Baba

Dupla öröm, dupla gond

Sok mama szeretné, ha ikrei születnének. Arra gondolnak, hogy egy várandóssággal két gyereket is kihordhatnak. Mások megijednek. Félnek: nem lenne elég energiájuk a kicsikre, kevesebbet tudnának adni anyaként a babáknak.
2003. Szeptember 29.

Ha egy csecsemő egymagában érkezik, csak később jelent majd problémát neki kistestvére születése. Ha a szülő ügyes, akkor elfogadtatja a nagyobbal a kistestvért.

Mindig ott a másik

Az ikreknél azonban mindig ott van a másik, így a kicsiknek nincs idejük arra, hogy lassan, fokozatosan szokjanak hozzá egy olyan helyzethez, ahol az anya kénytelen egy másik gyerekre is ugyanolyan intenzitással odafigyelni. Nem lehet egyszerre mindkettőjüket tisztába tenni, megetetni, felvenni és így tovább. Az anyának szinte minden pillanatban döntenie kell, hogy kivel kezdi a sort, meg kell próbálnia igazságosnak lenni, ugyanannyit adni mindkét gyermekének. Lássuk be, ez nem könnyű feladat.

Az ikergyermekek anyja általában a kezdetektől képes arra, hogy különbséget tegyen a gyermekei között. Hogy miként használja a későbbiekben ezt a tudását, az rendkívül fontos. A legtöbb probléma akkor adódik, ha nem figyel az anya a gyermekek közti apró különbségekre, és nem próbálja meg úgy tekinteni ikreit, mint két önálló, saját személyiséggel rendelkező emberkét.

Hasonlók, különbözők

Szerencsére az anyák ösztönösen másként kezelik ikreiket, hiszen nekik is fontos, hogy könnyebben eligazodjanak. Képzeljük csak el, megeteti az egyik, már mászni tudó babát, egy pillanatra elfordul és máris helyet cseréltek a kicsik. Aztán újra megeteti ugyanazt a gyereket. Szinte elképzelhetetlen, hogy egy kis odafigyeléssel ez megtörténhet.

Ha már észrevette az anya a különbségeket, a legjobb, ha folyamatosan annak megfelelően kezeli őket. Például ha az egyik türelmetlenebb, nyugodtan felveheti, megetetheti előbb, mint a másik gyerekét. Vagy ha azt vette észre, hogy az egyik gyerek könnyebben elalszik világosban, a másik pedig a sötétet kedveli, altassa külön őket. Nem szükséges, hogy mindig ugyanúgy viselkedjen velük, csak azért, mert ketten vannak.

Önálló személyiségek

A gyerekeknek is nagyon fontos, hogy érezzék, tudják, hogy van valaki – a saját anyjuk -, aki minden nehézség nélkül képes megkülönböztetni őket egymástól. Hiszen ettől fogják valóban azt érezni, tudni és megtanulni, hogy önálló személyiségek, nem azonosak a másikkal.

Persze nemcsak az ikerpároknak komoly feladat az identitásuk (önazonosságuk) megtalálása, de nekik ez egy kicsit nehezebb, hiszen mindig ott van a másik, aki úgy néz vissza, mintha a tükörképük lenne.

Ha a környezet is úgy viselkedik velük, mintha azonosak lennének – és nem csak hasonlóak -, könnyen megzavarja fejlődő identitásukat.

Nem szükséges például azonos ruhába öltöztetni őket, bár kétségtelenül jópofa dolog, de a gyerekeknek hasznosabb, ha azt érzik, hogy nem egyforma a ruhájuk. Ha más nem is, de legalább a színük különbözzön.

Páros elszigetelődés

Megfigyelték, ha az ikerpár tartósan együtt van, és nem találkoznak más gyerekekkel, tartós elszigetelődés alakulhat ki. Ez azt jelenti, hogy kialakítanak egymás között egy sajátos kommunikációt, beszédféleséget, amit mások nem értenek. Rejtett nyelvet használnak, ami aztán még inkább elszigeteli őket másoktól, s emiatt a beszédfejlődésben elmaradhatnak hasonló korú társaiktól.

Ha azonban bekerülnek egy gyerekcsoportba, például óvodába, egy idő után feladják a “közös nyelvüket” és ugyanúgy beszélnek majd, mint a többiek.

Nem jó, ha a szülő támogatja a rejtett nyelvet vagy ő próbálja megtanulni. Szerencsésebb, különösen a jövőre nézve, ha nyelvtanilag helyesen, a magyar nyelv szavaival beszél hozzájuk, és segít nekik, hogy ők is ezt tanulják meg.

Teljes élet

Felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire ragaszkodnak egymáshoz az ikrek. Az biztos, hogy megszokják egymás állandó társaságát, a közös játékokat és minden egyebet, de ez még nem jelenti azt, hogy ez a ragaszkodás egy életre fog szólni.

Egyszer eljön az az idő is, amikor gyűlölni kezdik egymást, a hasonlóságukat. Hogy van egy másik, aki majdnem olyan, mint én (egypetéjűeknél különösen).Nem baj, el fog múlni, és visszatér majd a szeretet érzése, de időnként hagyni kell őket, hogy egymagukban, ikrük társasága nélkül is kipróbálhassák magukat.

Felnőttként nekik is minden helyzetet, gondot, bajt, és persze örömöt, párválasztást, gyerekvállalást egyedül, ikerpárjuk jelenléte nélkül kell majd megoldaniuk, hogy teljes életet élhessenek.

Kapcsolódó cikkeink:

  • A terhesség sajátos esetei – Mi van az ikrekkel?
  • Ikrek – ahogy elkezdődött
  • V.évf./12.sz.

    Forrás: Baba Magazin