Cumi: igen vagy nem?
Van, hogy jól jön…
Két fiú anyukájaként volt szerencsém megtapasztalni a cumizás jó és rossz oldalát egyaránt. Mindkét fiamat bababarát kórházban hoztam világra ? ahol köztudottan mumusnak számít a cumi ?, az egyik szobatársam szülész orvosnője mégis a következő szavakkal búcsúzott el tőle: “…és felhívnám a szíves figyelmet a cumi intézményére!”
Mert bizonyos esetekben megváltás lehet babának és mamának is. Mindkét fiam erősen hasfájós volt. Az első gyereknél az embernek még elvei vannak, azt gondolja, majd ő megváltja a világot a gyereknevelés terén, de persze eljön az a pont, amikor meginog. Így mikor már nem bírtam a nyűglődésüket, a védőnőm javaslatára kipróbáltuk a cumit.
Sok-sok át nem aludt, keserves sírással telt éjszaka után rövid időn belül megtapasztaltuk a nyugtató hatását. Innentől kezdve már nem érdekelt, ki mit gondolt róla. Persze köztudott, hogy a cicinél jobb nyugtató csecsemők részére nem létezik, viszont – ha kis időre is – a cumi tehermentesítheti az anyukákat. Ha már feladtam korábbi elveimet, gondoltam, megpróbálom okosan csinálni, “kordában tartani” a cumizást, például ne lógjon minden ok nélkül a gyerek szájában, ha nem muszáj. Így megkapta, ha nagyon vigasztalhatatlan volt, mikor már semmi más nem használt.
De nálunk segítette az elalvást is: a monoton dudlizásban egyszer csak álomba szenderült, és olyankor kiájult a cumi a szájából. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert ha éjszaka felébredt, akkor sem kereste, nem volt gond, ha nem kapta vissza, vagy később nem találta meg. Sok helyről hallottam, hogy tele kell szórni az ágyat cumival, hogy egyet biztosan megtaláljon éjszaka, máskülönben nem alszik vissza. Ez alkati kérdés lehet, azt hiszem, mindenesetre a cumigyártó cégeknek nagy üzlet lehet.
A cumiról úgy tartják, hogy beleszól a fogsor kialakításába. S ha már cumi, válasszunk olyat, ami “kíméli a fogakat”. Millió típus van a piacon, így vagy megbízik valaki egy márkában, vagy utánaolvas, milyenek a legújabb fejlesztések. Persze ez csak egy dolog, ha a szupercumik egyikét sem fogadják el a gyerekeid…
Nagyobbacska gyerkőcöknél kialakulhat egyfajta cumifüggőség. Én nem szívesen használom ezt a szót, hisz ha valaki odafigyel rá, akkor egyszerű megszokásról beszélhetünk.
A kisebbik fiam viszont semmilyen műanyagot nem tűr meg a szájában. Pedig ő is nagyon hasfájós! Nála látom, milyen az, amikor nem használunk cumit. Az ember idegei kikészülnek, és a gyerek lelkét is meggyötri a fájdalmas sírás.
Andrea, Budapest, két fiú anyukája
Csak még egy tárgy, amire figyelni kell
Én nem bírom a cumi látványát. Kisbabáknál úgy érzem, mintha be lenne tömve a szájuk, mintha nem hallgatná meg senki, mit szeretnének, egyszerűen olyan, mintha elnémítanák őket. Nagyobbaknál emellett megjelenik egyfajta “cumis motyogás” is, ami szintén idegesítő, hiszen nem lehet érteni, mit szeretne mondani a gyerek.
Másrészt lelkileg sem tetszik az az üzenet, amit a szülő küld így. Pici babáknál egyszerűen átverésnek érzem, és amellett, hogy valami szintetikus dolgot rágicsál a kicsi, mintha azt mondaná ezzel a szülő, hogy “maradj már csendben!” ahelyett, hogy megpróbálna ő maga segíteni a problémán.
Van egy praktikus szempontom is: én egész biztosan megőrülnék, ha még egy tárgyra oda kellene figyelnem, hogy mindig nálunk legyen, el ne vesszen, arról nem is beszélve, amikor a kicsi egy típushoz ragaszkodik ? végig azon aggódnék, nehogy véletlenül kivonják a forgalomból.
Júlia, Budapest, két gyerek édesanyja
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
