Megszületését követően az egészséges baba felsír, ösztönösen jelzi a hangjával világra jöttét. A sírás az újszülött fejlődése során egyre jellegzetesebb és árnyaltabb lesz. Segítségével kommunikál a környezetével, reagál a hirtelen fényre, zajra, jelzi éhségérzetét, fájdalmát, közérzetét.
Az első hónapban már figyeli környezete hangjait, hamar képes megkülönböztetni és felismerni az őt körülvevő családtagok beszédét. Ebben az időszakban még hangok nélkül, de már formálja, kerekíti a száját, mintha mondana nekünk valamit.
A két hónapos a csecsemő, amikor elkezd gőgicsélni, felfedezi, és élvezni kezdi saját hangját, a gőgicséléssel fejezi ki hogylétét, kiegyensúlyozottságát.
Három hónaposan már ritmusos gőgicsélésével hívja fel magára a figyelmet. A 4-5 hónapos baba pedig már tudatosan gagyog, játszik a hangjával. Minden gyermek azonos módon tanulja meg az anyanyelvét, a különbözőséget az adott nyelvi környezet határozza meg.
A féléves csöppség már összefüggő hangkapcsolatokat ismételget, például ba-ba-ba, la-la-la. És micsoda öröm az édesanyának, amikor először meghallja: ma-ma-ma. Bár ez még nem az anya tudatos megszólítását jelenti, de a fejlődési szakasz egyik kedves megnyilatkozása.
Hat-nyolc hónapos korban a kicsi már megérti, felfogja, hogy hol van, szobában, kertben. Ha egyedül érzi magát, gagyogásával csalogatja magához édesanyját: ma-ma. A gyakran ismételt mama kifejezés ekkor már tudatosodik, az édesanya felé irányul. Ebben az életkorban már egyre többet és tudatosan utánoz a kicsi.
A kilenc hónapos babával kukucsjátékot is játszhat a szülő. A pici örömét hangos kacagással jelzi. Egyre jobban megérti a nem szó jelentését. Ez persze nem véletlen, hiszen a tiltás szava egyre többször hangzik el a környezetéből: Ne vedd a szádba!, Most nem veszlek fel! stb.
Az egyéves kisgyermek már néhány értelmes szót is képes kimondani (baba, mama, tik-tak). Ezeknek a szavaknak többféle értelműk is van, attól függően, hogy milyen hangerővel, hangsúllyal és milyen arckifejezéssel mondja, illetve milyen mozdulattal kíséri.
Kapcsolat a babával
A védőnők gyakran biztatják a várandósság ideje alatt a leendő édesanyákat, édesapákat, hogy minél többet beszéljenek a magzathoz. Az újszülött könnyebben fog kommunikálni szüleivel, ha magzatkorában is felvették már vele a szeretetteljes kapcsolatot. Az újszülött igen hamar képes környezetében tudatosítani, hogy igényli, törődjenek vele, beszéljenek hozzá, figyeljenek rá. A gondos szülőnek mesélnie kell a picinek mindarról, ami vele kapcsolatos, ami vele történik.
Fürdetésnél arról, hogy most melyik testrészét mossuk meg, öltöztetésnél, hogy milyen ruhadarabok követik egymást, védőoltások előtt, hogy csak egy kicsit fog fájni.
Lassan, érthetően
Egy kisbabának is lehet és érdemes mesélni, énekelni, mondókákat mondani, még akkor is, ha tudjuk, nem ért mindent pontosan. Ahhoz, hogy majd mindent megértsen, a rendszeres kommunikációval hamarabb eljut a következő fejlődési szakaszba. Ezért a szülők lassan, jól érthetően, szeretettel beszéljenek babáikhoz.
Kapcsolódó cikkeink:
– Szó, szimbólum, érzelem, kommunikáció
VI.évf./4.sz.
Forrás: Baba Magazin
Kapcsolódó cikkek
