Még mindig túl sokszor hallani, hogy “ne vedd fel, amikor sír, elkényezteted, ha minden nyekkre megszoptatod/megvigasztalod, el fogod rontani azt a gyereket, csak manipulálni akar, azért sír”. Pedig nem, a kisbabákat nem lehet elrontani, ők nem gépek.
Mit jelent(het) az, hogy elrontjuk a babát?
Az elkényeztetett gyermeket túlzottan énközpontúnak és éretlennek lehet leírni, ami annak a következménye, hogy a szülők nem következetesek, az életkornak megfelelő határokat nem húzzák meg (McIntosh, 1989). Az újszülöttekre is mondhatnánk, hogy énközpontúak, de nem nagyon értelmezhető ez a kifejezés akkor, amikor egy teljesen magatehetetlen csecsemőről beszélünk, aki segítség nélkül nem tudna élni, hiszen sem enni, sem beszélni, sem járni nem tud. Könnyen belátható, hogy semmi szükségük korlátokra, egyszerűen ez az időszak nem erről kell, hogy szóljon.
- Kapcsolódó: Válaszkész nevelés: a legfontosabb tudnivalók
Számos kisgyermekkori fejlődéssel foglalkozó szakértő, köztük Mary Ainsworth és T. Berry Brazelton, egyetért abban, hogy a csecsemőgondozás legjobb gyakorlata a reszponzív gondozás (reagáló, válaszkész) mivel az olyan viselkedéseken keresztül építi a kötődést, mint a csecsemő felvétele, amikor sír, és a jelzéseire való érzékeny reagálás (Solomon, 1993).Ezt a válaszkész magatartást értelmezik sokan elkényeztetésnek. De épp az ellenkezője az igaz: elősegítik a biztonságos kötődést és javítják a csecsemő mentális egészségét (Solomon, 1993).Sok újdonsült szülő érzi úgy, hogy a testkontaktus, az, hogy felveszi a kisbabát, amikor sír, hogy megnyugtassa, fontos mind a baba, mind saját maga számára. Mások azonban, bár megteszik, de azt gondolják, ezzel el lehet kényeztetni a babát. Egy 1993-as tanulmányban a megkérdezett szülők 25 százaléka úgy vélte, hogy a csecsemőket (még az 5 hónaposnál fiatalabbakat is) el lehet így kényeztetni. Széles körben elfogadott – és Jean Piaget korszakalkotó munkájában gyökerezik -, hogy a kisbabák nem képesek tudatosan manipulálni a környezetüket vagy a gondozókat egészen a tárgyállandóság mérföldkövéig, amely jellemzően 6-9 hónapos kor között kezd kialakulni (Solomon, 1993).
- Kapcsolódó: Elkapatom, ha sokat van ölben? Vekerdy válaszol
Ugyanez az 1993-as vizsgálat azt sugallta, hogy az iskolai végzettség és a jövedelem összefügg a szülők azzal kapcsolatos nézeteivel, hogy el lehet-e kényeztetni egy csecsemőt, ami azt jelzi, hogy a neveltetés és a kultúra – vallási, családi, nyelvi és egyéb – hatással lehet a szülőségről alkotott nézetekre (Burchinal, 2010).Nem mindegy, hogy egy szülő mit gondol arról, hogy el lehet-e kényeztetni a csecsemőjét. A jó hír az, hogy sokan tudják, hogy a kisbabákat nem lehet elkényeztetni, és hogy a szükségleteik kielégítése fontos az egészséges fejlődésükhöz. Érdekes módon újabb kutatások azt mutatják, hogy sok szülő automatikusan (és öntudatlanul is) alkalmazkodik a reakcióiban a csecsemő fejlődéséhez és változó szükségleteihez (Young, et.al., 2017).A szülői viselkedést befolyásolják a gyermekük érzelmi szükségleteiről és képességeiről alkotott hiedelmeik (Siegel, 1985). Ha a szülők megértik, hogy a csecsemő szükségleteinek kielégítése alapvető fontosságú, az az első lépés ahhoz, hogy jobban felkészüljenek erre.(Cikk forrása: psychologytoday.com)