„A zenében való aktív részvétel újabb fontos élmény lehet, amely befolyásolhatja a csecsemők agyi fejlődését, és segíthet számukra a tanulásban” – foglalta össze a seattle-i Washington Egyetem a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklap április 25-i számában megjelent tanulmányának vezető szerzője, T. Christina Zhao. A kutatók azonban azt egyelőre nem tudják, mennyi ideig tarthat a zenehallgatás hatása, és a zene milyen időtartamú behatására van szükség ahhoz, hogy javulás következzen be a zene- és a beszédminták feldolgozásában.
A korábbi, közismert nevén csak Mozart-hatásként emlegetett kutatások, amelyek azt vizsgálták, hogyan gyakorolhat pozitív hatást a zene kisgyermekkorban az agyi fejlődésre, vegyes eredményekkel zárultak. A mostani kísérlet vezetői szerint ezek az eltérések a kutatások tervezésével álltak összefüggésben.
Az új kutatáshoz a kutatók 39 hónapos csecsemőket osztottak be véletlenszerűen egy zenehallgató illetve egy kontroll csoportba. A kontroll csoport 19 tagja havonta tizenkétszer 15 perces játékos alkalmon vettek részt, míg a többi 20 csecsemő gyerekdalokat hallgatott úgy, hogy az egyik kutató vezetésével a babák a szüleikkel együtt ütötték a zenére a ritmust. Mindegyik dal valcer ritmusban szólt, mert ezt a csecsemők viszonylag nehezen tudják megtanulni.
Egy héttel a zenehallgatások után a csecsemőket agyi képalkotó vizsgálatnak vetették alá. A szkennerben ülve a babák egy sor zenei- és beszédhangot hallottak, melyeket egy olyan ritmusban játszottak le, amely időnként félbe szakadt. A csecsemők agy egy olyan speciális választ adott, ami arra utalt, hogy észlelték a megszakadást. Az eredmények azt mutatták, hogy a zenehallgató csecsemők agya jobban reagált a beszéd és zenei ritmus félbe szakadásaira.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
