Ha lehetőségünk nyílna, hogy egy hétvégére kiruccanjunk a Marsra, talán megértenénk, hogyan érezheti magát egy újszülött a Földön. Idegenül. Óriási a különbség a mama hasában megszokott teljes körű ellátás és a kinti “önálló” élet között. Bent kellemesen állandó a meleg, derengő a fény, folyamatos a táplálékellátás – kint zavaróak a zajok és a fények, dörzsöl a ruha, mindig feltámad a mardosó éhség. A finom ringatózást és a körülöleltség érzését a végtelen tér ijesztő tágassága és a gravitáció tehetetlensége váltja fel. Nem csoda, ha némely újszülött az első hetekben még meglehetősen idegenül érzi magát a világban.
Vajon mit akar mondani a sírásával? Hogyan segíthetnék rajta? Minden kezdő szülő ismeri ezeket a kérdéseket, és azt is tudja, hogy nem mindig könnyű választ találni rájuk. Időbe telik, amíg az anya-gyerek páros egymásra hangolódik. Minden feltétel adott, hogy a legjobb kapcsolat alakuljon ki kettejük között.
A legtöbb szülő ösztönösen is helyesen válaszol kisbabája jelzéseire. Felveszi, amikor sír, és megvizsgálja, mi baja lehet. Talán éhes, vagy tele a pelus? Kis dédelgetésre vágyik, vagy bántják a szelek? Miközben a szülők próbálkoznak, kapcsolatteremtő képességük is fejlődik. Mind pontosabban értelmezik a baba jelzéseit, egyre inkább eltalálják, mire is van éppen szüksége. Ne aggódjunk, ha néhányszor mégsem sikerül megfejteni, mi a baja.
1. Szórakozni szeretnék!
Teli szájjal és jókedvvel hívja anyját egy kis hancúrozásra a baba, amikor ennyire felhőtlenül jól érzi magát.
2. Még, folytassuk!…
Valósággal belekapaszkodik a tekintetünkbe, nyelvét is kidugja a gyönyörűségtől, amikor nagyon tetszik neki a móka.
3. Elég volt, elfáradtam!
Köhögés, nyekergés, ásítozás, sóhajtozás jelzi, ha elege van a mókából. Nem mindig alszik el, ha ásítozik, inkább csak a külvilág ingereit sokallja. Sokszor az is elég, ha túl közel hajolunk hozzá, vagy hangosan dudál egy autó az utcán, máris hangosan sírva fakad. A váratlanul kitörő éles, átható sírást valamilyen stresszhatás okozza.
4. Jaj, de fáj!
A kisbaba fájdalmas sírását ismerjük fel a legkönnyebben. Az első éles “oá”-t meglepően hosszú szünet követi, majd hosszú, tartós, keserves sírás. Figyelemeltereléssel ne is próbálkozzunk: mit kezdjen a csörgővel, ha fáj a becsípett ujjacskája? Ismerős hangunk megnyugtatja: itt vannak velem, tudják, hogy nagyon-nagyon bánatos vagyok.
5. Túl sok volt!
A szülők sokszor félreértik ezt az arckifejezést: “Figyel, tehát még szeretné”. Ám a kifejezéstelen arc inkább szellemi telítődést jelent. Legjobb tehát, ha befejezzük a játékot, csendesen visszavonulunk, és pihenni hagyjuk kisbabánkat.
6. Mindenből elegem van!
Összehúzott szemöldöke jelzi, hogy haragszik a világra. De legtöbbször nem csak az arcával szól hozzánk: hátrafeszített törzsével mintha távol akarná tartani magát a zavaró ingerektől. Védekező mozdulatokkal kalimpál a levegőbe, egész testével kifejezi: látni sem akar senkit és semmit.
7. Álmos vagyok!
Bárcsak mindent ilyen egyértelműen leolvashatnánk az arcáról! A le-lecsukódó pillák jelzik, hosszabb alvás előtt állunk. Csípjük el a megfelelő pillanatot, és tegyük ágyba a babát, hátha megtanul egyedül elaludni.
8. Na, mi lesz?
Már az első két-három hétben észrevehetjük kisbabánkon, amikor “beszélgetni” akar velünk. Egyenesen a szemünkbe néz, ahogyan mi is, amikor beszélgetőpartnerünk érdekes témába kezd.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
