Baba

“A végén már csak sírni tudtam” – Anyák mesélnek: mi okozta számukra a legnagyobb nehézséget a szoptatásban

A szoptatást természetes, magától értetődő tevékenységnek gondoljuk, pedig komoly tanulást igényel a baba és az édesanya részéről is. Hogyan kell mellre tenni a csecsemőt? Eleget szopott-e? Miért érzek fájdalmat? Miért nem támogat a környezetem? Kilenc édesanya története.
2023. Július 13.
szoptatás
Fotó: Getty

A szoptatás létfontosságú egészségügyi előnyökkel jár a csecsemő számára, ezért is javasolja az Egészségügyi Világszervezet a kizárólagos anyatejes táplálást legalább hat hónapon át. A szoptatás azonban egy összetett folyamat, ami számtalan buktatóval járhat, és a szoptató nők kétharmada többféle problémával is szembesül ez idő alatt.

Biztosan hasfájós a gyerek

Kéthetes volt a kislányom, amikor a szoptatás rémálommá vált, én pedig egyre többet bőgtem kétségbeesésemben. Natika az első 5-10 percben viszonylag nyugodtan szopizott minden alkalommal, majd azt vettük észre, hogy elkezd ficeregni és nyöszörögni, végül pedig keserves üvöltésbe torkollott minden alkalom. Mivel a mellemet is húzta-cibálta, ezért csillagokat láttam a fájdalomtól, a mellbimbóm vérzett, és folyton sebes volt – idézi vissza zaklatottan Bori a szoptatással kapcsolatos élményeit. A hab a tortán, hogy az anyám azzal jött, hogy tűrjek a gyerek érdekében, hiszen szegény biztosan csak hasfájós, és hogy a szoptatás milyen csodás, intim élmény. Nos, én pár hét után már odáig jutottam, hogy szabályosan rettegtem a szoptatások előtt, és rossz anyának éreztem magam amiatt, hogy alig vártam az etetések végét. Utólag visszatekintve totál felkészületlenül ugrottam neki a szoptatásnak, és a sok hasfájás elleni csodaszer helyett inkább egy laktációs tanácsadóra lett volna szükségem – tette hozzá Bori, aki bár nagyon szerette volna, nem tudta igény szerint szoptatni a babáját.

Míg Angelikának első gyermekénél flottul ment a dolog, addig a másodikkal hasonló tortúrán esett át, mint Bori. Végül a kicsi háziorvosának segítségével fejtették meg a sok sírás okát: Pár hét alatt eljutottunk arra a szintre, hogy remegve néztem az órát és figyeltem a gyereket, hogy mikor akar szopizni. Matyi üvöltött, és a testét megfeszítve tekergette magát a mellemen. Én meg olyan voltam, mint egy tank: mindenáron ki akartam tartani, mert a legjobbat akartam neki. Bemagyaráztam magamnak, hogy csak türelemre van szükségünk, és biztosan hasfájós a babám. Végül a férjem vette észre, hogy folyton át kellett öltöztetni a fiamat, mert rengeteget bukott minden szoptatás után. Az orvosnál aztán kiderült, hogy refluxos, emiatt kínlódott szegény. Speciális tápszert kapott, mellé folytattuk az igény szerinti szoptatást, másfél éves koráig.

Hiába szerettem volna, nem tudtam szoptatni

Mindig is arra vágyott, hogy sok-sok gyermek vegye körül, így kötött ki az óvodapedagógusi pályán, Zsombit azonban csak hét év próbálkozás után ölelhette magához Panni. A fiatalos, középkorú édesanya egy megpróbáltatásokkal teli lombikprogram és egy traumatikus szülést követően vágott bele a szoptatásba, majd egy váratlan epekő-műtét is közbeszólt. Mivel kisfia nem hízott megfelelő ütemben, a védőnő javaslatára tápszeres kiegészítésre is szükség lett. Panni a könnyeivel küszködve mesélte el, hogy heteken át óriási harcot folytatott azért, hogy Zsombit szoptathassa.
Kiolvastam az összes szakirodalmat a válaszkész szoptatásról. A kisfiamat egész napra magamra kötöttem, együtt aludtunk, és szinte folyamatosan a mellemen volt, mégsem tudott 15-20 ml-nél többet szopizni. Próbálkoztunk fecskendővel, kiskanállal, svéd itatópohárral, a szoptaníttal; odafigyeltem az étkezésemre, döntöttem magamba a különféle teákat, kipróbáltam a görögszéna-kapszulát és vitaminokat, de nem bírtam feljebb tornázni a tejmennyiséget.
Nem értem, hogy mi volt a baj. A végén már csak sírni tudtam, teljesen ráfeszültem arra, hogy képtelen vagyok normálisan táplálni a gyerekemet. A férjem és az anyám is könyörgött, hogy ne csináljam ki magam, mert Zsombi is egyre nyugtalanabb lett, rengeteget sírt. Kudarcot vallottam.

anyatej

Fotó: Getty

Cintia számára az első hetek-hónapok szinte csak a szoptatásból álltak. Küszködve fogalmazza meg érzéseit erről az időszakról, mert a mai napig egy fáj, ami velük történt.
A fiam két hónapig kizárólag anyatejes volt, és csak cicin tudott elaludni. Ennek ellenére nagyon keveseket szopizott, mert menet közben többször is bealudt. Mindenki ontotta a nagy okosságokat a környezetemben, én meg ide-oda kapkodtam, hogy valahogy növeljem a tej mennyiségét. De a védőnői vizsgálatokon rendre alulteljesítettünk, Bende nagyon piciket hízott csak, és végül a súlyából is vesztett. A védőnő megszidott, úgy éreztem magam, mint egy taknyos kislány, aki még arra sem képes, hogy odafigyeljen a gyerekére. A fiam állandóan a mérlegen volt, tiszta stresszben voltam, hogy nem képes az előírt mennyiséget megenni. Végül tápszeres baba lett. Nem kívánom senkinek ezt az időszakot, amin átmentünk. Most újra babát várok, de nem fogok kísérletezgetni a szoptatással, eldöntöttem, hogy tápszeres lesz a kisfiam.

Elviselhetetlen fájdalmak gyötörtek

Míra programozott császárral szült, és úgy engedték haza a kórházból, hogy kislánya 20-40 ml közötti mennyiségeket evett. Az édesanya tudatosan készült a szoptatásra, és aggodalmai ellenére úgy érezte, jól indult a dolog. Kislánya egyhetes volt, amikor Mírának váratlanul vissza kellett mennie a klinikára, mert mellgyulladása lett, és belázasodott. Antibiotikumot kapott, majd egy háromnapos bent fekvést követően hazatérhettek. Óriási stresszben teltek az első hetek, Míra pedig egyik mellgyulladásból a másikba esett: A végén már úgy éreztem, nem fogom bírni – meséli elcsukló hangon. Mindent kipróbáltam, a borogatástól a masszírozáson át a fejésig és a különféle szoptatási pozíciókig. A mellem kisebesedett, ordítani tudtam volna a fájdalmak miatt, sokszor azt hittem, elájulok. Vissza kellett mennem a klinikára, és a vizsgálatok igazolták az orvosok gyanúját: tályogom volt, amit műteni kellett. A műtét után azonnal bejelentkeztem a szoptatási ambulanciára, és a mai napig szoptatom Virágot.

Ritának a tejkövekkel gyűlt meg a baja, pedig azt hitte, két gyerek után már nem tud újat tapasztalni a szoptatás terén. Az első hetekben egyik mellgyulladás követte a másikat, a mellében pedig kisebb-nagyobb csomók alakultak ki. A fájdalom miatt Ritát sokszor a sírás kerülgette. A forgatókönyv mindig ugyanaz volt – meséli az édesanya. – A melleim keményre duzzadtak, és hiába szopizott lelkesen a kisfiam, sem a csomók, sem a fájdalom nem mérséklődött.

A nap nagy része azzal ment el, hogy hol kézzel, hol géppel igyekezett fejni, meleg és hideg borogatásokkal próbálta orvosolni a helyzetet, de a melle folyton duzzadt és kemény volt. Különösen a hónaljában fel-felbukkanó fél öklömnyi csomó aggasztotta. Aztán három hét után vette észre, hogy a mellbimbóján apró fehér képződmény jelent meg, és azon a ponton nem is jött tej a melléből. A védőnője telefonon annyit mondott neki, hogy valószínűleg tejkő.
Szoptatási tanácsadó javaslatára egy fertőtlenített tűvel óvatosan kimozdítottam, aztán nagy nehezen kinyomkodtam, és ekkor elképesztő mennyiségben elkezdett spriccelni a tej a mellemből. Ahogy masszíroztam, egyre kisebb lett a csomó, és hamarosan egy újabb kő bukkant fel, aztán rövidesen újabbak. Az egész szoptatás a tejkövek elleni küzdelem jegyében telt. A végén nagy rutinra tettem szert, és a gyerekem kétéves koráig szopizott.

Az utcán is elöntött a tej

Ha fel kell idéznem a szoptatás időszakát, akkor átázott melltartóbetétek és tetrapelenkák, tejszagú pólók és az állandó mosás jut szembe. Tudom, irtó hálásnak kellene lennem, hogy ennyi tejem volt, de hidd el, iszonyat kínos helyzeteket teremtett az, hogy mindig ömlött belőlem – magyarázza lendületesen Zsani. Brutális volt a tejleadó reflexem, így folyton eláztunk minden etetéskor. Kibélelt melltartókkal mentem az utcán, mégis tucatszor kellett hazasprintelnem. Hogy ne a mosogatóban végezze, elkezdtem lefagyasztani a lefejt tejet, amit végül az unokatesóm kisfia kapott meg.

baba etetés

Fotó: Getty

Zsaninak azonban leginkább az fájt, hogy kislánya, Bius rengeteget akart mellen lenni, de nem ment a komfortszopizás, mert ömlött a tej a szájába, amit meg rendre visszabukott.
Végül egy szoptatási tanácsadó csoportban azt javasolták neki, hogy szoptasson fekve, és próbálja ki a blokkszoptatást (vagyis hogy egy bizonyos időblokk lejártával váltok csak mellet), ezek némileg javítottak az áldatlan állapoton.

A leggyakoribb nehézségek a szoptatás során

·       A mellbimbó fájdalma (érzékenység, sérülés, ekcéma, érösszehúzódás)

·       A mell túltelítődése

·       Tejcsatorna elzáródás, tejkő

·       Mellgyulladás

·       Gombás fertőzés

·       Túlzott tejtermelés

Forrás

Miért szoptatod még mindig?

18 hónapos múlt a babám, és egyre gyakrabban szegezik nekem a kérdést az ismerős anyukák, hogy mi a csodának szoptatom még – panaszolja Elvira, aki inkább eltitkolja a környezete elől, hogy kisbabája még lelkesen cicizik esténként. Természetesen nem gondolom, hogy iskolás koráig rajtam fog csüngeni, de nem is feltétlenül szeretném abbahagyni, ha nem muszáj.  A legtöbb cukkolást a párom anyukájától kapom, mert szerinte az nem normális, ha egy anya a fiát másfél évesen még szoptatja.
Hiába hajtogatom magamnak, hogy egyszerűen csak engedjem el a fülem mellett ezeket a beszólásokat.

A háromgyermekes Julit a háziorvosa szavai bántották meg. Mivel egyéves kislánya akkoriban naponta négy-öt alkalommal még mellre kéredzkedett, ezért szoptatás mellett is szedhető készítményt szeretett volna felíratni magának. Gyógyszert nem, kioktatást azonban kapott a szakembertől: Közölte velem, hogy ennyi erővel vizet is adhatnék a gyereknek, mert a tejem már semmit nem ér. Aztán előszedte a férj-kártyát, hogy biztosan nem tesz jót a házaséletemnek, hogy a gyerek folyton rajtam lóg. Végül azt is a fejemhez vágta, hogy a hosszú ideig tartó szoptatás patológiás. Ki akartam osztani, de képtelen voltam megfogalmazni a gondolataimat. Végül otthagytam, és új orvoshoz mentem.

Van segítség!

A szoptatás kihívást jelenthet, különösen az első hetekben, a megfelelő információk és a környezet támogatása mellett azonban az anyák jelentős többsége képes arra, hogy anyatejjel táplálja kisbabáját.

Ne feledd, nem vagy egyedül! Ha bizonytalan vagy, nehézségeid adódnak a szoptatásban, kérj segítséget kifejezetten szoptatástámogatásban képzett szakembertől (LLL szoptatási tanácsadó, IBCLC szoptatási tanácsadó).

Az alábbi oldalakat ajánljuk figyelmedbe: