Ahogy arról mi is beszámoltunk, két nap leforgása alatt két frissen szült kismama is életét vesztette a Nyíregyházi Kórházban. Egyikük a harmadik gyermekét hozta világra a kórházban, másikuk pedig egy ikerpárt szült császármetszéssel. Bár az előzmények ismertek, és az okokról is vannak feltételezések, a részletek ügyében folyik a vizsgálat. A lényegi kérdés nyilván az: min, mi mindenen múlott, hogy így történt?
Az eset nemcsak az érintett hozzátartozókat és a kórház dolgozóit rázta meg, az egész országban beszédtémává vált. Nyíregyházán vizsgálatot indítottak, hogy fény derüljön a lehetséges okokra, ezek kiderítése azonban, ahogy arra megkeresésünkre a kórház sajtóosztályán is hivatkoztak, összetett és időigényes.
A közösségi oldalakon ettől függetlenül kezdetét vették a találgatások, akár vádaskodások. Sajnos azonban tény: mind hüvelyi szülés, mind császármetszés után adódhatnak olyan komplikációk, amelyek életveszélyes állapotot idézhetnek elő, és a leggondosabb odafigyelés mellett is tragédiával végződhetnek – ezt a szakemberek is megerősítik.
Az első nyíregyházi hírek megjelenése után az RTL Híradónak nyilatkozott Lakatos Kornél szülész-nőgyógyász. Elmondta, hogy Magyarországon a leggyakoribb oka annak, hogy egy kismama életét veszti a szülés utáni időszakban, az a vérzés vagy a trombózis. Ám az ebből nem derül ki, hogy ilyen esetben az érintettek életének megmentése min múlik, milyen esélyek vannak.
(Illusztráció: Getty Images)
„Csak jót tudok mondani a kórházról és az ott dolgozókról”
Nóra mindhárom gyermekét a szóban forgó intézményben hozta világra. Első kisfia sürgősségi császárral érkezett, kisöccse pedig programozott császármetszéssel. A kislányuk kicsivel több mint egy évvel ezelőtt látta meg a napvilágot, zökkenőmentesnek nem nevezhető babavárás után: „Vele mindenen is keresztülmentünk, ennek ellenére csak jót tudok mondani a kórházról és az ott dolgozókról. Az orvosom mindig ott volt mellettünk, szakmailag és emberileg is nagy segítséget nyújtott. Tizenhárom hetesen elöntött a vér, és az egyik oldalon levált a placenta. Tizenöt hetesen két hét fekvés után a másik oldalon is levált a méhlepény, és kinyílt a méhszájam. Végig feküdtem, a 38. héten pedig extrém magas lett a vérnyomásom. A kislányunk végül programozott császármetszéssel született. Rá és rám is nagyon vigyáztak” – idézte fel Nóra.
A kérdésre, hogy ha most állna az események előtt, akkor is nyugodt lenne-e, azt felelte, hogy az orvosa mellett továbbra is biztonságban érezné magát.
Amikor ő valamiért nem volt ott a kórházban, akkor is volt kihez fordulnunk.”
Biztonságban érzi magát, de…
„Én épp császármetszés előtt állok, és a történtek olvasása óta félek nagyon” – így kezdte a beszélgetésünket Törökné Tóth Bernadett, aki márciusra várja második babáját. „Folyton azon gondolkodom, hogy mi történhetett a nyíregyházi kismamákkal, pedig már túl vagyok egy sürgősségi császáron, amit pozitívan éltem meg, a gyógyulási időszak is zökkenőmentes volt” – meséli az ötéves Léna anyukája.
Bernadett kisfiát nem az előző császármetszés miatt fogjá műtéti úton világra segíteni, hanem azért, mert nyaki sérve van, és két csigolyája összenőtt, miközben a laborértékei vérzékenységet is kimutattak. „Ez a veleszületett rendellenesség már akkor is megvolt, amikor a kislányommal voltam várandós, akkor mégis minden a legnagyobb rendben volt” – meséli az édesanya, aki a 36. héten fekszik majd be a kórházba, és a 38. héten szüli meg a kisfiát, aki az apukája után a Sándor nevet kapja majd.
Mint Bernadett mondja, orvosa annak a klinikának az igazgatója, ahova vizsgálatokra jár, így alapvetően biztonságban érzi magát, de gyakran eszébe jut, milyen szomorú, hogy nem minden anyuka adhat életet felhőtlenül a gyermekének.
Tudom és érzem, hogy minden rendben lesz, de harmadik babát nem merek bevállalni”
– teszi hozzá határozottan.
Kevesen törődnek a kismamák félelmeivel
A kérdésre, hogy van-e olyan szakember, akivel beszélhetne a kétségeiről, félelmeiről, röviden és tömören azt válaszolta, nem igazán. Pedig érthető, ha még a leggondosabb szülész-nőgyógyász pácienseként is ott egy várandósban ott a félelem.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Oktatókórház Fehérgyarmati Tagkórházában (vagyis a nyíregyházi egyik testvérintézményében) a napokban indul egy egyalkalmas szülésre felkészítő tanfolyam, amit az ott dolgozók tájékoztatása szerint mindig nagy érdeklődés övez. Kérdésünkre elmondták, hogy a jelentkezők egy szülésznővel veszik át a körülbelül kétórásra tervezett, térítésmentesen látogatható találkozó során az olyan fontos pontokat, hogy mi történik a szülőszobán, vagy hogy mikor van ideje elindulni a kórházba.
A kérdésre, hogy a Nyíregyházán történt esetek, illetve a lehetséges komplikációk szóba kerülnek-e a szülésfelkészítőn, azt válaszolták, hogy ha valamelyik résztvevő kismama rákérdez, és megosztja velük az aggodalmait, akkor “szakértőik a legjobb tudásuk szerint próbálnak majd neki válaszolni.”
Vigyázz mit, és hogy mondasz!
Így tett Jansik C. Aisha dúla, szoptatássegítő és az Anyafalva kismama applikáció megálmodója is: „Nincs olyan, hogy annyival letudjunk egy ilyen esetet, hogy »extrém ritkán fordul elő«. A történéséket mindenképpen ki kell vizsgálni, ám nem szabad, hogy a kivizsgálás kimerüljön a felelőskeresésben. Tanulni kell belőle, hogy a jövőben a szakdolgozók is a legtöbbet tehessék egy ilyen helyzet megelőzéséért.
Nagyon veszélyes a tragédiáról úgy kommunikálni, hogy az további félelemeket szüljön azokban, akik most várandósak.”
Nem szerencsés a tragédia valódi okát részinformációkra alapozva találgatni, mert így könnyelmű ítélkezésbe bocsátkozunk az orvosok munkáját illetően, további bizalmatlanságot generálva. Tény, hogy a császármetszés aránya túl magas Magyarországon, amit az elavult szemlélet is okoz, azonban sok olyan szüléstörténettel is találkozom, ahol a baba világra segítése azért végződik a műtőben, mert az anya félelme annyira erős, hogy képtelen átadni magát a szülés élettani folyamatának.
Mélyen együttérzek a családokkal, nincsenek szavak arra, amin keresztül mehetnek. Hiszem, hogy mindenki tanul az esetből, és minden szülés körüli szakdolgozó, segítő, aktivista előtérbe helyezi a prevenciót, szem előtt tartva a kismamák valódi testi-lelki érdekeit, hogy ezeknek az amúgy valóban ritka eseteknek a száma a nullához közelítsen.”
Három élet forgott kockán
Dózsa Péterné Bús Eszter ikerlányai szülése után döntött úgy, hogy segítő szakmára cseréli a korábbi munkáját, így többször találkozik gyerekükért aggódó kismamákkal. Mint mondja, azzal, hogy elmeséli nekik az ő komplikációkkal tarkított, de végül szerencsésen zárult szüléstörténetét, mindannyian kicsit másképp tekintenek a saját problémáikra.
Eszterék kislányai, Noa és Száva (Fotó: magánarchívum)
Ez egy vetélés utáni várandósság volt, az első vizsgálatok során úgy tűnt, hogy Eszter hármasikreket hord a szíve alatt. „A hatodik héten három petezsákot láttak egy szívhanggal, a két héttel később esedékes vizsgálaton pedig két petezsákot láttak, és két szívhangot hallottak. A várandósság alatt két burokban fejlődtek a babák, és bár a végére a két méhlepény összenőtt, kellően tudta őket táplálni. Aggodalomra inkább az adott okot, hogy nálam toxémia alakult ki, a vesém működése sem volt az igazi, és a májfunkciós értékek is nyugtalanították az orvosokat” – idézte fel a babavárás izgalmait Eszter, aki a 33. héttől kezdve a kórházban bizakodott, hogy a lányok minél tovább bent maradnak.
A kórházban töltött idő számomra folyamatos rettegéssel telt, mert fogalmam sem volt róla, hogy mi fog velünk történni. Mivel nálam a félelmet leginkább az információhiány táplálta, ott és akkor megfogadtam, hogy ha valaki hozzám fordul, akkor nyíltan beszélgetek vele a várandósságról és a császármetszésről is.”
Időközben a méhszája is kinyílt, így szigorú fekvést írtak elő neki, ám mivel egy fontos vizsgálatot mindenképp el kellett végezni rajta, busszal küldték át a kórház főépületébe. „Az orvos itt arra jutott, hogy mielőbb meg kell szülnöm az ikreket, hogy a laborértékeim szépen visszatérjenek a normál tartományba. Igaza lett, ez így is történt, a szülés azonban nem alakult zökkenőmentesen. A 35. héten magától beindult, az orvosom viszont épp a magánrendelésén dolgozott. Riasztották, hogy siessen hozzám, és amíg meg nem érkezett, addig vissza kellett tartanom a szülést” – mesélte az anyuka, aki végül császármetszéssel adott életet a lányoknak.
Eszter és az ikrek nem sokkal a hazatérésük után (Fotó: magánarchívum)
„A helyzet nem volt egyszerű, mert az egyik baba ugyan szépen befordult fejjel lefelé a szülőcsatornába, a másik viszont a bordám alá keresztben feküdt be. Mire az orvosom befutott, már a tolófájások jöttek, így vittek is a műtőbe. A császármetszés nagyon elhúzódott, mert ‘A baba’ beszorult a szülőcsatornába, miközben ‘B-baba’ folyamatosan nyomta őt lefelé. Emiatt egy fordított T-alakú dupla vágásom lett, ami a mindhármunk életét megmentő beavatkozásra emlékeztet” – foglalta össze Eszter Noa és Száva érkezésének legfontosabb mozzanatait. „A kiemelésük után egyikük sem sírt fel, így nem is mutatták meg őket. Mivel a kórházban, ahol születtek, épp nem volt hely a koraszülött osztályon, Budapestre vitték őket, ahol öt napot töltöttek nélkülem. Szerencsére minden nehézség ellenére gyorsan regenerálódtam, és napról-napra jobban lettem még úgy is, hogy nem kaptam vérhígítót a kórházban. Kemény időszak volt mindannyiunk számára, amit lelkileg sem volt könnyű helyretenni. Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy sírás nélkül el tudjam mesélni, amin keresztülmentünk, és rendkívül hálás vagyok azért, hogy a történetünk jól végződhetett.”
Nyitókép: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
