Mindenki a maga tempójában
A gyermekek anyanyelv-elsajátítási stratégiái alapvetően hasonlóak, ám azt is érdemes megjegyezni, hogy azért vannak nyelvenkénti eltérések is. Azt is szögezzük le mindjárt az elején, hogy nem fejlődik egyszerre, egyformán minden gyerek, és ez – bizonyos fokig – természetes. Lehet fokozatosan, folyamatos tempóban is elsajátítani az anyanyelvet, de lehet hosszabb-rövidebb stagnálás után ugrásszerű fejlődést produkálni. A szakirodalom azonban megjegyzi, hogy 2-2,5 éves korra a különbségek általában kiegyenlítődnek.
Ne feledjük el, hogy a gyermek nyelvi fejlődése már az anyaméhben elkezdődik, ez egy úgynevezett prepercepciós szakasz, ami leginkább az édesanya, illetve a közvetlen környezet beszédhangjainak a megtapasztalásán, felismerésén alapszik.
Az én kislányom még csak 15 hónapos, de nagyon beszédes. A korához képest elég sok szót ismer és használ.Olyan édes, amikor a kiscipőit próbálja felhúzni a lábaira és közben mondogatja: pepő, pepő.
(Lela)A gyermek nyelvi fejlődése szakaszokra bontható, azonban a szakaszok hossza, ritmusa egyénenként bizonyos korlátok között változhat, és az egyes szakaszok átfedésben vannak. A születés után már nagyon hamar kialakul a kifejező sírás és a globális észlelés. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a csecsemő már elég hamar képes odafigyelni arra a személyre, akitől nyelvi ingerek érik. A kifejező sírást pedig minden gyakorló anyuka jól megérti, és hamar meg tudja különböztetni a fájdalmas, az ingerült és az álmos sírást.
Gőgicsélésből beszéd
A következő fázis jellemzően egyéves korig tart, és itt átmenet figyelhető meg a gőgicsélésből a beszéd felé. Ekkor pontosodik, differenciálódik az észlelés is. A gőgicsélés egyetlen hangféleséggel indul, majd másfélékkel kombinálja a csecsemő: jellemzően az áj, ej, öj, öh, áh, uh hangkapcsolatoktól a több tagú, hosszabb, változatos hangfelépítésű gőgicsélt hangsorok következnek: gu, gő, gha, ebu, geu, ágő, áju, gáj. Az első 3 hónapra már kb. 10-20 hangot képes ejteni a gyermek. Féléves korig kialakul a gőgicsélt hangsorok tudatos ismételgetése, ami gyakran dallammal is összekapcsolódik. Három hónapos Tünde lányomnál jól megfigyelhető volt a változatosan gőgicsélt hangsorok között a ging, gingáj, amelyek rendszeresen és tudatosan jelentkeztek, és valamilyen kedély- vagy hangulati változást vezettek be, a gingáj után például mindig sírás következett.
Egyszer ugrálás közben elkiáltotta magát:
“Nézd apa! Olyan vagyok, mint egy pomping labda!!”
(kacsamaci)
Az első év vége felé figyelhető meg, hogy fokozatosan nő az anyanyelvi hangok gyakorisága a már változatos hosszúságú és összetételű, tudatosan, valamilyen cél érdekében használt gőgicsélt hangsorokban. Ekkor jelennek meg lassan a szókezdemények is, a lányomnál féléves és egyéves kora között jelentek meg a következő “szavak”: baba, appa (apa), ada (add ide), majd autó, hinta, labda, kanál, tessék.
Mindent egy szóval
A szakirodalmi feljegyzések között legkorábban 8 hónapos kortól figyelhető meg, hogy a gyermek tudatosan figyel a környezetében elhangzó beszédre, és kezdi általában, nagy vonalakban érteni is azt. Ekkor kezd mondatjelentésű szavakat (szaknyelven holofrázisokat) alkotni. A labda mondatszó jelentése helyzettől függően sokféle lehet: például “Elgurult a labda.”, “Itt egy labda.”, “Kérek egy labdát.”, “Ez egy piros labda.”
A semmi is tipikus holofrázis, Tünde is rendkívül kreatívan használta már 1 éves kora körül. Kifejezte vele azt, ha elfogyott, ha nem is volt valami, vagy ha nem kért semmit. Az is roppant érdekes, és a szülőknek általában rendkívül szórakoztató, hogy sok ilyen holofrázis nem hasonlít az eredeti, felnőttnyelvi szóra. Tünde ilyen kedves, sosem felejthető szavai közül néhány: szuszi (zokni), jágó (nadrág), kúja (köldök).
Távirati stílusban
A gyermek anyanyelvi fejlődése ezután jelentősen változik, hisz a gőgicsélést lassan felváltják a kulcsszavak, a távirati stílusban megfogalmazott kifejezések. Kétéves korig kialakulnak az összetettebb, jellemzően kéttagú szerkezetek, amelyek alkotásának a feltétele a toldalékolási rendszer felépülése is. A magyarban az első toldalékok az -é birtokjel, illetve a-t tárgyrag, amit a gyermek énközpontú gondolkodása indokol, pl. labdát, Tündeé. Jól megfigyelhető volt a gyermekemnél, ha valamilyen tárgytól eltiltottuk, akkor ezt elfogadva úgy reagált, hogy Apáé-anyáé, nem Tündeé. Ezután következnek a határozóragok, az igei személyragok, a múlt idő jele, a többes szám jele, egyes képzők, például a kicsinyítő képző (-ka -ke).
Réka lassan másfél éves lesz, most kezdett el igéket mondogatni. Meg becézget is mindent: mamika, autóka stb. Tegnap e kettőt keverte: “leesettke”.
(szatmaria)
Az 1-2 éves gyermekek hangzókészlete már nagyon fejlett, szinte kivétel nélkül minden hangot tudnak képezni, és fokozatosan eltűnnek a beszédből azok a hangok, amelyeket az anyanyelv nem használ. Gyakori, hogy az ö és ü magánhangzókat nem ejtik, és szinte törvényszerű, hogy ebben korban nem ejtik a pergő [r] hangot. Általában megállapítható, hogy az artikuláció még sokszor bizonytalan.
A szavak hangalakjában is vannak jellegzetes változások, amelyek a kiejtés egyszerűsítése céljából alakulnak ki, például amma (alma), ábba (ágyba), pikkos (piszkos), labba (labda). Sőt, Tünde lányomnál megfigyeltük a labda daba hangcserés változást is, ami szintén törvényszerű ebben a korban. Szintén az egyszerűbb kiejtést szolgálta Tünde esetében a kaccs (keksz), kódacs (kavics) szóalakok ejtése.
Szövegalkotás gyermekmódra
Hároméves kortól kezd a nyelvi rendszer és a szókészlet alapfokon kialakulni, amikor a gyermek összetett mondatokat, hosszabb, összetett szerkezeteket tud alkotni és viszonylag stabil lesz az artikulációja. Eközben a egyre jobban érti is, amit a felnőttek mondanak neki. Kialakul a párhuzamos feldolgozás képessége: a gyerek egyszerre képes figyelni a környezete beszédére, és azonnal reagálni is képes. Nyelvi tudatossága erős és fejlett lesz, spontán szövegeket alkot.
A gyermeknyelv tehát ugyanaz a nyelv, mint a felnőtteké, csak más a felépülése: fokozatosan szélesedő hatókörű és egyre tudatosodó szabályokból épül föl. Ha belegondolunk, bizony felnőttként is mindig többet értünk, mint amennyit mi magunk meg tudunk fogalmazni.
dr. Bódi Zoltán
Dr. Bódi Zoltán, nyelvész, főiskolai docens a Kodolányi János Főiskola Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékén. Kutatási területe az élő nyelv és nyelvi változások.
Felhasznált irodalom: Gósy Mária: Pszicholingvisztika. Osiris Kiadó. Budapest, 2005.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
