Baba

Mit simogatsz gyakrabban: a gyerekedet vagy az érintőképernyőt?

Nehéz elképzelni, hogy akad olyan szülő, akinek fontosabb a telefonja a gyerekénél, a túlzott használattal azonban akaratlanul is ezt az üzenetet közvetítjük feléjük.
2025. Augusztus 29.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy napjainkban majdnem minden felnőtt képernyőideje hosszabb a kelleténél, amivel akarva-akaratlanul példát mutat a gyerekeknek is. A kisebbek még nem tudják szétválasztani, hogy a szülők munkavégzés céljából vagy szórakozásból „kütyüznek”, azt azonban hamar megállapítják, hogy ha anya és apa ennyire sok időt fordít erre, akkor az csakis jó lehet.

Mit simogatsz gyakrabban: a gyerekedet vagy az érintőképernyőt?

Dr. Konok Veronika pszichológus, az ELTE Etológiai Tanszékén működő Alfa Generáció Labor társalapítóját kérdeztük arról, miként hat a gyerekekre, ha azt látják, hogy a körülöttük élő felnőttek kezéhez már-már hozzánőttek az okoseszközök.

Vannak olyan nyilvánvaló helyzetek, amelyek ellen nem tudunk tenni, például ha valaki otthonról dolgozik számítógépen, laptopon vagy tableten, a szakértő szerint inkább arra kellene a mostaninál jobban odafigyelni nekünk, szülőknek, hogy amikor nem muszáj, akkor ne használjunk túl sokat az okoseszközöket a gyerekek előtt.

„A közösségi oldalak bejegyzéseit, az ott fel-felbukkanó videókat vagy híreket sokan észrevétlenül is rettentő hosszú ideig böngészik, mert egyszerűen beszippantják az embert. Pedig ez lenne az a képernyőhasználat, amit jó lenne minimálisra visszaszorítani akkor, amikor a gyerekekkel vagyunk” – kezdi az alfa generációt jól ismerő pszichológus.

Rám figyelsz, vagy a mobilra?

Az, hogy mennyi időt szánunk okoseszköz-használatra a gyerekek előtt, egyrészt a példamutatás miatt fontos, másrészt azért is, mert igen erőteljesen befolyásolja a szülő-gyerek kapcsolatot is.

A technoferenciának nevezett jelenség lényege, hogy a digitális eszközök használata vagy már a puszta jelenléte is megzavarja a társas kapcsolatokat. Kutatások is bizonyítják, hogy ez olyan szinten működik, hogy már attól, hogy a közelben volt egy telefon, két ember beszélgetése kevésbé mélyült el, és kevésbé érezték egymással szemben a bizalmat, a közösséget. Ilyenkor könnyebben elkalandoznak a gondolatok, és a figyelem is osztottá válik, különösen akkor, ha közben érkeznek a mobilra az üzenetek és a különféle értesítések. Az egymásra figyelés sajnos nemcsak a felnőttek között szenved csorbát a mobiltelefon jelenlétében, hanem a felnőttek és gyerekek között is.

Az egymásra figyelés és a nyitottság természetesen minden életkorban fontos a szülő-gyermek kapcsolatban, de a korai években, például a nyelvtanulás során még inkább lényeges, ennek a tanulási folyamatnak ugyanis a közös figyelmi helyzet az egyik alappillére. Azt, amit a gyerekek a világról tanulnak, többnyire társas közegben sajátítja el, ebből adódóan a szülő túlzott képernyőideje a kapcsolatuk minősége mellett a tanulási folyamatokra is kedvezőtlenül hathat.

Fotó: Getty Images - Yuliia Kaveshnikova

Fotó: Getty Images – Yuliia Kaveshnikova

Az egyik kutatásunk során kiderült, hogy ha a szülő olvasott fel egy mesét a gyerekének, akkor a kicsik sokkal kreatívabbak voltak utána, mintha videón nézték volna meg ugyanazt a mesét – az, hogy a szülővel együtt, egy közös élmény során dolgozhatta fel a gyerek a mesét, még a kreativitására is hatással volt.

Konok Veronika szerint lényeges, hogy a laikusok is tudjanak az úgynevezett helyettesítési kontextusról, ami leegyszerűsítve azokat az egyébként hasznos és a testi-lelki egészségünkhöz szükséges tevékenységeket foglalja magában, amitől a képernyőhasználat veszi el az időt. Ide sorolható például az alvás, a testmozgás, az élő társas kapcsolattartás vagy a gyerekek fejlődése szempontjából különösen értékes nem digitális játék.

Ha a szülők példáját követve a gyerekek is egyre többet „kütyüznek”, a helyzet tovább romlik, hiszen akkor már nem csak a szülők figyelme fordul az okoseszközök felé a gyerekek rovására, hanem a gyerekeké is a szülőkére.

Nem a nulla az ideális képernyő-használati idő

Vagy legalábbis nem minden életkorban. A WHO ajánlása szerint 0 és 2 éves kor között valóban nem lenne szabad okoseszközöket adni a gyerekek kezébe, ezt azonban Konok Veronika a szíve szerint inkább kitolná 3 éves korig. Onnantól kezdve sem lenne szabad varázsütésre megengedőnek lennünk, a pszichológus szerint ilyenkor is inkább csak fejlesztő tartalmakat lenne szabad a kisebbeknek nézni, azokat is a szülők jelenlétében.

Ennek oka egyrészt az, hogy hihetetlenül könnyen kerülhetnek olyan oldalakra a gyerekek, amelyeken semmi keresnivalójuk nincs, másrészt azért, hogy ha bármilyen kérdés felmerül bennük, arra azonnal választ kapjanak a közelükben lévő, biztonságukra figyelő felnőttől. És hogy alakítsuk mindezt a későbbiekben?

  • 2–5 éves korig: legfeljebb 1 óra/nap, szülői felügyelettel, minőségi tartalommal
  • 6–12 éves korig: legfeljebb 1–2 óra/nap, tudatos használat, szabályozás
  • 13 éves kortól: nincs konkrét időkorlát, de a képernyőhasználat ne menjen az alvás, a mozgás, a tanulás és a valódi társas kapcsolatok rovására

Az Alfa Generáció Labor – amely a digitális világban felnövő gyermekek (azaz az alfa generáció) fejlődését, mentális egészségét és technológiai viszonyát kutatja – az egészséges képernyőhasználati idő kapcsán tehát a mértékletességet, a tudatosságot és az életkorhoz igazított szabályokat hangsúlyozza. Legfőbb üzenete nem az, hogy „a képernyő rossz”, hanem hogy a digitális világban való egészséges működéshez szabályokra, tudatosságra és egyensúlyra van szükség.

Fotó: Getty Images - Image taken by Mayte Torres

Fotó: Getty Images – Image taken by Mayte Torres

A napi rutin védelme: nem mindegy, mikor „kütyüzik” a gyerek

Nincs mit szépíteni, a digitális eszközök használata mára a legkisebbek életének is része lett – nemcsak otthon, hanem házon kívül is: az autóban, az éttermekben vagy az  orvosi várókban. Az Alfa Generáció Labor kutatásai szerint azonban nemcsak az a kérdés, mennyit használja a gyerek a képernyőt, hanem az is, hogy mikor, hogyan és mire.

A képernyőidő akkor is problémássá válhat, ha a gyerek a napi rutinok – például az étkezés, a fürdés vagy az alvás – alatt vagy helyett használja. Ezek a pillanatok ugyanis nemcsak az alapvető testi szükségletekről szólnak, hanem az önszabályozás, a kötődés és a családi kapcsolatok kialakulásának is fontos terepei.

Sokan például etetés vagy altatás közben adnak okoseszközt a gyerek kezébe, mert rövid távon hatékonynak tűnik. Konok Veronika azonban arra figyelmeztet: hosszú távon ez hátráltathatja a gyerek érzelmi szabályozásának fejlődését, és akár rosszabb önkontrollhoz is vezethet. „Ha mindig egy kütyüre támaszkodik a gyerek az érzelmi feszültségek kezelésében, nem, vagy csak részlegesen sajátítja el a szabályozási mintákat.”

Fontos, hogy amikor csökkenteni próbáljuk a képernyőhasználatot, akkor a gyerek ne maradjon élmények nélkül. A digitális eszköz ugyanis erős jutalmazó hatással vannak az agyra, így érdemes olyan alternatív programokat kínálni, amelyek hasonlóan élménydúsak: közös társasozás, osztálytársak meghívása, állatkerti séta vagy kalandpark – ezek nemcsak pótolják a digitális élményt, hanem erősítik a kapcsolatokat is.

Fotó: Getty Images - Vera Livchak

Fotó: Getty Images – Vera Livchak

Tévénézés vs. okostelefon: van különbség

A mostani felnőttek közül sokan mondják: „Mi is tévéztünk kisgyerekként annak idején, mégsem lett a világon semmi bajunk.” A pszichológus szerint azonban a kutatások mást mutatnak. Konok Veronika elmondta, hogy a korai, túlzott mértékű tévénézés is összefügghet például figyelmi vagy nyelvi nehézségekkel, még úgy is, hogy akkoriban a kínálat és az elérhetőség is sokkal korlátozottabb volt.

A harminc-negyven évvel ezelőtti tévénézést azért sem lehet egy lapon említeni a mostani gyerekek mobilhasználatával, mert a tévét nem lehetett bárhova magunkkal vinni, míg a mai eszközök – okostelefon, tablet – állandóan kéznél vannak, és emiatt sokkal nehezebb tőlük elválni.

A szakértő álláspontja tehát továbbra is az, hogy a digitális eszközök használata önmagában nem káros – akkor válik azzá, ha nincs mellette elegendő „valódi élet”: közös programok, minőségi kapcsolatok, érzelmi jelenlét, mozgás, játék, és meglepő módon olykor unalom. A kutatások szerint azoknál a gyerekeknél, ahol rendszeres a közös családi időtöltés, jóval ritkább a problémás képernyőhasználat és a mobilfüggőség.

„Ha a fontos dolgok megvannak a gyerek életében – szeretet, figyelem, játék, napi rutin –, akkor nem lesz baj attól, ha időnként képernyőt használ. De ha ezek hiányoznak, a digitális világ könnyen pótlékká válhat.”

Egyre gyakoribb kérdés, hogy mikor kaphat egy gyerek saját mobilt. Az Alfa Labor társalapítója pozitív példaként említi a Waldorf iskolák gyakorlatát, ahol alsó tagozatban csak egyszerű, úgynevezett „buta” telefon használata megengedett, amely csak hívásra alkalmas – így a szülők és a gyerekek el tudják érni egymást, de az internetes tartalmakhoz való hozzáférés még korlátozott. Az okostelefon bevezetése pedig csak később, felső tagozat magasságában, szülői felügyelettel és szabályokkal ajánlott.

Nyitókép: Getty Images – Olga Pankova