Soha nem fogja átaludni az éjszakát
Nyugi, általában az első három év a legnehezebb! Viccet félretéve, addigra érik meg a kicsik idegrendszere annyira, hogy képesek lesznek lassan segítség nélkül (cumi, ringatás, szopizás stb.) is elaludni, és az éjszakát is előbb-utóbb maradéktalanul átaludni. Addig csak erőt és kitartást tudunk kívánni, ha kifogtál egy éjjeli baglyot, de tudd, ez teljesen normális. A szomszéd bezzeggyerkőcéről igyekezz tudomást sem venni, vagyis, a legtöbb, amit tehetsz, hogy keresed a számodra ideális feltöltődési lehetőségeket, hogy kibekkeld ezt az időszakot. Mert te is akkor tudsz kiegyensúlyozott édesanya maradni, ha megengeded magadnak a feltöltődést, amihez megoldásokat is keresel, nem a csodát várod.
Még az érettségi előtt is meg fogom szoptatni
Ne fesd az ördögöt a falra, bármennyire is úgy tűnik, a cicid legnagyobb rajongója a gyermek, és esze ágában sincs lejönni a szerről. Ha már úgy érzed, neked terhes a szopizás, keress mindkettőtök számára megfelelő és kíméletes elválasztási módszert (kérj segítséget pl itt). Ha csak a környezeted nyomaszt azzal, hogy nem kellene már szopiznia a kicsidnek, ereszd el a füled mellett. Bár társadalmunkban az édesanyák gyermekeiket általában egyéves kor alatt választják el, a szoptatási időszakot korábban évezredeken keresztül, és a világ nagy részén még ma is inkább években és nem hónapokban mérik. Az átlagos tartam kettő és négy év között van – megnyugtat ez a természetes elválasztódással kapcsolatos tény?
Nem fejlődik a korának megfelelően
Szerencsére a babák nem olvasták a szakirodalmat, hogy miképpen is kellene hízniuk, hogyan is kéne tokát növeszteniük, hogy azoknak a bizonyos fejlődési görbéknek megfeleljenek. Ha mozgékony, jókat alszik, jókedvű, a pelusok tartalma is rendben van, illetve nincsenek furcsa tünetek, amelyek gyanúra adnak okot, engedd el a parákat. Természetesen bármikor keresd védőnődet, gyermekorvosodat, ha kérdésed van!
Amikor nősül/férjhez megy, akkor fogom tudni csak kirobbantani a szülői ágyból
Szerencsére, ez is olyan tényező, ami szépen lassan változik, ahogy a kicsi igénye is megjelenik az önállósodásra, a saját intim szférájának kiépítésére, a bekuckózásra. Ehhez persze le kell csengenie egy halom korszaknak, ami mégis a ti takarótok közé űzi: a szorongások, a bölcsi- vagy ovikezdéssel járó változások, a szörnyek az ágy alatt – és még sorolhatnánk. Találjatok olyan megoldást, ami a család összes tagjának megfelelő, ebben kérhettek segítséget is, igényre szabottan – megéri!
Rossz példát mutatok neki
Az igaz, hogy tőled, tőletek tanul meg mindent a gyermek: hogyan reagáltok a stresszre, a bajra, az örömre, a kihívásokra. Lehet, hogy úgy érzed, türelmetlenebb vagy, mint amilyen szeretnél lenni egy ideális világban, sőt feszültebb akár. De egyet tudj: ha őszinte vagy a gyerkőccel, mindig beszélsz neki érzéseidről, mi több, a hibáidról is, amiket beismersz, már elég jó anyukája (good-enough mother) leszel. A kifejezés Donald W. Winnicotthoz köthető: szerinte, ha az anya természetes önbizalmára támaszkodva saját megérzéseire hallgat, egészen biztosan jó gondozó lesz, függetlenül attól, hogy hány gyermeknevelési könyvet olvasott vagy hány diplomája van. Az viszont, hogy szeretnél fejlődni, hogy utánaolvasol adott esetben, hogy miképp tudsz fejlődni, dicséretes, és előrébb visz – hajrá!Kapcsolódó cikkeink anyaság témában:
- Tudod, mit szeretnék? Egy perc nyugit
- Anyaparák: így védd ki a stresszes szitukat
- Elég jó anya vagy?
- Nyugi, anya, jól csinálod
- Az anya az a nő, aki egy kavicsnak is örül
- A láthatatlan anyaság
Kapcsolódó cikkek
