A babasírás az újszülöttek és csecsemők elsődleges kommunikációs eszköze, amellyel szükségleteiket és érzéseiket fejezik ki – írja cikkében az nlc. Azonban a sírás sok szülő számára kihívást jelenthet, különösen az első hónapokban, amikor még nem tudja magabiztosan detektálni, vajon mi állhat a háttérben. Éhség, fáradtság, fájdalom vagy testközelség iránti vágy? És mit tegyen, ha minden próbálkozás ellenére sem nyugszik meg a baba? Hogyan hatnak a kisbabák érzelmi fejlődésére a szülők reakciói?
Regölyi Lilla baba és kisgyermek alvástanácsadóval, babamasszázs oktatóval, a Csók, Anyu alapítójával keresett szakértői válaszokat Pató Juli a babasírás leggyakoribb okaira és a megnyugtatás hatékony módszereire.
Melyek a leggyakoribb okok, amelyek miatt sírhatnak a babák?
A babák csak sírással tudják jelezni a gondozójuknak, ha szükségük van valamire. Ez az egyetlen kommunikációs csatornájuk. Ezek az okok újszülött korban többnyire a komfortérzet hiányával kapcsolatosak. Leggyakrabban éhesek, peluscserére van szükségük, elfáradtak vagy segítségre van szükségük az elalváshoz. Előfordulhat, hogy nem megfelelő a hőmérséklet számukra, vagy egyszerűen unatkoznak, bár ez inkább pár hónapos kor után kezd kialakulni. Természetesen jelezhet fájdalmat, betegséget is a sírás. A végére hagytam, pedig valójában ez az egyik legfontosabb: testközelségre vágynak, elsősorban az édesanyjuk közelségére.

Regölyi Lilla baba és kisgyermek alvástanácsadó, babamasszázs oktató (A szerző fotója)
Sok anya az első hónapokban azt tapasztalja, hogy lehetetlen letenni a babát, mert azonnal elkezd sírni. Ez teljesen természetes, hiszen a baba 9 hónapig egy volt az anyával, ahol minden csodálatos volt. Meleg volt, sötét, az éhséget hírből sem ismerte, és elaltatta az anyukája pocakjában való ringatózás. Most pedig kint van, hideg van, erősek a fények, a hangok, sokszor gyötri az éhség, ha pedig a pelusba kerül valami, az nagyon rossz érzés. És még a kiságy sem ringatja.
Nem is gondolnánk, mennyi minden okozhatja a sírást. Hogyan derítheti ki a szülő, mi állhat a háttérben?
Értelmetlen egy anyától elvárni, hogy felismerje a babája „különböző” sírásait. A babák sírása többnyire ugyanolyan, főleg az első pár hónapban, hiszen ilyenkor még nem képesek differenciáltan közölni, hogy mi az aktuális problémájuk – hiszen maguk sem tudják, mi az.
A legtermészetesebb és legszeretetteljesebb módszer, ha az anya próbál minél jobban a babájára hangolódni, és úgy érzékelni az aktuális problémát, amit a sírás jelez. Amikor valaki anyává válik, hamar megtapasztalja, hogy sírás esetén azt érdemes először kínálni a babának, amire a leggyakrabban van szüksége, vagy ami a legrégebben történt. Amire a leggyakrabban szükség van, főleg, ha igény szerint kínáljuk, akkor az a „táplálék”: ha szoptatott baba, akkor az anyamell, ha tápszeres baba, akkor pedig a cumisüveg. A sorban a peluscsere szokott jönni, azután a baba altatása, hiszen ha egy baba fáradt, nem tudja elaltatni magát életkorából adódóan. Ehhez segítségre van szüksége ringatás, hordozás, szoptatás formájában – ez akár 3 éves korig is eltarthat.
Előfordulhat, hogy végigmentünk a szokásos dolgokon, tehát megvolt a szoptatás, peluscsere, altatás, és a baba még mindig vigasztalhatatlanul sír. Ebben az esetben milyen különböző technikák léteznek a baba megnyugtatására?
Ha tudjuk, hogy nem betegség áll a háttérben, akkor is fel kell készülnünk arra az eshetőségre, hogy ez a sírás most el fog tartani egy darabig. Ringatás, testközelség, bőrkontaktus, simogatás, nyugodt, csendes környezet, félhomály, dúdolás, esetleg halk fehérzaj. Téves az az elgondolás, hogy ha így is, úgy is sír, akkor inkább leteszem, mert úgysem tudok rajta segíteni. Teljesen más stresszválasz fut át a testén, ha magára van hagyva a nehéz érzéseivel, mint akkor, amikor a karunkban tartjuk őt.
A szülők tehát minden esetben reagáljanak a baba sírására, akkor is ha látszólag nem tudnak rajta segíteni. Hogyan befolyásolja a gyerek érzelmi fejlődését, ha nem reagálunk rá?
Amikor egy babának a sírására konzekvensen nem reagál a gondozója, akkor a babában az ősbizalom sérül, ami később az egész életére kihatással lesz: mindennemű emberi kapcsolatára, önbizalmára, saját magához való hozzáállására. Már korán megtanulja, hogy ő nem fontos, az ő igényei elhanyagolhatóak, ő nem érdemli meg a szeretetet és a gondoskodást.
Egy baba természetesen még nem tud különbséget tenni az érzelmei/érzései, és saját maga között. Számára ő egyenlő a saját érzelmeivel, mert ha sír, akkor vége van a világnak. Ezért kell segítenünk neki szabályozni ezt, és megmutatni, hogy itt vagyunk vele, és minden rendben lesz. Felvesszük őt, ellátjuk, kielégítjük az igényeit, megöleljük, megpuszilgatjuk, ringatjuk, megvigasztaljuk. Az érzelemszabályozás tanulási folyamata egy nagyon érdekes és fontos (ha nem a legfontosabb) feladat a gyermek életében, hiszen nagyban befolyásolja a későbbi társas kapcsolatait, tanulási képességeit és pszichés jóllétét. A babák egyedül képtelenek szabályozni az érzelmeiket, a kisgyerekek is csak korlátozottan, ezért segítségre van szükségük ehhez.
Még felnőttkorban is bőven adódhatnak problémák az érzelemszabályozással, ilyenkor különösen nagy kihívást jelenthet, hogy a gyereket segítsük ebben.
Minden nevelés önnevelés. Sok szülőnek akkor kezdődik az önismereti utazása, amikor megszületik a gyermeke. Megfogalmazódik benne, hogy ő nem azt szeretné adni, amit évtizedekkel ezelőtt kapott. Hiszen valószínűleg már az ő szülei is éretlenek voltak érzelmileg, és ez az örökség generációról generációra száll, amíg valaki meg nem változtatja.
Ahhoz, hogy megismerjük a gyermekünket, először magunkat kell megismernünk. És ez sokszor nagyon nehéz, hosszú és fájdalmas folyamat. Tekintve, hogy bennünk is van egy „belső gyermek”, aki valószínűleg évtizedek óta cipeli a terheit. Felnőtt korban jó esetben már tudjuk, hogy problémák esetén nincs vége a világnak, és valahogy túljutunk rajtuk. Az érzelemszabályozás kialakulása arról is szól, hogy megtanulom, az érzelmeim nem én vagyok, azok elmúlnak és nem kell belehalnom. Ha valakihez tudok fordulni, amikor ebben vagyok, megtapasztalom, hogy ő együtt van velem ebben, és átélhetem a negatív érzelmeket vele. És ezek az érzelmek utána el tudnak halványodni, el tudok távolodni tőlük – ez az érzelmek feldolgozása, és ez az, amihez gyermekkorban mindenképpen kell segítség a szülőtől.
Mi segíthet a szülőknek abban, hogy megőrizzék a nyugalmukat, amikor a baba sír? És egyáltalán… megelőzhető a babasírás? Erről is olvashatsz a CIKK FOLYTATÁSÁRA kattintva.