Minden gyerek muzikális – nem csoda, kilenc hónapig hintáznak az anyaméhben szívverésünk ritmusára. A meghitt közös éneklés nemcsak erősíti a kapcsolatot, hanem sok szempontból fejleszti is a kicsiket.
– Zenehallgatással, énekléssel nagyon korán, már a tizenhatodik héten kapcsolatot teremthet magzatával a kismama, hiszen a belső fül segítségével ekkor már érzékel hangokat a baba: hallja a mamája vérkeringésének, emésztésének zörejeit, a magzatvíz miatt kissé tompábban a külvilágból érkező hangingereket, és a csontok hangvezető képessége révén kevésbé torzítottan az anya beszédét. És ha a kismama dúdol vagy énekel a terhesség alatt, akkor még izgalmasabb hangélményt nyújt a méhen belül hallgatózó kicsinek.
A hallás a huszonnegyedik héttől tekinthető teljesen kifejlettnek, ilyenkor már egyértelműen reagál a külvilágból érkező zörejekre a magzat: élénk mozgással fejezi ki nemtetszését, amikor hirtelen zajokat hall, ha túl hangos a film moziban, vagy túl erős a basszus a koncerten – mondja Asztalos Kata tanársegéd, aki a Szegedi Tudományegyetemen a zenepszichológia területén végez kutatásokat.
Emlékek a pocakból
Ma már azt is tudjuk, hogy az újszülöttek emlékeznek az anyaméhen belül hallott hangokra, hiszen egyértelműen erősebben reagálnak az anya hangjára, illetve a magzati korban már hallott zenékre. Ezeket az auditív emlékeket felhasználva az állandóság és biztonság érzetét adhatjuk meg tehát a babánknak, ha olyan zenéket hallgatunk, vagy azokat a dalocskákat énekeljük, amelyeket már a pocakban is hallott. Egyes kórházakban éppen erre a tapasztalatra alapozva nyugtatják meg a szívdobogás hangjával vagy a tenger zúgásával az édesanyjuktól elválasztott piciket.- Három-négy hónapos kortól kezdenek a kicsik igazán aktívan figyelni a zenei hangokra, így éberebb periódusaikban hallgathatunk velük lágy, egyenletes hangerejű zenéket, amelyekben nincsenek váratlan hangok vagy futamok, de a túlingerlés elkerülése érdekében ne tartson túl hosszú ideig – tanácsolja Asztalos Kata. – A kisgyerekek ugyanis még kevésbé tudják szelektálni a hozzájuk érkező hangokat, és sokkal kifinomultabb a hallásuk, mint a felnőtteké, így a folyamatos zene rendkívül fárasztó nekik.Ezért ha magunkkal kell vinnünk őket egy hangos eseményre, akkor érdemes speciális zajvédő fülhallgatót tenni a fülükre, mert egy többórás, dübörgő koncert olyan túlstimulálást okozhat, ami később, felnőtt- vagy idős korban a hallás gyorsabb romlásához, akár halláskárosodáshoz vezethet.
Énekeljünk együtt!
Minden hangszóróból szóló zenénél jobban hat azonban a gyerekekre, ha a szüleik énekelnek nekik. Sokan vonakodnak ettől, mert nem tartják szépnek a hangjukat, vagy félnek, hogy hamis lesz a dal. Asztalos Kata szerint viszont ennek nincs jelentősége, hiszen úgyis az a fontos, hogy az éneklés személyessége, érzelmi telítettsége már a legkisebbeknek is azt sugallja: “figyelek rád, boldog vagyok veled”.- Az énekléssel olyan meghitt légkör alakul ki, ami szorosabb kötődést biztosít a szülő és a gyerek között, és arra ösztönzi a kicsit, hogy aktív befogadóvá, később aktív közreműködővé váljon: ő is elkezd gőgicsélni, dúdolni, majd amikor már képes rá, énekelni. Az éneklés pedig rendkívüli módon fejleszt, mert egyszerre mozgatja meg az agy számos területét, köztük a halló, látó, motoros és beszédközpontot is, segít begyakorolni az artikulációt, és élesíti a fület – magyarázza a szakember.Kutatások bizonyították, hogy az énekléstől, hangszeres játéktól a gyerekek érzelmi intelligenciája magasabb lesz, empatikusabbá, érzékenyebbeké válnak, és a kreativitásuk is fejlődik, mert meg merik mutatni magukat. Egy bölcsődésekkel végzett lipcsei vizsgálat pedig arra mutatott rá, hogy azokban a csoportokban, ahol gyakori az együtt éneklés, ott magasabb szintű a gyerekek között az együttműködés, és a megoldandó feladatokat is sikeresebben teljesítik, mint a csupán együtt játszó társaik. Ezzel hozzák összefüggésbe azt is, hogy zenei óvodákban és iskolákban nem jellemző a kiközösítés és magatartásprobléma.
Örömzene
– Fontos azonban, hogy a zenehallgatás, éneklés, hangszeres játék ne feladat, hanem könnyed, játékos, örömszerző közösségi élmény legyen. Ne várjuk el a bölcsődés vagy óvodás korú gyerektől, hogy kötelezettségként, órarendszerűen foglalkozzon zenével, énekléssel – teszi hozzá a szakember.- A felnőtt kezdje el a tevékenységet, és ha a kisgyerek érdekesnek tartja, akkor spontán bekapcsolódik, legközelebb pedig már esetleg ő kezdeményez. Az persze ízlés dolga, hogy mit énekelünk a gyerekkel, de a több száz éves hagyomány során kialakult magyar gyerekdalok, ölbeli játékok, mondókák, höcögtetők kipróbáltan pontosan azt adják meg a kicsiknek, amire szükségük van: összekötik az éneklést a mozgással, és az apró hangközlépések, visszatérő fordulatok könnyen megtanulható, biztonságos zenei közeget nyújtanak nekik.Kodály Zoltán egyszer azt mondta, hogy a zenei nevelést a születés előtt kilenc hónappal kell elkezdeni, de azonnal ki is javította önmagát: az anya megszületése előtt kilenc hónappal. Azoknak a szülőknek, akiknek nem volt alkalmuk arra, hogy gyerekkorukban a saját családjukban ismerjék meg ezeket a dalokat, számos olyan foglalkozást találhatnak, ahol a felnőtteket tanítják – gyerekeik jelenlétében – az énekekre, de az interneten is könnyen hozzáférhetőek a minőségi, népdalkincsben gyökerezők dalocskák.
Érdekesség a zenével kapcsolatban
Japánban mutatták ki, hogy a rendszeres, kellemetlen és hangos hanghatások rossz hatással vannak a magzat fejlődésére. Az oszakai reptér mellett élő várandós anyák babái ugyanis az átlaghoz képest kisebb testsúllyal jöttek világra, és magasabb volt közöttük a koraszülöttek aránya, mint a zajos környéktől messzebb élőknél.
Bizonyíték is van a zene fejlesztő hatására
A korán kezdett hangszeres zenélés fejlesztő hatását még képalkotó módszerekkel is bebizonyították: azoknál a gyereknél, akik hétéves koruk óta heti rendszerességgel zenélnek, azt tapasztalták, hogy huszonöt százalékkal megvastagodott a jobb és bal agyféltekét összekötő, kérgestest nevű agyi struktúra, mely a két agyfélteke közötti információáramlást biztosítja.Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
