A gyerekek nőnek, nem is gondolod, milyen gyorsan. Amikor az első rocker- és kosarasposzterek felkerülnek csemeténk ágya fölé, úgy érezzük, nem is volt olyan rég, hogy berendeztük a tejszagú babaszobát. Ha nem akartok a gyakran bútort cserélni, festeni, mázolni érdemes már a kicsi érkezésekor arra gondolni, hogy a csecsemőkor hamar elszáll. A habos, fodros, macis környezet talán jól illik az újszülötthöz, de néhány hónap múlva már mást kíván maga köré a kis örökmozgó. A csupa csipke fázist tehát nyugodtan kihagyhatjuk. Legjobb, ha eleve olyan bútorokkal kezditek, amelyek együtt nőnek a gyerekkel. A kiságy lehetőleg olyan legyen, hogy kis átalakítással heverőként működhessen tovább néhány év múlva. A pelenkázóból szekrény vagy játékospolc készülhet, amikor már nincs szükség az eredeti funkcióra. Ugyanilyen megfontolásból jó, ha majd óvodáskorban állítható magasságú íróasztal és szék kerül a gyerekszobába. Úgy állítsuk be a magasságot, hogy a gyerek háta egyenes maradhasson rajzolás közben is, és teljes talpa támaszkodhasson a földre.
Nem célszerű, ha a bútorok és kiegészítők nagyon sokszínűek, mintásak. Ez csak addig kedves látvány, amíg üres, de ahogy belakja a gyerek, és megjelennek az élénk színű játékok, könyvek, ruhák és képek, kifejezetten zavaró lesz a színkavalkád.
Önálló ovisok
A legtöbb gyerek már két éves kora körül szeretne önálló lenni. De vajon mi az, amit alig egy méteres magasságával megtehet egy átlagos lakásban. A villanykapcsolót, a vízcsapot, a vécélehúzót biztosan nem éri el négy-ötéves koráig. Eleinte a kilinccsel is bajban lesz. Így hát naphosszat szól az ismert nóta: anyúúú, segíts! És anyu újra és újra kénytelen otthagyni csapot-papot. Esetleg megkéri a nagyobb gyereket, aki egy durcás “mindjárt” kíséretében további segélykiáltásokat kivárva a siet “dedós” segítségére.
Hogyan előzhetjük meg ezt az áldatlan állapotot? Nézzük gyerekszemmel már az építkezés, lakásfelújítás munkálatait. A villanykapcsolókat tervezzük derékmagasságba. Ezáltal elkerülhető az esti “nem megyek pulcsiért, sötét van!!!” kezdetű hiszti.
A kézmosás, ivás, gyümölcsmosás már óvodáskorban is sikerülhet egyedül. Ennek érdekében a fürdőszobai mosdó elé készítsünk a gyereknek egy széles, csúszásgátlóval ellátott zsámolyt, és a gyerek által is elérhető törölközőtartót.
Persze felmerülhet a kérdés: nem okoz-e kifejezetten problémát, ha az ovis önállósodhat. Nem azt eredményezi-e a gyerekbarát lakberendezés, hogy az apróság folyamatosan pancsol majd a csapnál és kapcsolgatja a lámpákat. Az ilyen fajta “rosszalkodásnak” elejét vehetjük, ha idejében megtanítjuk a gyereknek, mi mire való. Ehhez persze türelem, határozottság és következetesség szükséges.
Gyerekszoba: teret a gyereknek
Lakberendezők szerint ideális, ha egy gyerekre nagyjából hat négyzetmétert szánunk, már a lakás építésénél, vagy a gyerekszoba kiválasztásánál. Fél évestől kiskamasz korig a gyerek térigénye nagyobb mint a felnőtté. Tíz tizenegy éves kortól már inkább nyugodt játékra, olvasásra tanulásra használja a szobáját. Mozgásigényét házon kívül elégíti ki, mégpedig “bandába” tömörülve. Az ovis, kisiskolás korosztály viszont még szeret a szobájában ugrándozni, henteregni, fogócskázni is.
A lakás mérete sok mindent eldönt. Ha ügyesen gazdálkodunk a hellyel, akkor elfér néhány olyan eszköz, ami mozgásra csábítja gyermekünket. Ami szinte bárhol elfér, az egy szivacsmatrac, a bukfencezés, birkózás, majd a szaltó-mortálék helye. A nagy matrac este lehet a nyugalom szigete: itt bújhat össze a család az esti meséhez, itt aludhat időnként egy-egy barát, a matrac így vendégággyá változik.
Ha széles az ajtó, vagy erős a keresztgerenda, házon belül is lehet hintát, gyűrűhintát felszerelni. A falon helyet kaphat egy bordásfal, az ágyról csúszda vezethet le. Újabban egyre több féle, szobában is használható labda kapható, az egészen kicsi “pamacslabdától” a hatalmas kengurulabdáig. Ezt sokszor terápiás célra is használják, és sok hátfájós áldja a feltalálója nevét. (Az alsó szomszéd viszont demográfiai mélypontért imádkozik.) Tépőzáras célbadobót, vagy darts táblát is fölszerelhetünk valamelyik falra, ez szinte biztos hogy eltéríti a dedeket a folyamatos számítógép-őrzéstől.
Ha kevés a hely a gyerekszobában, vehetünk magasított ágyat, ami alatt berendezhetünk egy játékkuckót, vagy tanulósarkot. Szóba jöhet még az összecsukható ágy, de ez kamaszkortól úgyis mindig nyitva marad, mert “minek azt összecsukni, ha este újra belefekszünk”?
Két gyerek – két szoba?
A legtöbb családban két gyerek él. Általában felmerül a kérdés: külön szobában lakjanak-e, vagy együtt. Csak azért, mert van helyünk, nem muszáj két gyerekszobát berendezni. A gyerekek szeretnek egy szobában, sőt, néha akár egymás mellett is aludni. Az egy szobában altatás megoldás lehet egyes alvásproblémákra is, ugyanis együtt a gyerekek nagyobb biztonságban érzik magukat. Külön szobára akkor van szükség, ha nagy a korkülönbség, vagy, ha a gyerekek nagyon különböző temperamentumúak, és a nyüzsgősebb zavarja a nyugodtabbat. Kamasz korban már szinte minden gyerek igényli a “magányterületet”.
Ha nincs hely külön szobára, legalább térelválasztással különítsünk el egy kuckót neki. A kétgyerekes szobában fokozottan kell figyelni arra, hogy helytakarékos bútorokat vásároljunk, használjuk ki a helyiség magasságát is. Jelentős belmagasságnál háló-galéria kialakítása is szóba jöhet, de megoldhatjuk a problémát klasszikus emeletes ággyal, vagy magasított ággyal is. Ha a két gyerek külön birodalmat akar, térelválasztóként használhatunk polcrendszert, szekrénysort, vagy magát az ágyat is. Ha jobb híján szekrény kerül a szoba közepére, annak bizony elég ronda hátfala van. Ezt zsebes textílburkolattal, poszterrel, polcocskákkal vagy rajztáblával kendőzhetjük.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
