A szivárványbabák igazi ajándékok
A szivárványbabák azok a kisbabák, akik vetélés után fogannak és meg is születnek, de azokat a kisbabákat is szivárványbabának nevezik, akik egy újszülött halála után látják meg a napvilágot. A reményt, a lehetőséget, az ígéretet szimbolizálják, és olyan boldogsággal töltik el szüleiket, mint senki más a világon. Olvasd el egy édesanya megható sorait, melyet a szivárványbabájához írt a ScaryMommy-n:
Eljött az esti alvás ideje. Be kellene, hogy rakjalak a kiságyadba, és el kellene kezdenem takarítani, bepakolni a mosógépet, elmosni a koszos edényeket. De ehelyett én mit teszek? Itt tartalak szorosan a karjaimban. Az állam alá fészkelted be magad, ez a hely épp a számodra készült, meleget ad neked és te is meleget adsz nekem. Nem engedhetlek el.
13 hónapos vagy. Napközben vidáman követed a nővéredet és a bátyádat, megállás nélkül. Egész nap jársz, kelsz, felfedezed a világot. De amikor álmos vagy, ide bújsz hozzám. Nincs szükséged altatódalra, arra sem, hogy ringassalak, csak ide bújsz az ölembe. Aztán amikor felébredsz, már indulsz is, óriási mosollyal az arcodon. Egy igazi ajándék vagy az egész családunk számára. A szivárvány a vihar után.
Az a kilenc hónap, amíg téged vártunk, nagyon hosszú volt. És nagyon nehéz. Egyik reggel arra ébredtem, hogy vérzek. Nagyon vérzek. Azonnal elfogott a rettegés: mi van, ha elveszítünk? De valamilyen varázslat folytán nem így történt. Onnantól kezdve a születésed pillanatáig szinte lélegezni sem mertem már, de végül minden rendben volt, megszülettél, a karomba vehettelek és az örökkévalóságig tartó szorongás végre enyhülni kezdett.
Mindig is tudtuk, hogy veled lehet teljes a családunk, de akkor értettük meg igazán, mekkora űrt töltesz be, amikor végre megérkeztél. Vágytunk rád, imádkoztunk érted, mégis alábecsültük, mennyire szükségünk van rád. És nem pusztán a jelenléted hiányzott a családunkból: a lelked és a szíved is. Ahogy rámosolyogsz az idegenekre, az édes lábacskáid látványa, ahogy a levegőben lógnak, amikor felemellek a földről, a csodálatos kék szemeid, melyekkel a gyerekeket és a felnőtteket is lenyűgözöd. Nincs hozzád fogható dolog a világon.
Szivárványbaba vagy. Elveszítettünk egy csecsemőt, mielőtt te megérkeztél hozzánk. Vajon ő milyen lenne? Mit nem adnék, ha láthatnám, ha megismerhetném! De vajon ha ő élne, találkoztunk-e volna veled? Láthatnám-e az édes mosolyodat, érinthetném-e a pufók kezecskéidet? Kegyetlen paradoxon, nem lehet megbékélni ezzel a gondolattal.
Szóval most, inkább csak ülök még itt egy kicsit, és beszívom a hajad illatát, és figyelem a szempilláidat, miközben próbálsz álomba szenderülni. Csendes a ház, a nagyobb testvéreid már mind alszanak, itt az ideje, hogy te is elaludj. Te is, én is suttogunk. Mindig így köszönünk el a naptól, mindig így kívánunk a világnak “jó éjszakát”. Aludj jól, drága kislányom, holnap reggel újra felforgatjuk az egész világot.
Kapcsolódó cikkek:
- Szivárványbaba: remény a veszteség fájdalma után
- Nem született más, csak bánat és fájdalom
- 10 jel, hogy még lesz gyereked
Kapcsolódó cikkek
