Baba

Meg akarod harapdálni a babádat? Nyugi, jó szülő vagy (de tényleg)!

Ha néha azt érzed, hogy legszívesebben beleharapnál azokba a cuki, hurkás kis lábacskákba, megnyugtatunk, hogy ez egy teljesen természetes, emberi viselkedés.
2018. Október 22.

Babaséma

Bizony. Tudományos kutatások is vannak, amik ezt bizonyítják! Az egyik tanulmány szerint a kisbabák fizikai megjelenése (nagyobb fej, nagy kerek szemek, pufók arcocska, kicsi áll, piszer orr) nem véletlenül olyan vonzó a felnőttek számára – arra készteti őket, hogy óvják és gondoskodjanak róluk ezzel növelve a túlélési esélyeiket. Konrad Lorenz, etológus ezeket a külső fizikai jegyeket “kindchenschema”-nak, azaz “babasémának” nevezte el.A Proceedings of the National Academy of Science című folyóiratban megjelent tanulmányban csecsemőkről készült fotókat alakítottak át úgy, hogy egy részük tökéletesen megfeleljen a babasémának, másik részüket viszont épp ellenkezőleg photoshopolták. A kutatásban résztvevőknek osztályozniuk kellett a fotókat aszerint, hogy mennyire érezték magukat motiváltnak abban, hogy gondoskodjanak ezekről a babákról. Nem meglepő módon a babasémának leginkább megfelelő bébi fotók váltották ki a legerősebb gondoskodási ösztönt. A kutatók egy másik tanulmányban pedig azt is alátámasztották, hogy a kisbabák a dopamin nevű boldogsághormon termelődésére is serkentőleg hatnak.

Hogy jön ehhez a harapdálási kényszer?

Létezik egy elmélet a “dimorf megnyilvánulásról” avagy “aranyos agresszióról”. “Ez nagyjából az az érzés, amikor annyira boldogok vagyunk, hogy az “erőszakos” cselekedetekben nyilvánul meg” – magyarázza Oriana Aragon, a kutatás vezetője. 2015-ben két tanulmány is napvilágot látott az amerikai Tudományos Pszichológia (Psychological Science) című folyóiratban, melyek azt bizonyítják, hogy ha egyszerre túl sok cukiság éri az embert, az épp ellenkező, akár agresszív hatást is kiválthat. Az első tanulmányban aranyos csecsemőkről mutattak fotókat a résztvevőknek, akik közül sokan olyannyira túlcsordultak érzelmekkel, hogy olyasmiket mondtak, mint pl. “Jaj úgy megcsipkedném azt a kövér kis pofiját vagy mindjárt megzabálom.” Ez nagyon hasonló ahhoz az érzéshez, amikor örömében sír valaki.A második tanulmány ezzel szemben azt bizonyította, hogy mindez az agresszív viselkedés azért történik, hogy segítsen feldolgozni ezeket az extrém pozitív élményeket, levezethessük a stresszt, hogy aztán minden visszatérhessen a normál kerékvágásba. “Egy stresszes anyuka (túl boldog vagy túl feszült) valószínűleg nem a legodaadóbb, ezért az evolúció úgy alakította, hogy az ellentétes érzelmek között ügyesen meg tudja tartani az egyensúlyt” – írja Gambelin.Összefoglalva tehát: a felnőttek biológiailag programozottan gondoskodni akarnak minden édes kisbabáról. A túlzott cukiság azonban erős késztetést vált ki belőlük, hogy “megzabálják”, harapdálni akarják imádatuk tárgyát. “Ez valóban egyfajta agresszív reakció, ha azonban ezt sikerül levezetnünk (pl. puszikkal árasztjuk el a kisbabánkat vagy finoman megharapdáljuk a pici kezeit vagy lábacskáit), az segít kiegyensúlyozni az érzelmeket és csökkenti a stresszt. Így továbbra is szerető, gondoskodó szülei maradunk életünk értelmének. Huhh, mindenki megkönnyebbült?(Cikk forrása: smartparenting.com)Kapcsolódó cikkeink: