Egészen elképesztő történetről tudósított az International Journal of Gynecology and Obstetrics tudományos folyóirat; az eset még 2000-ben történt.
Egy nyolcgyermekes nő, Inés Ramírez Pérez egy kis hegyi faluban él Mexikóban. Faházában szegényesek a körülmények, még vezetékes víz sincsen, a szülések többnyire otthon zajlanak, kórházi ellátásra nincs lehetőség.
Korábban az asszony egyszer már átélt egy tragédiát: vajúdás közben elveszítette a babáját, mert a kicsi nem tudott hüvelyi úton világra jönni.
Újabb terhességekor hasonló helyzet állt elő, Inés pedig hihetetlen döntést hozott. Nem bírtam tovább a fájdalmat – mondta egy interjúban. – Eldöntöttem, ha a babám meg fog halni, akkor nekem is meg kell halnom. Ha mégis felnő, akkor látni fogom őt, és vele lehetek. Bíztam Istenben, hogy segít.”
Az asszony egy konyhakéssel saját hasát vágta fel, a méhet hosszanti irányban, így a belső szervei nem sérültek. Kihúzta kisfiát, aki felsírt és lélegzett.
Hihetetlen, de mindketten túlélték a beavatkozást. Az egyik nagyobb gyermeke ápolót hívott hozzá, aki összevarrta a sebet.
Ekkor már Inésnek sikerült bejutnia a kórházba, bár ahhoz is nyolc órát utazott. Ellátták a sebét, helyreállították a szöveteit, és tíz nappal az operáció után felépülve engedték haza.
Megdöbbentő történet, és valószínűleg nagy szerencse, hogy az anya és a baba is életben vannak, az esetek nagy részében egy ilyen beavatkozás minden bizonnyal legalább egyikük életébe kerülne. Ugyanakkor nem ez az első, és nem is az egyetlen ilyen döntés: a legrégebbi ismert öncsászármetszés 1769-ben Jamaicában, történt, de magyarul is olvasható többnek a leírása is ezen kívül (Szabó A.: Autosectio caesarea. Orvosi Hetilap 1993(134)28:25-26; Szabó A.: A császármetszés kultúrtörténete, Corvina, Bp. 2017, 1999-203). Az eddig megismert tizenkilenc befejezett ön-császármetszésből tizenhárom anya gyógyult fel – ismertette velünk a téma szakértője, dr. Szabó András szülész-nőgyógyász.
Kapcsolódó cikkek
