Számos oka van annak, hogy a harmadik évezred hajnalán a hagyományos női erények mintha jobban megfelelnének a gyorsan változó világ kihívásainak. Sok férfi, fiú erre az átalakulásra ösztönösen azzal reagál, hogy feladja a hagyományos férfiszerepeket, igyekszik a mind nőiesebb világhoz idomulni. A másik szélsőség a férfierő túlhangsúlyozása, az erőszakos “macsó-magatartás”, amely gyakran már fiatalkorban bűnözéssé fajul.
Anélkül, hogy a szülőket vagy leendő szülőket meg akarnánk ijeszteni, meg kell állapítani, hogy fiút nevelni manapság nehezebb feladat, mint korábban bármikor. Persze a kockázatok és új kihívások tudatában valószínűleg még így is könnyebb, mintha csak a régi sémákat próbáljuk követni.
A fejlett országokban mindenütt ugyanazt tapasztalják a pedagógusok, pszichológusok: a fiúknak alacsonyabb az önértékelésük, mint a lányoknak, lényegesen több nehézségük adódik az iskolában az olvasás és írás elsajátításakor, nagyobb arányban ismételnek osztályt, és kerülnek át felzárkóztató csoportokba vagy iskolákba.
Ennek a látható alkalmazkodási problémának a magyarázata részben biológiai eredetű. Az agykutatás feltárta, hogy a fiúk a lányokkal összehasonlítva később érnek, az agytevékenységük aktívabb, a magatartásuk agresszívabb, és lényegesen nagyobb fizikai teret igényelnek maguk körül. A fiúk jobban bánnak a tárgyakkal, célirányosabbak és a felmerülő gyakorlati problémákat nagyobb eredményességgel oldják meg, mint a lányok.
Ugyanakkor lényegesen kevesebbet beszélnek, rosszabbul fejezik ki magukat, és később nagyobb arányban támadnak nehézségeik az olvasással és az írással. Különösen sok nehézségük van a fiúknak más emberek érzelmeinek felismerésében és a saját érzelmeik kifejezésében.
Ez utóbbi megállapítás már átvezet a kapcsolatok területére. Élete első három évében a legtöbb fiúgyermek az édesanyjával van otthon, vagy női gondozók veszik körül a bölcsődében, óvodában. Az apák általában kevés időt töltenek velük, vagyis ritkán van alkalmuk a kisfiúknak megtapasztalni a gyengédség, empátia férfias megjelenési formáit. Ráadásul mind több gyerek nő fel egyszülős családban, apa nélkül. A társadalomban amúgy is gyorsan változó férfiszerepek családon belüli elsajátítása tehát a fiúgyermekeknek egyre több nehézséget okoz.
Ráadásul a családon kívüli környezet – a gyermekintézmények és az iskolák – szinte kizárólag azokat a tulajdonságokat honorálják, amelyekben a lányok jobban állnak, mint a fiúk. A csendes, udvarias, szolgálatkész, nyugodt, magát pontosan és árnyaltan kifejező kisgyermek az esetek többségében egy lány. A fiúk mozgásigényét, nagyobb fizikai erejét, egymás közötti háborúskodását a gyermekintézmények nem vagy alig viselik el.
Mit tehet ezek után az a szülő, aki fiúgyermekét mindkét szélsőségtől szeretné megóvni: nem akarja, hogy jellemében lánnyá szelídüljön, de attól is tart, hogy a gyerek túlságosan agresszívvé válik? A kisfiúkat fontos megtanítani érzelmeik változatos formában történő kinyilvánítására. Az érzelmek visszafojtása a fiúk, férfiak körében nagyon elterjedt, és ez bizonyítottan szerepet játszik a szív- és keringési betegségek, mentális problémák kialakulásában. Bátorítsuk arra, hogy vállaljon kockázatot, de nem elsősorban fizikai értelemben, hanem a többi gyerekkel való játék során akár érzelmi, akár gondolkodási, mentális feladatok megoldásával.
Ez azért fontos, mert sok fiúban a problémamegoldó készségek nagyon egyoldalúak, egy vita során például a játszótéren nem képes vagy nem hajlandó mások álláspontját mérlegelni, vagy megfutamodik a vesztéssel fenyegető helyzetből, esetleg dühvel, erőszakkal válaszol. A kisgyermekkorban még jól fejleszthető a problémamegoldó képesség, az érvelési készségek.
A “fiús szülőknek” különösen sok gondot kell fordítaniuk arra, hogy megfelelő tér és eszközök álljanak a gyerek rendelkezésére a mozgáshoz, fizikai aktivitása gyakorlásához. Semmiképpen se korlátozzuk, amikor rohanni, mászni, birkózni, kiabálni akar. Természetesen ehhez megfelelő körülmények kellenek, de ezek biztosítása legalább olyan fontos, mint az úgynevezett “jólneveltség” elsajátítása. A kisfiúk kézügyessége, térbeli tájékozódó-képessége általában jobb, mint a lányoké, teremtsünk minél több lehetőséget, hogy tárgyakkal foglalkozzanak, szereljenek.
Még a “kétszülős családokban” is állandó az “apahiány”, legalábbis ami a fizikai jelenlétét illeti. Ha bármilyen okból nélkülözni kell egy szerethető és mintának tekinthető valódi apát, igyekezzünk pótolni őt családtagok, ismerősök bevonásával. A kisgyermekek hihetetlenül képlékeny személyisége onnan szívja magából a mintát, ahol megtalálja: egy gyakrabban elérhető nagybácsi, gyerekszerető szomszéd sokat segíthet, hogy gyermekünk fiúként nőjön fel.
Forrás: HáziPatika.com