Elválasztás, elválasztódás

Elválasztás, elválasztódás

Az életkoron kívül más tényezőkből is láthatjuk, hogy gyerekünk megérett-e másféle ételek elfogadására:

Kezével ügyesen megfogja és a szájához viszi a tárgyakat, adott esetben az ennivalót.
Megkezdődött a fogzás, igényli is a rágcsálást.
Képes ülni.
Érdeklődik az ételek iránt, nyújtogatja a kezét, amikor a szülei esznek.
A felkínált ennivalót kíváncsian, érdeklődéssel ízlelgeti.

A hozzátáplálás megkezdése után a szoptatás kialakult rendje még hetekig, hónapokig változatlan marad, vagyis nem szükséges elhagyni egy-egy szoptatást, ez a későbbiekben magától is megtörténik majd, ahogy egyre több szilárd ételt eszik a kicsi. Ilyen ideális feltételek mellett persze ritkán fejeződik be a szoptatás egyéves kor előtt.

Előnyös, ha sokáig szopik!

Sajnos ma is halljuk, még szakemberek szájából is, hogy az egyéves kor feletti szoptatás testi-lelki károsodást okozhat a gyereknél. Leggyakrabban a kóros kötődéstől, agressziótól, és a nemi azonosságtudat sérülésétől féltik a kicsiket. Az is gyakran elhangzik, hogy az anyatejnek egyéves kor után már nincs jelentősége, a hosszan tartó szoptatás hiánybetegséget okoz. Már számtalan kutatás bizonyította ennek ellenkezőjét, az egy évnél tovább szoptató anyák tejében például nő a zsírtartalom.

Tudjuk, hogy az anyatejből optimális a tápanyagok felszívódása, és hogy a betegségek elleni védőhatás a szoptatás befejezéséig fennáll. Ahogy csökken a mennyiség, nő az immunanyag-tartalom.

Többféle elmélet is született arról, hogy élettani szempontból milyen hosszú szoptatási időszak számít normálisnak az embernél. Például a születési súly megnégyszerezéséig (ez természetesen csak az érett, időre született babákra érvényes). Főemlősök körében a terhesség hosszának hatszorosát, vagyis az ember esetében négy és fél évet tekint természetesnek az etológus. A legtöbb igény szerint szoptatott gyerek kettő és négyéves kora között választja el magát.

Elválasztódás

Az elválasztódás azt jelenti, hogy alapvetően a gyerekre bízzuk, meddig szeretne szopni, mikor hagyja el magától egyik-másik szoptatást. Ahogy egyre több szilárd ételt kap, ahogy egyre érdekesebb számára a világ, amely körülveszi, lassanként nincs már szüksége arra, hogy gyakran szopjon. Elképzelhető, hogy már csak ébredéskor, elalváskor vagy vigasztalásként kéri, majd lassanként ezt is kinövi. Ugyanígy az édesanyáról is elmondhatjuk, hogy a kisgyerek szoptatását olykor már nyűgnek érzi, s adódnak helyzetek, amikor nem szívesen teszi mellre a kicsit.

Nagyjából másfél éves kortól a legtöbb kisgyerek már eljut az értelmi fejlődésnek arra a szintjére, amikor beszélhetünk vele ezekről a dolgokról, persze csak egyszerű, számára is érthető mondatokban. A “mindig rendelkezésedre állok” állapotától az anya is eljut arra a pontra, amikor már nem teszi ezt meg, és korlátozásokat vezet be. Például: csak otthon szopizunk, csak nappal, csak akkor, ha befejeztem a dolgomat, csak evés után, és így tovább.

Ez a folyamat is a szocializáció része, melyből a kisgyerek nagyon sokat tanul: alkalmazkodást, lemondást, más szempontjainak az elfogadását. A kisgyerek szoptatása sok szempontból más elbírálás alá esik, mint a kis csecsemőé: itt már sokkal inkább kettőn áll a vásár, sokkal inkább magánügy, s a hosszas szoptatás akkor működik jól, ha mindkét fél számára megfelelő. Mindannyiszor újra kell formálni a játékszabályokat, amint az egyik félnek már terhére van valamelyik eleme.

Elválasztás

Ha elválasztás mellett döntünk, a szoptatás abbahagyása vagy a szopások számának csökkentése az anyától indul ki. Nem ideális megoldás, de kényszerhelyzetekben néha szükség van rá. A fokozatosság ebben az esetben is nagyon fontos! Két-három hetet várjunk, amíg egy újabb szoptatást elhagyunk. Így, ha hat hónapos korban marad ki az első, mondjuk a déli szoptatás, három hét múlva kihagyhatjuk a délelőttit, újabb három hét múlva a délutánit. A reggeli és az esti szoptatás szokott legtovább megmaradni.

Ha beteg a baba

Előfordulhat, hogy betegségek idején a kisgyerek újra csak szopni akar, és nem fogad el szilárd ételeket. Ez az ösztönös viselkedés a gyógyulást szolgálja, nincs ok aggodalomra! Később majd visszatér az étvágya.

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Kismama magazin