A Genfi Egyetem kutatócsapata az olasz Parini Kórházzal és a Valle d’Aosta Egyetemmel együttműködve megfigyelte, hogy amikor az anya orvosi beavatkozás közben beszélt a babájához, a babánál a fájdalom kifejezésének jelei csökkentek, és az oxitocin – a kötődésben részt vevő és a stresszhez is kapcsolódó hormon – szintje jelentősen megnőtt, ami a fájdalom jobb kezelésére utalhat – írja a medicalxpress.com. A Scientific Reports folyóiratban publikált eredmények a szülői jelenlét fontosságát bizonyítják a koraszülött babáknál, akik születésüktől intenzív stressznek vannak kitéve, ami fejlődésükre és jóllétükre is hatással van.
A 37. terhességi hét előtt született koraszülött babákat gyakran el kell választani a szüleiktől és inkubátorba helyezni, akár koraszülött intenzív osztályon. Ezeknek a kisbabáknak naponta orvosi beavatkozásokon kell részt venniük, amelyek az életben maradáshoz szükségesek (például intubálás, vérvétel, etetőcső, stb.), és amelyek potenciálisan hatással lehetnek a fejlődésükre és a fájdalom kezelésére. A neurológiai fejlődésre gyakorolt rövid és hosszú távú mellékhatások miatt esetükben nem mindig lehetséges a gyógyszeres fájdalomcsillapítás. De más módszerek is rendelkezésre állnak, amikkel segíteni lehet a babának, mint például a pólyázás, a testközelség, vagy a baba megnyugtatását szolgáló etetés/szoptatás.
Tanulmányok már évekkel ezelőtt kimutatták, hogy az anya vagy az apa jelenléte megnyugtató hatással van a gyermekre, különösen a hang érzelmi modulációja, a hangnem megváltoztatása által. Didier Grandjean, a Genfi Egyetem Pszichológiai és Neveléstudományi Karának és a Svájci Affektív Tudományok Központjának professzorát és csapatát ezért kezdte foglalkoztatni az, hogy az anya és a koraszülött baba közötti korai vokális kapcsolat milyen hatással van a fájdalom kezelésére.
A kutatók 20 koraszülött babát követtek nyomon a Parini Kórházban, az édesanyákat pedig megkérték arra, hogy legyenek jelen a gyermekeik napi vérvétele során, amikor a babák sarkából vesznek vért. Dr. Manuela Filippa, Grandjean kutatócsapatának tagja és a tanulmány első szerzője szerint ebben a vizsgálatban azért az anyai hangra összpontosítottak, mert az első napokban az apák nehezebben tudtak volna jelen lenni, a munkájuk körülményei miatt.
A vizsgálatot három fázisban, három nap végezték, összehasonlítás céljából: az első vérvétel az édesanya jelenléte nélkül történt, a második úgy, hogy az anya beszélt a babához, a harmadiknál pedig az édesanya énekelt a gyermeknek. Ezeknek a feltételeknek a sorrendje véletlenszerűen változott. Az anya öt perccel a vérvétel előtt kezdett beszélni vagy énekelni a babának, illetve a vérvétel alatt és után. A hang intenzitását úgy szabályozták, hogy a környezeti zajokat elfedje, mert az intenzív ellátás gyakran hangos az orvosi eszközök miatt.
Először azt figyelték meg, hogy a koraszülött baba fájdalma csökken-e az édesanya jelenlétében. Ehhez az úgynevezett koraszülött fájdalomprofilt (Preterm Infant Pain Profile/PIPP) használták – ez egy 0-21 pont közötti táblázat, amin az arckifejezések és fiziológiai paraméterek (például szívverés, oxigénellátás) alapján jelölik a fájdalomérzetet. A vérvételeket videóra vették, és a koraszülöttek viselkedését úgy vizsgálták, hogy a felvételeket hang nélkül tekintették meg, így nem tudták, hogy az anya éppen jelen volt-e, vagy sem.
Az eredmények szerint, amikor az anya nincs jelen, a PIPP érték 4,5, amikor viszont beszél a babához, ez 3-ra csökken. “Amikor az anya énekel, a PIPP 3,8. Ez a különbség a beszélt hanghoz képest azzal a ténnyel magyarázható, hogy amikor énekel, az anya kevésbé igazítja a hanglejtését ahhoz, amit a babától tapasztal, mert a dallamszerkezet valamelyest korlátozza, ami a beszéd esetén nincs így” – emelte ki a professzor.
Ezután a kutatók azt vizsgálták, mi változik a babánál, amikor hallja az édesanyát beszélni. Filippa szerint hamar az oxitocin, az úgynevezett kötődési hormon irányába fordultak, amelyet korábbi kutatások már összekapcsoltak a stresszel, a kötődési személytől való elválasztással és a fájdalommal. A vérvétel előttről és a sarok megszúrását követően vett nyálminták alapján a kutatók megállapították, hogy az oxitocin szintje 0,8 pg/ml-ről 1,4 pg/ml-re emelkedett, amikor az anya beszélt a babához, ami Filippa szerint az oxitocin esetében jelentős növekedést jelent.
Az eredmények szerint az anya jelenlétének pozitív hatása van, amikor a koraszülött babánál fájdalommal járó orvosi eljárásokra kerül sor. “Ezzel demonstráltuk a szülői jelenlét fontosságát, különösen a kényes intenzív ellátási környezetben” – hangsúlyozta Filippa. Továbbá a szülőknek védelmező szerepe van, és bevonásukkal segíthetnek, hogy a gyermekük a lehető legjobban legyen, erősítve az alapvető fontosságú kötődést.
Forrás: medicalxpress.com
Kapcsolódó cikkek
