Sokan sokfélék vagyunk. Mindenhol más-más szerepleosztással fut a családi szekér. Mégis a nagy átlag számára igencsak betalálnak azok a rajzok, amik kitűnően visszaadják azt a klasszikus szemléletet, miszerint főként anya dolga a gyereknevelés, és úgy tűnik, mintha a tettek megítélésénél is kettős mérce érvényesülne. Amire anyánál fejet csóválunk, az apánál természetes, hovatovább akár vicces is.
Gyorsétteremből szerzi be anya a kaját? Milyen anya az olyan? Apa gyorskajáztatja a gyereket? Úristen, milyen jó fej! A játszin nyomkodja apu a telót? Biztos még a meló, már az is nagy szó, hogy elviszi a gyereket otthonról! És amúgy meg hol az anya? Miért nem jött ki? Magasról tesz a gyerekre, biztos.
Ha anya viszi ki a játszira az utódot? Az normális, semmi extra! Anya ránéz a telóra a játszótéren? Micsoda nemtörődöm nő! Minek szült, ha nem szeret a gyerekkel lenni?
Bár egyre több férfi kiveszi a részét a gyereknevelésből és egyre többen maradnak otthon a gyerekkel, ha a családi helyzet úgy kívánja, azért a szerepleosztás némileg hasonló, mint régen, és a kettős mérce is még mindig jelen van. Ami anyától természetes, azért az apát dicséret illeti. Ami anyától felháborító, az apától megbocsátandó.
No, de elég a háborgásból! Telefon letesz, irány a konyha!
Kapcsolódó cikkek
