Mivel az apák (szerencsére) egyre komolyabb szerepet vállalnak a család életében, ezért a hordozós édesanyák körében szinte elképzelhetetlen, hogy ne kerüljön sor legalább arra, hogy a párjuk is kipróbálja ezt az érzést, élményt.
Az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Affektív Pszichológia Tanszékének a perinatális szaktanácsadó képzés három hallgatója, Tóth-Bognár Borbála, Füredi-Cselik Dóra és Szántó Dóra Viola publikálták a hordozó férfiakról szóló kutatásukat.
Ebből többek között az derül ki, hogy az apai hordozás többek között növeli a gyermek ellátásával kapcsolatos kompetencia érzését, illetve erősíti az apai kötődést. Erről beszélt lapunknak Kiss Anikó hordozási tanácsadó is, aki szerint különösen a szülést követő első hat hétben, a gyermekágyi időszak alatt lehet hatalmas segítség, ha az édesapa hordoz (ekkor ugyanis egészségügyi okok miatt nem szokták javasolni a hordozást), persze a későbbiekben is mindegyik fél hasznára válik, hogyha ilyen jellegű kontaktus is van apa és gyermeke között.
“Mivel a mai társdalomban a legelterjedtebb felállás szerint az édesanya otthon van a babával, az édesapa pedig dolgozik, így a férfiak értelemszerűen kevesebb időt tudnak együtt tölteni a gyermekükkel. A tapasztalatok és több kutatás is azt mutatja, hogyha az apák hordoznak, azzal erősíthetik az apa-gyermek kapcsolatot, és kicsit olyan érzés is nekik, mintha így be tudnák pótolni a külön töltött időt” – fogalmazott Kiss Anikó, hozzátéve, hogy a baba születése utáni első időszakban az apai szerepben is hamarabb otthon tudnak mozogni a hordozó férfiak.
“De ha már nagyobb gyerek is van, akkor nála is előkerülnek a hordozók, nem ritka, hogy a 3-4 éves nagyobb tesót az apa hordozza a hátán például bevásárláskor vagy kiránduláskor, míg a pici az édesanyán van” – tette hozzá a szakember.
Kiderült az is, hogy a férfiak sokkal inkább hajlanak a formázott hordozók felé (például a mei-tai, vagy a csatos hordozók), mint a szövött kendők irányába. Holott igazából bárki elsajátíthatja a kötési technikákat, aki nyitott rá – mondta Kiss Anikó.
“Érdekesség, hogy a tapasztalataim alapján kendő kötésében az a férfi ügyesebb, akinek kétkezi munkája, hobbija van, esetleg zenél. De azt nem árt tudni – főleg annak, aki még csak kacérkodik a hordozás gondolatával -, hogy a kendő kötésekor, igazításakor nincsenek lényeges különbségek a férfiak és nők között, ez teljesen egyénfüggő. Volt olyan édesapa nálam tanácsadáson, aki elsőre ügyesebben bánt a kendővel, mint a felesége sokadjára” – magyarázta a hordozási tanácsadó.
“Mivel a környezetemben nem láttam példát a hordozásra, ezért idegenkedve fogadtam. Látva azonban, hogy a feleségemnek mennyi örömet és segítséget nyújt a hordozás, bátorkodtam én is kipróbálni” – mesélte egy édesapa, Fejes Balázs. Hozzátette, hogy nem bánta meg, mint mondja, a praktikumon túl a testi-lelki kötődést is erősíti szülő és gyermek között. “Mindegy, hogy miben, de elől legyen, hogy teljes legyen a kontakt. Lehessen simogatni, szeretgetni… És persze így akár apa is tud pihenni egy picit” – fogalmazott.
Egyébként az édesanyák gyakran bátrabbak a hordozás tekintetében: az édesapák például (eleinte legalábbis) félve, vagy nem szívesen veszik a hátukra a gyermeküket, tartanak a balesetektől.
“Pedig ettől nem kell tartani, pusztán gyakorlás és magabiztosság kérdése ez is. Bevallom, már évek óta dolgozom hordozási tanácsadóként, már több száz családdal kerültem kapcsolatba, de még senkitől sem hallottam, hogy megsérült volna emiatt a gyermeke.
A félősebb édesapákra mindenesetre nem akarom ráerőltetni a hátul hordozást, nekik a karikás kendőt szoktam ajánlani, azzal ugyanis féloldalasan, csípőn lehet hordozni.
Az elől hordozásra az édesanyáknak az szoktam tanácsolni, hogy legfeljebb a gyermek 6-7 kilós koráig alkalmazzák, ezután a nagyobb súly ugyanis már olyan terheléssel jár a gát és a belső szervekre, amit jobb elkerülni. Édesapáknál már nem vagyok ennyire “szigorú”, a férfiaknak eleve más az anatómiájuk, a testfelépítésük, a teherbírásuk, így aki úgy érzi, hogy mondjuk egy súlyosabb gyermeket is tud hordozni diszkomfortérzet nélkül, azt támogatom. Itt ne csak a fájdalomra gondoljunk, hanem arra is, hogy a hordozó személy tudja-e a kezeit használni, vagy látja-e, hová lép” – árulta el Kiss Anikó.
A Debreceni Hordozós Klub vezetőjeként szerette volna, ha a klubalkalmakba is jobban bevonják az édesapákat, így jött az ötlet, hogy szervezzenek a Nemzetközi Babahordozó Hét keretein belül egy “hurciapus” sétát. “Néhány család találkozott a Nagytemplom előtt, az édesapák magukra kapták a babákat és együtt sétálgattak a belvárosban, majd beültek egy helyre még beszélgetni. Bár kevesen voltak, de annál lelkesebben és büszkén hordozták a csemetéiket. Ha csak egy-két férfi látta őket és megjegyezte magának, már annak is örülök” – tette hozzá a szakértő.
Akinek pedig számít a megjelenés is, annak sem kell búcsút intenie a hordozásnak, hiszen nem csupán a szivárványszínű – álommackós – unikornisos minták közül lehet válogatni: az egyszerűbb, natúr színektől kezdve találni a palettán hangjegyeset, vadállatosat, a bevállalósaknak pedig még koponyásat is, így a minta igazán nem lehet kifogás senki számára sem.
Kapcsolódó cikkeink:
- Babahordozás: nem mindegy, mit és hogyan használunk!
- Melyik hordozót mikortól használhatom?
- 8 kérdés, 8 válasz a babahordozásról
Kapcsolódó cikkek
