De nem ez volt az igazi meglepetés, hanem az, hogy valójában semmi komoly betegsége nincs. Persze van egy kis torokgyulladás, kis láz, kis köhögés – de semmi nem indokolja ezt a kétségbeesett pánikot és mozdulatlan elesettséget, mondta, majd elővett a táskájából egy homeopátiás szert.
Bíborka elszopogatta a bogyókat, mi, felnőttek pedig nekiláttunk elintézni a látogatás adminisztrációját. Taj-szám, óvodai igazolás, receptek. Miközben mi egyeztettük az adatokat, egyszer csak az asztal mellett feltűnt egy kis pizsamás alak, aki már két napja ki se mozdult az ágyból.
Odajött, és közölte, hogy éhes. Anyai szívnek nincs ennél szebb mondat a beteg gyerek szájából. Rohantam ételért, de azért közben elkértem a csodaszer nevét: szilícium (Silicea) volt. Az én félénk, ijedős gyerekem legjobb nyugtatója. Azóta ha megbetegszik, mindig beadom neki, bármilyen tünetet produkáljon is. Mindkettőnknek nyugisabb így.
Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
