Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia Táplálkozástudományi Bizottságának nemrégiben megjelent ajánlása szerint a kizárólagosan szoptatott csecsemőknek 4 hónapos kortól rutinszerűen vaspótlást kellene kapniuk. Ajánlásukat ezzel indokolják: a vashiányos vérszegénység, illetve a vérszegénység nélküli vashiány hosszú távú káros hatással lehet az idegrendszeri fejlődésre.
Miközben ez a megállapítás igaz lehet, az már kevésbé világos, miért jutott arra a következtetésre a tekintélyes szervezet, hogy a kizárólagosan szoptatott kisbabák 4 hónapos korukra valamennyien vashiányosak lesznek, miközben a kutatási eredmények éppen az ellenkezőjét bizonyítják.
A leírást elolvasva kiderül, hogy a javaslat egyetlen, kis esetszámú vizsgálaton alapul, de hogy a csecsemőkori vashiánnyal foglalkozó szakirodalom tengeréből miért ragadták ki éppen ezt az egy cikket, amikor az nem különösen átfogó és még csak nem is jó minőségű, nem tudni.
Régi aggodalom
A szakemberek régi aggodalma, hogy vajon elegendő-e a kizárólag szoptatott csecsemők számára az a vasmennyiség, amit az anyatej biztosít. Mivel az anyatejnek meglepően kicsi a vastartalma, nagyjából 0,5 mg literenként, logikusnak tűnik a következtetés, hogy ez a mennyiség kevés a gyorsan növekedő csecsemő szükségleteinek kielégítésére. A tapasztalatok és a kutatási eredmények azonban azt mutatják, hogy a kizárólagosan szoptatott csecsemők körében igen ritkán fordul elő vashiányos vérszegénység. Vagyis a tanulmányok azt bizonyítják, hogy a baba veleszületett vasraktárai és az anyatejjel elfogyasztott mennyiség megnyugtatóan fedezik a szükségletét az első hat hónapban. Bár az anyatej vastartalma törtrésze a tápszerekének, ennek a mennyiségnek nagyjából a fele hasznosul a csecsemő szervezetében, míg a tápszerből legfeljebb 10 százalék szívódik fel.
Sok a bizonytalanság
Miközben a vas az egyik leggyakrabban szedett táplálékkiegészítő és multivitamin összetevő, az elmúlt évtizedek kutatásai egyre nyilvánvalóbbá tették, hogy a vasanyagcsere sokkal bonyolultabb, mint ahogyan korábban gondoltuk. A vas felszívódását számtalan tényező befolyásolja, például a táplálék laktóz-, C-vitamin-, kálcium– és foszfortartalma, az, hogy a szervezet vashiányos-e vagy nincs szüksége az extra vasra. Ráadásul a baba kora is számít, különbség van a 6 hónaposnál fiatalabbak és idősebbek között is. Ha a táplálék sok vasat tartalmaz, annak kisebb része szívódik fel, mint ha keveset. Így már egyáltalán nem biztos, hogy a több az feltétlenül jobb is.
Olyan sápadt ez a gyerek!
De attól még nem biztos, hogy vérszegény! A vashiány és a vérszegénység megítélését is nehézzé teszi, hogy már a meghatározásoknál sok a bizonytalanság. Vajon mennyi a normális hemoglobinszint egy csecsemőnél? Milyen laboratóriumi értékek tekinthetők normálisnak és hol kezdődik a kóros? Melyek azok a vérösszetevők, amik megbízhatóan jelzik a vashiányt és a vashiányos vérszegénységet? Mennyi vassal kellene dúsítani a mesterségesen táplált csecsemők tápszerét? Ezek még egyáltalán nem véglegesen lezárt kérdések, a kutatók ma is keresik a válaszokat.
Az anyatej a biológiai norma
A szakemberek normálisról alkotott elképzeléseit sokszor befolyásolják a korábbi tapasztalataik, illetve az, hogy a mesterségesen táplált csecsemők adataiból indulnak ki. A régebben tehéntejen felnőtt kicsik körében valóban gyakori volt a vashiányos vérszegénység, de ennek nemcsak az volt az oka, hogy a tehéntej vastartalma még az anyatejénél is kevesebb, hanem az is, hogy magas kálcium-és foszfortartalma gátolta a felszívódást, és fehérjéje rejtett vérzést okozott a baba beleiben, ami fokozott vasvesztéshez vezetett. A tapasztalatokból kiindulva egyértelműnek tűnt, hogy a tej alacsony vaskoncentrációja a hibás, és ezt a gondolatot azután a szoptatott csecsemőkre is kiterjesztették – helytelenül.
Az anyatejben ugyanis nem véletlenül alacsony a vastartalom! Ezt bizonyítja az a tény is, hogy ha egészséges szoptató anyával vasat szedetnek, az nem növeli az anyatej vastartalmát. Vagyis az anyatejben a vastartalom szigorúan szabályozva van.
Az alacsony vastartalom teszi lehetővé például, hogy a kórokozó baktériumok, amelyek szaporodásukhoz sok vasat igényelnek, ne okozzanak fertőzést a kisbaba szervezetében. A feleslegben adott vas telíti a laktoferrin nevű vasszállító fehérjét, amely ebben az állapotában nem képes megkötni, és így a baktériumok számára hozzáférhetetlenné tenni a vasmolekulákat. A szükségtelen vaspótlás ráadásul megbontja a mikrokörnyezet kényes egyensúlyát, így más nyomelemek felszívódása zavart szenvedhet.
A tápszerek vastartalmát kellene csökkenteni
Miközben a korábbi ajánlások egyértelműen a tápszerek erőteljes dúsítását szorgalmazták, a kutatók az újabb eredmények fényében inkább azt javasolják, hogy a tápszerek vastartalmát az anyatejéhez kellene igazítani. Természetesen figyelembe véve, hogy a tápszerből kevesebb vas szívódik fel, mint az anyatejből. Az elmúlt években elvégzett tanulmányok ugyanis arra az eredményre jutottak, hogy az alacsony és a magas vastartalmú tápszerrel táplált csecsemőknek egyformán jó a vas-szintje, tehát a magasabb vastartalomnak nincsen semmilyen előnye.
Káros hatása viszont lehet a feleslegben adott vasnak, ugyanis a bélhámsejtek károsodhatnak a fel nem szívódott nagy mennyiségű vas miatt, és a réz is nehezebben szívódik fel. Egyes tanulmányok során úgy találták, hogy a vaspótlás növekedésbeli elmaradást okozott a nem vashiányos csecsemőknél, és a hasmenéses megbetegedések száma is megszaporodott náluk. Semmiképpen sem szabad tehát megalapozott vizsgálati eredmények nélkül vasat szedetni a gyerekkel.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
