Baba

Húgyúti fertőzés

Gyakran a véletlenen múlik, hogy fény derül a húgyúti fertőzésre, hiszen a baba nem tudja elmondani: fáj, ha pisilek.
2007. Szeptember 08.

Húgyúti fertőzés

Kisanna egészen három hónapos koráig szépen fejlődött, ám egyszer csak megtorpant a gyarapodása. A baba nyugtalan lett, sokat sírt, pedig a csecsemők nagy része épp ilyenkor szokta kinőni a hasfájósságot. Kevés lenne az anyatej? Szinte biztos, hogy nem, hiszen minden alkalommal degeszre tömi a pocakját, a másik mellet el sem fogadja. A gyerekorvos gyanakszik, vizeletvizsgálatot rendel el. Megvan a bűnös: baktériumot tenyésztettek ki a pici lány vizeletéből.

Az antibiotikum-kúra meghozta az eredményét, de Kisanna szüleinek mostantól különösen figyelniük kell a babát. Akármilyen fertőző betegség támadja meg a kicsit, minden alkalommal vizeletvizsgálat szükséges. A húgyúti fertőzés ugyanis könnyen visszatérhet, és ha nem kezelik, mindörökké cipelhet magával a nyomait az ember a szervezetében.

Nehéz felismerni

A húgyúti fertőzés a második leggyakoribb betegség csecsemőkorban. Sajnos sokszor nehéz felismerni, mert szinte semmi jele, vagy éppen olyan tünetek mutatkoznak, amelyeket az édesanya vagy egy nem eléggé szemfüles orvos más okoknak tulajdonít. Vajon gondolunk-e arra, hogy vizeletvizsgálat szükséges, ha a baba nagyon sírós, néha annyira, hogy “elfelejt levegőt venni”? Nem ritkán csak rálegyintünk: hasfájós, nő a foga, hisztis, el van kényeztetve, kevés az anyatej, vagy éppen túl sok…

Bizonyos típusú húgyúti fertőzéseknek ez az egyetlen tünete: a fájdalmas sírás. Máskor lelassult gyarapodás is társul mellé. Hiába eszik a kicsi eleget, a vese károsodott működése miatt bizonyos tápanyagokból nem kap eleget.

Például a kalciumvesztés az oka, hogy nem hízik. Az is lehet, hogy magas láz jelentkezik hasmenéssel, hányással. Ismeretlen eredetű láznál mindig gondolni kell a húgyúti fertőzés lehetőségére. A picik csak jóval csecsemőkor után jelzik, hogy a derekuk, vagyis a vese környéke fáj.

Mit vizsgál az orvos?

Elsősorban alaposan kikérdezi a szülőt a családban előforduló betegségekről. Bizonyos hajlamosító tényezők ugyanis örökletesek. Rákérdez arra is (nagyobb gyereknél), hogy milyen gyakran pisil, kakil a kicsi. Maga a vizeletvisszatartás és a székrekedés is növeli a húgyúti fertőzés esélyét. Ezután megvizsgálja a gyereket: megnézi a külső nemi szerveket, és áttapintja a hasat is. A vizeletvizsgálat sem maradhat el, ha helyben sikerül egy adagra szert tenni, ez elég az alapvizsgálathoz, ám bizonyos esetekben otthon gyűjtött vizeletre van szükség.

Fájdalommentes ultrahangvizsgálattal megállapítható, hogy a kiválasztó szervek (vesék, húgyvezetékek, hólyag, húgycső) alakja, mérete eltér-e az átlagostól. Az ultrahangkép megmutatja, hogy veleszületett fejlődési rendellenességről van-e szó, de a régebben lezajlott vagy most zajló gyulladás nyomai is megtalálhatók ezzel a módszerrel.

Szükség esetén vérvizsgálat is történik. Ebből az orvos megtudja, hogy van-e gyulladás a kicsi szervezetében, és az is kiderül, hogy a vese megfelelően működik-e.

Nem könnyű a pisigyűjtés

A csecsemőtől vagy totyogótól való vizeletgyűjtés nem tartozik a vidám elfoglaltságok közé. Mégis muszáj a legnagyobb körültekintéssel hozzáfogni, hogy kizárjuk a “hamis pozitív” vizsgálati eredményt, vagyis azt, hogy betegnek nyilvánítsák a kicsit, holott nem is az. A bőrön és a külső nemi szerveken sok olyan baktérium él, amely ott semmi problémát nem okoz, de ha a vizeletből mutatják ki, komoly bajt jelez. El kell kerülnünk tehát, hogy vizeletgyűjtés közben kerüljön bármilyen kórokozó a mintába.

Csecsemőnél a rendelőben kapott, steril és nem lejárt szavatosságú vizeletgyűjtő zacskó használata a megoldás, természetesen előtte alaposan le kell mosni, tisztogatni a külső nemi szerveket, lányoknál a kisajkak közötti részt is. Ezután következik a zacskó felragasztása és a várakozás. Nagyobb gyerekeknél úgynevezett “középsugarú vizeletet” használnak a vizsgálathoz.

Állítsuk a gyereket a kádba, az előbb leírt tisztogatás után várjuk ki, hogy pisilni kezdjen. Csak ekkor tegyük a vizeletsugár útjába a poharat, és vegyük el, mielőtt végezne a pisiléssel. Ha ez a módszer nem válik be, a tisztogatás után – jobb híján – fertőtlenített bilibe is pisilhet a kicsi.

Az anyaméhben kapta

A legújabb kutatási eredmények szerint a babák egy része már magzatkorban fertőződik, amikor az anya húgyúti gyulladáson megy keresztül. A kismama betegségét talán észre sem veszik, hiszen a terhességi hormonok komoly védelmet nyújtanak, a tünetek szinte észrevétlenek maradnak. A baj a kialakulása után sem jelenik meg azonnal, mert az anyatej védőhatása nagyon erősen érvényesül.

Az lenne a legjobb, ha minden kisbabáról meg lehetne mondani, hogy hajlamos-e a húgyúti fertőzésre, vagy – ne adj isten – éppen beteg, bár ennek nincs látványos jele. A hathetes korban elvégzett csípőultrahang mellett néhány perc alatt el lehetne végezni a vese vizsgálatát is (sok helyen ezt már meg is teszik).

Ha a vesemedence tágult, vagy a veséből a húgycsőbe vezető átjáró a kelleténél szűkebbnek mutatkozik, további vizsgálatokra és fokozott figyelemre van szükség. Az ultrahangnál biztosabb eredményt mutat a radiológiai vizsgálat, ahol ráadásul kiderül, hogy a kiválasztó szervek formai eltéréséről vagy “csak” működési hibáról van-e szó. Ma már nem kell minden formai problémánál műtétre számítani, egyes elérések gyógyszeres kezelésre is megszűnnek.

Vigyázzunk a vesére

Ha valaki átesett húgyúti fertőzésen, magában hordozza a betegség kiújulásának lehetőségét. A betegek fele biztosan újra találkozik ezzel a problémával. Ezért szükséges, hogy a picik vizeletét háromhavonta ellenőrizzék, illetve minden olyan betegség alkalmával, amely gyengíti az ellenálló képességet. Emellett évente ultrahangvizsgálaton is meg kell jelenni. De miért ez az óvatosság? A vese sajnos sérülékeny szerkezet. A gyulladás szinte mindig hegesedéssel gyógyul, ez rontja a vese “munkaképességét”, és egyben újabb betegségekre hajlamosít. A rosszul működő vese magas vérnyomást okoz, és krónikus veseelégtelenség is kialakulhat.

Gyógyszer és folyadék

Legtöbbször antibiotikumos kezelésre gyógyul a betegség, pusztán az idő itt nem segít, mint a vírusfertőzéseknél. A hosszú antibiotikumos kezelés tönkreteheti a bélflórát, és újabb hasfájást okoz. Egyéves kor után adjunk a kicsinek savanyított tejtermékeket, ez segíti az emésztőszervek felépülését is. A szoptatás és a sok folyadék itatása mindenképpen előmozdítja a gyógyulást. A húgyúti fertőzésre hajlamos gyereket ne vigyük bébiúszásra vagy uszodába. A természetes vizekben lubickolhat, az nem ártalmas.

Fiúk, lányok

Csecsemőkorban inkább a fiúk hajlamosabbak a megbetegedésre, mivel ők esendőbbek a lányoknál. Ilyenkor még a véráram útján jut a vesékhez a kórokozó akár más szervekből is – torokgyulladás is lehet a kiindulópont. Később a lányok vezetnek a “felfázásversenyben“, nekik sokkal rövidebb a húgycsövük, könnyen felszáll a fertőzés. A húgycső nyílása ráadásul közel helyezkedik el a hüvelyhez és a végbélnyíláshoz, s ezek természetes élőhelyei a különböző baktériumoknak.

A hólyagizom elégtelensége is hajlamossá tesz a húgyúti fertőzésekre, de olyan páciens is akad, aki mindenféle kimutatható eltérés nélkül egyszerűen fogékony erre a betegségtípusra.

Szaktanácsadó: Dr. Visy Mária nefrológus, II. számú Gyermekklinika

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Kismama magazin