Mi történhet akkor, ha a szülő figyelme egy ponton terhessé válik, és pont az ellenkező hatást váltja ki, mint amit szeretnénk, később pedig a gyerek pont e miatt a túlzó figyelem miatt kerül hátrányba különböző élethelyzetekben?
Helikopter, buldózer és fűnyíró?
A “helikopterszülő” elnevezést Dr. Haim Ginott használta először 1969-es könyvében, tizenéves gyerekek és szüleik kapcsolatára.
Ginott azt nevezi helikopterszülőnek, aki folyton a gyerek körül köröz és nem enged teret neki. A jelenségre még a “fűnyíró szülő” vagy “buldózerszülő” kifejezéseket is.
Bár a középiskolás, illetve főiskolás, egyetemista gyerek – szülő kapcsolatok elemzésekor többször előkerül, de a helikopterszülőség bármelyik életkorban megjelenhet. Nem is lehet ez másként, hiszen egy rátelepedő szülő – gimnazista gyerek viszony biztosan nem előzmény nélküli.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a szülők, akik gurulós bőrönddel mennek a játszótérre, hogy minden lehetséges élethelyzetre felkészüljenek és semmi ne érje őket váratlanul, vélhetően ugyanazok a szülők lesznek, akik gimnáziumban megválogatják – vagy legalábbis megpróbálják megválogatni -a gyerek barátait, a jegyeiket látva már szervezik is a különórákat, és percre beosztják a gyerek minden idejét.
Totyogókorban is jól megfigyelhető azok a szülők, akik árnyként követik a gyereküket, a kicsik minden játéka irányított és kontrollált, sosem hagyják őket egyedül. A helikopterszülő összességében túl nagy felelősséget vállal a gyereket érő hatásokat illetően. Szinte teljes átfedésben van ezzel a “fűnyíró szülő”, aki minden akadályt “lekaszál” a gyerek elől, és elsimít minden problémát. Az ilyen típusú szülőnek fontos, hogy meggyőződjön arról, hogy a gyerekük mindig tökéletesen néz ki – tiszta ruha, rendezett haj és társai – és ha uram bocsá’ mégsem, akkor azonnal orvosolják a problémát.
Természetes függés – optimálás önállósodás
0 és öt éves kor között természetesen fontos, hogy a kicsik minél többet legyenek a szüleikkel – leszámítva azt az időt, amit bölcsiben vagy oviban vannak, míg szüleik dolgoznak – de amint eljön az iskolaérettség és az iskoláskor, nagyon fontos hogy a gyerekek is képesek legyenek megtalálni a saját útjukat, hogy elkezdhessék kitalálni, kik is ők valójában, és hogy képesek legyenek egyedül is megoldani a saját problémáikat.
És ahogy fentebb írtuk, fontos, hogy a gyerekek kicsi korukban minél többet legyenek a szüleikkel. Ugyanakkor az is fontos, hogy ebben az együttlétben legyen azért levegő is és a gyerek is eldönthesse, mennyit szeretne a szülővel lenni. Ha visszavonul a szobájába, hagyjuk magában játszani, ne menjünk azonnal utána, ne osszuk mi be minden percét kicsiknek szánt foglakozásokkal, folyamatos programokkal, irányított játékokkal.
Erre a nevelési stílusra jellemező, hogy a szülő mindig túl hamar beavatkozik a gyerekek életébe, míg végül “porcelán” gyerekek cseperednek a kezeik között, akik később minden apró stressztől összetörnek, hiszen megszokják már kicsi korukban, hogy a stresszes helyzeteket a szüleik megoldják helyettük.
Teljesen más a helyzet akkor, ha egy kisgyereknek bármilyen oknál fogva speciális igényei vannak. Ebben az esetben indokolt a szülő folyamatos jelenléte, hogy a gyerek tudja, mindig számíthat rá.
Miért válhat valaki helikopterszülővé?
Szorongás
A munkaerő-piaci helyzet és a hatalmas gazdasági verseny már a kezdetektől azt nyomják a szülőkre, hogy különösen oda kell figyelni a gyerekeikre, hatékonyabban kell ellenőrizni és egyben megvédeni őket. A szülők abban a hitben veszik át a teljes irányítást a gyerekek élete felett, hogy meg tudják őket óvni a félelemtől és a fájdalomtól.
Miért nem jó: a gyereknek így nem alakulnak ki a saját “megküzdési stratégiái”, sokkal inkább ezért lesz majd később hátrányban a többiekhez képest
Túlkompenzáció
Az a felnőtt, akit gyerekkorában elhanyagoltak, nem kapott elég figyelmet és szeretetet, az sokkal fokozottabb figyelemmel fordul a saját gyerekei felé, hogy megadhassa nekik azt, amit ő annak idején nem kapott meg.
Miért nem jó: ami elmúlt, elmúlt, a saját gyerekkorunkat nem hozhatjuk vissza. Ha észlejük magunkon a problémát, keressünk fel szakembert, aki segíthet feloldani a helyzetet, túllépni gyerekkori sérelmeinken.
Más szülők nyomása
Ha magunk körül látunk más helikopterszülőket, könnyen azt érezhetjük: mi nem vagyunk elég jó szülők, nem foglalkozunk eleget a gyerekkel, nincs minden helyzetre megoldás a táskánk alján. A bűntudat erős összetevője lehet ennek a dinamikának.
Miért nem jó: mások elvárásainak próbálunk megfelelni, ahelyett, hogy a saját értékrendünket, szabályainkat követnénk.
9 jel, hogy te is a helikopterszülők közé tartozol
Nem tudod elengedni
Ha szinte fizikai fájdalmat érzel minden egyes alkalommal, amikor kilép az ajtón és elindul az oviba, van rá esély, hogy te is helikoptermami vagy. Egyes szülők annyira kizárólag a gyerekükre fókuszálnak, hogy ez kiszorít minden más gondolatot a fejükből és hétköznapi teendőik is csak a gyerekek köré szerveződnek.
Csak a legjobbat
Mivel mindig a legjobbat akarod a gyereknek, ezért biztosan megveszed neki a legcukibb ruhákat, a legújabb játékokat, a legmenőbb kütyüket.
Hiba nélkül
Mindig készen állsz arra, hogy a gyerekedet a legjobbnak, legszebbnek, legelbűvölőbbnek állítsd be. Ha teheted, nem engeded hibázni, hogy mások is ilyennek lássák.
Biztonsági őr
A család kicsi kincse hintázik, ám egy orv betolakodó is odasettenkedik és megpróbálja megszerezni a játékszert. Ha legszigorúbb arcoddal rögtön elé pattansz, akkor gyanakodhatsz arra, hogy lappang benned némi “helikopterség”. Lépj kettőt hátra és figyeld meg, mi történik.
Tisztaságmánia
Ha rettegsz attól, ha a játszón egy köhögő kislány csak ránéz a te gyerekedre és azonnal kapod elő a fertőtlenítőkendőt, akkor szintén felmerülhet a “helikopterség”. Egy kis nátha nem olyan tragikus, hamar kipiheni és újra a játszón szaladgálhat.
Kevés függetlenség
Ha semmilyen téren nem hagyod, hogy maga válasszon, akkor azt üzened neki: nem bízom benned eléggé, hogy válassz magadnak. Persze ez a kijelentés minden életkorban mást jelent, hisz a babákra és a totyogókra nem terhelhető még rengeteg döntés, de érdemes mindig az életkornak megfelelően teret adni nekik apróbb, majd egyre nagyobb döntésekben. Fontos tudni, hogy bizonyos gyerekeket összezavar a döntés kényszere, ezért csak finoman próbálkozzunk, és ne adjunk kettőnél több választási lehetőséget. De szép lassan tanítsuk meg őket dönteni és ne döntsünk mindig helyettük. A függetlenség nagy ajándék a gyerekeknek abban, hogy megtalálják a saját útjukat az életben.
Könnyen megadod magad
A helikopterszülőket sok esetben a bűntudat hajtja, ami gyakran vezethet a szabályozás hiányához, illetve ahhoz, hogy végül mindig enged a gyerek kéréseinek, s így gyakorlatilag a kicsinek nem lesznek negatív tapasztalatai. Viszont később azt sem fogja tudni, hogy hogyan reagáljon, illetve dolgozza fel az őt érő negatív élményeket. Így nem védelmet kapnak, hanem védtelenek lesznek.
Csak a tökéletes játékot!
Minden játékválasztás egy rémálom, mert mindent tudni akarsz az adott játékról. Elég biztonságos-e, kellőképpen fejleszti-e a gyermeket, nem káros-e valamilyen formában, elég szórakoztató-e. Minden egyes darabot órákig “guglizol” a neten, nehogy valami rossz kerüljön a gyerekszobába.
Mindig maximális készültségben
Elugrotok az állatkertbe. Fényvédőt tettél el? Extra nasi van nálad? Sebtapasz? Svájci bicska? Mentőmellény és láthatósági mellény? A helikopterszülők mindenre, és ezt most szó szerint kell érteni, MINDENRE szeretnek felkészülni, meg lehet ismerni őket a játszóról, a hatalmas kitömött hátizsákról, melyben helyet kap a térd és könyökvédő, valamint egy teljes váltás ruha, ha változna az időjárás, plusz egy komplett négyfogásos étkezés, ha ufótámadás érné a játszót.
Ha úgy érzed, bizonyos helyzetekben te is hajlamos vagy helikopterszülőként viselkedni, szakértőnk tippjei segíthetnek változtatni a helyzeten:
A szülő-gyerek kapcsolat az első pillanatban a függésre épül. Ám nem mindegy, mindez meddig terjed. Szülőként sok mindent jobban tudunk, olyan tapasztalataink vannak, amelyek a gyerekeinknek még nem is lehetnek. A kérdés csak az, hogy engedjük-e, hogy ez a függés lazuljon, hogy megszerezzék a maguk tapasztalatait, használják és fejlesszék olyan készségeiket, mint önálló döntéshozás, vagy kritikus gondolkodás, esetleg problémamegoldás – amelyek a későbbi életében rendkívüli haszonnal bírnak a számukra.
Néhány ötlet, hogyan adjunk kicsit nagyobb teret a gyerekeknek:
1. Hagyjuk, hogy beszéljen az ötleteiről, sőt, kifejezetten bátorítsuk rá, hogy javasoljon – pl. melyik úton menjünk a nagymamához, kivel szeretne találkozni. Ebben segítenek a nyitott kérdések, amelyekre nem csak igen vagy nem lehet a válasz. És lehetőleg ne adjunk azonnal “jobb” ötleteket az övénél.
2. Biztosítsunk választási lehetőséget – kortól függően először csak kettőt, ám később beszélgessünk velük a döntési helyzetekről, keressünk minél több megoldást.
3. Ha nehezen megy az elengedés, lépésről-lépésre tegyük meg, először csak naponta egy-egy fél órát szálljunk ki az életéből, és ne osszuk be minden percét. Az unatkozás kreativitásra serkent, az, akinek minden perce be van osztva, valaki más által, kimarad ebből az igen hasznos elmetornából. Pedig ki tudja, ki lehetne a gyerekekből, ha hagynánk őket kibontakozni, és inkább követnénk és támogatnánk a fejlődésüket, mint hogy irányítsuk és uraljuk minden percüket.
– dr. Skita Erika kommunikációs hídépítő, érzelmi intelligencia tréner –
A cikk a Kismama magazinban jelent meg.
Kapcsolódó cikkeink helikopter szülő témában:
- Hagyd egyedül is játszani!
- Szülői stílusok: rád melyik jellemző?
- A helikopter szülőnek szorongó lesz a gyereke?
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
