Szakértők szerint nincs baktériumokban gazdagabb száj, mint az emberé. Ettől függetlenül természetesen van rá esély, hogy valamilyen fertőzést elkapjon gyermekünk, amit a kutyák terjeszthetnek.
A kutya valóban terjesztője lehet a legszörnyűbb zoonózisnak, vagyis állatról emberre terjedő betegségnek, a veszettségnek, ezenkívül egyes baktériumos betegségeknek, például a leptospirózisnak, valamint számos gombás fertőzésnek és élősködőnek.
A veszettség elleni rendszeres oltás és az állategészségügyi szabályok következetes betartása miatt azonban a kutyák veszettségterjesztő szerepe gyakorlatilag megszűnt, és a többi vírus-, illetve baktériumfertőzés veszélye is elenyésző.
A nyalogatás alapvetően tehát nem egy komoly rizikófaktor, a harapás viszont már annál inkább. A baleseti sebészet ügyeleti statisztikáiból kitűnik, hogy a kutyák tavaszi és őszi párzási időszakában megszaporodnak a harapásos esetek.
A kutyák ugyanis ilyenkor ingerlékenyebbek, viselkedésük megváltozik, kiszámíthatatlan lesz. Több esetben 3-4 év körüli gyermekeket éppen saját kutyájuk támadott meg. Ezekben az esetekben visszatérő motívum volt a kutyák hibás tartása, amelynek köszönhetően ezek az állatok alattomossá, bosszúállóvá válnak.
Vannak azonban kifejezetten gyerekbarát kutyafajták, amikről bővebben ITT írtunk, ITT pedig pár érv és ellenérv a baba és kutya jelenlétére a háztartásban.
Ezeket is olvasd el: