A siker titka: a hatékony hármas!
Szoptatási tanácsadói képzésem legelején jártam, amikor először hallottam Martinovichné Debulay Biancától, a La Leche Liga Magyarország elnökétől, hogy a szoptatás sikere alapvetően három dolgon múlik:
1. Elhatározás
2. Információ
3. Támogatás
Azóta sokszor bebizonyosodott, mennyire igaza volt. Marcsiék esete is jó példa erre.
Marcsi nagyon várta, hogy anya lehessen. Jó példaként állt előtte a testvére, Kata, aki háromgyerekes édesanya volt már. Látva Kata hosszan szopó gyerekeit, Marcsi tudatosan készült a szoptatásra. Már várandósan járt felkészítésre, baba-mama csoportba, és elképzelte, milyen lesz, amikor a kisbabáját saját testéből táplálhatja majd.
A csodálatos szülést követően azonban az első napok nem úgy alakultak, ahogy szerette volna. Hajnalban született meg Ádám, aki – bár ügyesen szopizott a szülőszobán – a nap nagy részét átaludta, és nehezen volt ébreszthető. Ebben szerepet játszhatott az a fájdalomcsillapító injekció, amit Marcsi kapott a szülés vége felé.
A kórházban még az első délelőtt megnézték Ádám vércukorszintjét, és a kapott értéket alacsonynak találták. Ezért anyatejpótlást kapott fecskendőből. Mivel az érték nem emelkedett jelentősen, infúziót kapott a kisfiú. Az utána már megemelkedett vércukorszint ellenére háromnapos infúziókúrát javasolt az orvos, arra hivatkozva, hogy Marcsinak még nincs elég teje. Marcsi kétségbeesett. Hiszen már belövellt a tej, és Ádám szopott is, sőt, a pelusok is tele voltak! Ekkor hívott fel a testvére, akivel régóta ismerjük egymást, és tanácsot kért.
Nehéz helyzetben voltam, mert nem vagyok orvos, és nem is szólhatok bele orvosi kérdésekbe. Pedig a kutatási eredmények elolvasása és több orvos kollégámmal való konzultáció után már tudtam, hogy az Ádámnál mért vércukorérték nem is különösebben alacsony, és csak arra lett volna szüksége, hogy gyakran szopjon. Megosztottam minden rendelkezésemre álló információt Katával és Marcsival, hogy végül Marcsi jól tudjon dönteni. Marcsi végül azt mondta az orvosnak, hogy szeretne várni egy napot, gyakran mellre tenni a kisfiát, és amennyiben nem emelkedik a vércukorszint, akkor hozzájárul a további infúzióhoz. Ez a döntés nem aratott osztatlan sikert, de Marcsi hajthatatlan volt.
Javaslatomra a négyóránkénti vércukorszintméréshez igazították az etetést. A mérés előtt körülbelül másfél órával Marcsi megszoptatta Ádámot, majd amíg a férje segítségével fejt, addig Kata fecskendőből megetette a kicsivel az előzőleg lefejt tejet. A mérés után aludtak, majd kezdték elölről az egészet. Közben telefonon tartottuk a kapcsolatot. Az elképzelésnek meglett az eredménye. Másnap a doktornő meglepve tapasztalta, hogy a mérés megfelelő értéket mutat, és hazaengedte a kis családot. Marcsiék azóta is jól vannak, Ádám sokat és ügyesen szopizik, az életkorának megfelelően fejlődik, gyarapodik, és sok-sok örömet szerez szüleinek.
Rózsa Ibolya szoptatási szaktanácsadó IBCLC
A siker titka: a szemléletváltás!
Amikor Anna megkeresett, három és fél hónapos volt a kisbabája, Petra. Az volt a problémájuk, hogy az addig remekül, havi hetven-nyolcvan dekákat hízó kislány gyarapodása az utóbbi négy hétben erőteljesen megtorpant, mindössze húsz deka volt. Szóba került a tápszerpótlás is, amitől Anna nagyon ódzkodott, hiszen eddig kizárólag szoptatta kisbabáját, és ezt szerette volna folytatni a kicsi lány hat hónapos koráig. Sajnos gyakori eset, hogy amikor feltételezett vagy valós gond van a gyarapodással, akkor az alapos kikérdezés helyett rögtön a tápszerrecept kerül elő, és így a probléma okának kiderítésére és az ok megszüntetésére nem is kerül sor.
Éppen ezért először körbejártuk a helyzetet, rákérdeztem a körülményekre. Anna elmondta, hogy négy-öt eldobható pelust használnak el naponta, mindig sok pisi van benne (ez jól jelzi, hogy a fogyasztás megfelelő), kaki pedig már nincs minden nap, csak nagyjából négy-öt naponta, ami gyakori egy ilyen idős kisbabánál. Petra közérzete általában jó, ránézésre boldog, elégedett baba benyomását kelti. Beteg egyikük sem volt mostanában, gyógyszert nem szednek. Petra nem kap sem teát, sem vizet, cumisüvegük, bimbóvédőjük nincsen, de cumit használnak, mert Anna tapasztalata szerint ez jól bevált a nyűgös időszakokban. Petra hétszer szopott napjában, Anna szerint ezt a baba alakította így, vagyis Petra igény szerint szopizik.
Elmondtam Annának, hogy valójában akkor tud igény szerint szopizni egy kisbaba, ha minden szopási igényét a mellen elégítheti ki, és nem kap cumit. A cumival könnyen abba a csapdába eshet az ember, hogy nyűgösködés esetén nem teszi mellre a babát, hanem cumit ad helyette, és így a baba nem jut elég tejhez. Ez különösen növekedési ugrások idején, például épp három hónapos kor körül okozhat gondot, amikor a baba átmenetileg több tejet igényelne a megfelelő gyarapodáshoz.
A cumizó kisbaba, még ha nem is jut elég tejhez, többnyire elégedettnek látszik, mert a szopómozgás hatására termelődő hormonok elégedettség- és teltségérzést válthatnak ki benne, s ennek hatására átmenetileg csillapodhat az éhsége. Megbeszéltük, hogy a legjobb az lenne, ha mellőzni tudnák a cumit, és Petra minden nyikkanásra mellre kerülhetne. Anna ugyan aggódott, hogy lesz-e így elég teje, de azt mondta, kipróbálja, működik-e a dolog.
Két hét múlva Anna örömmel számolt be a sikerről. Petra 40 dekát gyarapodott a tizennégy nap alatt, és rengetegszer szopizik! Elmesélte, hogy számára ez a módszer hatalmas ugrás volt a sötétbe, de most értette meg igazán, mit is jelent az igény szerinti szoptatás, és hogy amit ő annak gondolt, az mennyire nem volt igény szerinti. Mintha egészen új jelentést nyert volna a szoptatási kapcsolat. Nagyszerű érzés volt számára megtapasztalni azt is, hogy valóban elegendő tejet tud nyújtani Petra számára, és azt is, hogy a szoptatás ezek szerint tényleg nem egyszerűen az etetés egyik formája, hanem egyúttal testi-lelki kapcsolat.
Schneiderné Diószegi Eszter szoptatási szaktanácsadó IBCLC
A siker titka: a kitartás
Zsófi egészséges, gyönyörű kisbabaként született meg, de volt egy apró bökkenő. Egyszerűen nem lehetett megszoptatni. Édesanyjának meglehetősen lapos volt a mellbimbója, ám ez a csecsemők többségének legfeljebb átmeneti nehézséget okoz. Amikor találkoztunk, minden trükköt bevetettem, amiről csak valaha is tanultam, hallottam vagy olvastam, de hasztalan. Számtalan testhelyzetet kipróbáltunk, újabb és újabb mellre helyezési technikákkal próbálkoztunk, kicsit megetettük Zsófit, hogy ne legyen annyira éhes, és türelmesebben próbálkozzon, a végén már a bimbóvédőt is elővettük, de hiába, semmi sem segített.
Zsófi szájában ugyanis az alaposabb szemrevételezéskor két apróbb eltérést is felfedeztünk: nyelvecskéje sokkal rövidebb volt az átlagosnál, még nyújtott állapotban sem érte el az alsó ínyét, szájpadlása pedig középtájt úgy boltosult, mintha valaki belenyomta volna a hüvelykujját.
Édesanyjával abban maradtunk, hogy rendszeresen fejni fog Zsófinak, és azért időről időre próbálkozik a szoptatással is. Abban bíztunk, hogy a kislány növekedésével talán módosulnak ezek a kedvezőtlen arányok, megnő a nyelvecskéje, nagyobb lesz a szája.
Hónapokig nem hallottam felőlük semmit. Aztán egyszer csak, körülbelül négy hónappal a találkozásunk után ismét felhívott Zsófi mamája, hogy boldogan elmesélje: kislánya már egy hete kizárólag szopik, pedig az utóbbi hónapokban csak cumisüvegből evett! A siker egészen hirtelen és váratlanul jött. Naponta egyszer mindig megkínálta a picit, s mindig elutasítás volt a válasz. Ám egy héttel ezelőtt olyan természetességgel fogadta el a mellét a kislány, mintha mindig ezt tette volna, s attól kezdve ragaszkodott is ehhez a megoldáshoz!
W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó IBCLC
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
