– A terhességem alatt komplikáció, toxémia lépett fel – mesélte az édesanya, Eszter a Blikknek. – Az utolsó tünet az volt, amikor a vérnyomásom már 200 körül volt, ekkor kerültem be a kórházba. Másnap pedig megszületett Máté. Ekkor még 96 nap lett volna hátra a terhességből. Máté 770 grammal jött világra, így a korababák között is nagyon pici colt. Az orvosok nem mertek semmit mondani az édesanyának.
– Fogalmunk sem volt róla, mi az a koraszülés, mire kell felkészülnünk, mire kell figyelnünk – mesélte az anya. A szülők látták, hogy a Máté mellett fekvő babák mennyivel nagyobbak – szintén csepp, 1-1,5 kilós gyerekek feküdtek az inkubátorokban – és akkor már gyanították, hogy az ő kisfiuk bizony igencsak kicsinek számít a koraszülöttek között is.
Mátét azonban küzdött. Egy hónapnak kellett eltelnie, amíg édesanyja egyáltalán megérinthette kisfiát – azt a pillanatot soha nem felejti majd el. – Leírhatatlan, hogy mit éreztem akkor – emlékezett vissza az édesanya – Nagyon örültem, de egyszerre nagyon féltem is, nehogy bármi baja legyen. Amikor Máté elérte az egy kilós súlyt, igazi ünnepként élték meg. A második nagy ünnep pedig néhány napja volt, amikor Máté első születésnapját ünnepelhették.
– Igazi eleven gyerek lesz, egész nap be nem áll a szája, nem áll meg egy pillanatra sem. Mostanra a korábban elkezdett fejlesztéseket, gyógytornát is elhagyhattuk, bár még sok kontrollra kell járnunk.
Máté nagyjából utolérte a korát. – Esetleg szemüveget kell majd hordania, de ennél nagyobb gondunk ne legyen – mondta az édesanya.
Kapcsolódó cikkek
