Nem, sál-kesztyű nem kell. Hiszen süt a nap, csak a levegő csípős már egy kicsit, mondjuk a csíkos sapit vegyük fel akkor. Nem azt? Jó, akkor a bojtosat. Szendvicseket is viszünk, neked a szalámisat, nekem a sajtosat. Apa meg eszik bogyót. No jó, apa is eszik szalámisat. Picibaba felkötve a hordozóba, bebugyolálva, mint egy kis postai csomag, csak a szeme ragyog kifele, ahogy nézi a készülődést. Édes! No… készen áll a csapat? Apa? Kész vagy? Kicsim, fogjad apád kezét, még elvész majd a tömegben, vigyázz rá majd az erdőben, bele ne essen egy gödörbe, mert hozhatjuk haza a hátunkon! Induláááááááás!
Egy átlagos – vagy átlagon felüli? – szombat reggel egy átlagos kis családban október vége felé. Mondjuk október 20-án. Mondjuk. De ha már mondjuk, akkor mondjuk végig, nem? Szóval az átlagos család úgy dönt, hogy apu, anyu fogja a két kis porontyot, beöltözteti csodaszép, tiritarka őszbe, feladja rájuk a csíkos – bocsánat – bojtos sapkát, s elindulnak a Csillaghegyi Általános Iskola felé, ahol kisebb csődület várja már őket, kicsik, nagyok, családok, baráti társaságok: mindenki túrázni indul a maga választott távján. Túranap van. Egészen pontosan úgy írja az újság meg a net, hogy 5. Intersport Túranap és Terepfutás, de otthon csak kirándulónapnak hívják, mióta apa először kitalálta, hogy elindul rajta – ott ismerkedtek meg. Már négy éve… A kicsi megkérdi: apa, az a két bácsi mit csinál azzal a bottal? Apa elmagyarázza, hogy az a bot azért kell, mert azzal könnyebben lehet sokat gyalogolni, sok embernek van ilyen botja, ők lehet, hogy harminc kilométert is fognak gyalogolni majd. A kicsi még megkérdi, hogy akkor Lenke néni miért nincs itt, mert őneki is van botja és egész nap fel-alá járkál a gangon, az is biztos van harminc kilométer. Csak ő közben állandóan beszél. Hát nem jobb volna itt neki az erdőben? Itt legalább hiába beszélne annyit, úgysem hallaná senki, vagy találna magának beszélgetőtársat, mert vannak itt nénik meg bácsik is elegen. És akkor hátha nem beszélne otthon annyit egész nap a gangon, hanem mindig fogná a botját, és kijönne ide a többiekkel beszélni. De apa csak nevetve öleli meg a kicsit, közben anya intézi a nevezést a rövid távra. Mások meg a közép távra, hosszú távra neveznek. Van választék: 10, 20, 30 kilométer túra a Pilisben, lehet futni is, annak a rajtja lesz legelőször – végül a botos bácsik is arra mennek, hamar elszalad mind –, utána indulnak a kisebb-nagyobb csapatok. Beleszippantanak az őszi illatokba és nekivágnak a választott távnak. Kéz a kézben, anya, a Kicsi, Picibaba és apa. Előttük egy egész gyönyörű délelőtt, lesz idejük megenni a sajtos meg a szalámis szendvicset is. Megnéznek pár csodaszép helyet, a Teve-sziklát, Mackó-barlangot. Felcaplatnak pár dombocskára, megmásznak pár kis meredek ösvényt, délutánra már kellemesen elfáradva érnek vissza az iskolába, tüdejük a friss levegővel, szívük az ősz szépségével telt meg. Picibaba szeme csak még jobban ragyog. Csodálatos ez a világ!
Ezalatt a gangon Lenke néni csak beszél, beszél… A kicsi pedig hazafelé a héven azon töpreng, hogy jövőre mindenképpen elhívják őt is. Olyan szép a táj. Biztos elakad a szava neki!5. Intersport Túranap és terepfutás. Információ: www.futanet.hu
Kapcsolódó cikkek
