Az aktív beszéd területén nagy egyéni eltérések vannak a gyerekek között. Vannak, akik már 10 hónaposan a beszéd útjára lépnek és egy-egy szóval ki tudják fejezni kívánságaikat, míg mások 15-16 hónapos korig szinte meg sem szólalnak, majd hirtelen egy-két hónap leforgása alatt összetett mondatokig jutnak el.
Egyben érdemes vizsgálni a fejlődést
A szakemberek egyetértenek abban, hogy egészében érdemes vizsgálni a gyermek fejlődését: nem is annyira az életkor számít, hanem az, hogy más területen is késik-e a fejlődés.
Időablakok persze vannak támpontként: a legelső szavak általában 8-12 hónapos korban jelennek meg, de előfordul, hogy az értelmi és kommunikációs képességek teljesen rendben fejlődnek, ám a gyermek két éves koráig nem, vagy alig szólal meg.
A beszéd megjelenését megelőzi a gügyögés, a különféle, egymástól eltérő hangok adása vagy az, hogy a kisbabát érdekli a körülötte lévők beszéde. Figyelmeztető jel lehet, ha a kisgyerek egyáltalán nem utánozza a környezet hangjait vagy ha 18 hónapos koráig még nem szólalt meg.
Szokás azt mondani, hogy egy két évesnek nagyjából 50 szót “kell” tudni jól használni, amikből akár rövid mondatokat is alkothat. A kell éppen azért van idézőjelben, mert ugyan utalhat megkésett beszédfejlődésre, ha nincs legalább 50 szó birtokában egy két éves kisgyerek, de lehetséges, hogy 1-2 hónapon belül egész mondatokban kezd beszélni és nincs szó megkésett fejlődésről.
Ha szülőként bizonytalanok vagyunk abban, hogy minden a megfelelő ütemben halad-e, akkor érdemes szakemberhez (első körben a védőnőhöz, gyermekorvoshoz) fordulni kétségeinkkel. Fontos figyelni arra, ha a szülő úgy érzi, már beszélnie kéne a gyermeknek, hogy a kommunikáció nem csak azt jelenti, hogy a gyerek beszél.
Azt is jelenti, hogy hallgat-e arra, amit a környezet mond, kér tőle. Előfordul ugyanis, hogy a gyerek nem beszél, de érti, amit mondanak neki, megteszi amit kérnek tőle, non-verbálisan reagál is rá, noha ő egy szót sem szól.
Ez teljesen más helyzet, mint az, amikor nem figyel, nem reagál, nem vesz fel szemkontaktust, esetleg a mozgásfejlődés területén is elmaradás jelentkezik. Tehát minden esetben komplexen érdemes vizsgálni a fejlődést!
Mit tehet a szülő?
Először is fogadjuk el, hogy a kisgyerekek eltérő ütemben fejlődnek mozgásukban és a beszédben is. Ha azonban úgy érezzük, bátran forduljunk szakemberhez.
A megkésett beszédfejlődés mögött hallási problémák, ingerszegény környezet, idegrendszeri sérülések vagy genetikai okok is állhatnak, ezeket érdemes alaposan megvizsgálni.
Lényeges, hogy a babához kezdettől fogva beszéljünk, énekeljünk, mondókázzunk. Kapcsolódjunk az újszülötthöz már a megszületésétől, figyeljük a reakcióit, lássuk meg benne az egyedit.
Győződjünk meg arról, hogy a kisbabánk lát és hall minket, beszéljünk hozzá sokat, mondjuk el, hogy most elmegyünk sétálni, hogy pelenkát cserélünk, stb. és figyeljük a reakcióit: a mosolyát, a rúgkapálását.
Gondra leginkább akkor gyanakodhatunk, ha egyáltalán nem reagál a környezetére, nem figyel, sőt, nem veszi jó néven a közeledést, a kommunikációt. Ilyen esetben korai fejlesztéssel foglalkozó gyógypedagógushoz érdemes fordulni.
Fotó: Getty Images – Catherine Delahaye, Forrás: Via
Kapcsolódó cikkek
