Abban a korai szülés utáni időszakban vagyok, amikor az újszülöttem (csak pár hetes) nagyjából megállás nélkül szopizik – írja egy édesanya a Psychologytoday.com-on. – A nappalok és az éjszakák annyira keverednek, hogy az, hogy kint a nap van fenn vagy a hold – nem is beszélve arról, hogy a hét melyik napja van – lényegtelennek tűnik. Amikor a baba alszik, én is aludni próbálok. Ez egy értékes idő, még ha nehéz is kiszámítani. Úgyhogy különösen érdekeltek az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) új irányelvei a szoptatásra vonatkozóan. Mi is lehetne aktuálisabb ebben a pillanatban, nem igaz? Az AAP most azt javasolja, hogy a szoptatást két évig vagy tovább is folytassuk, ha a szülő és a baba is készen áll erre. A korábbi (2012-es) ajánlás egy évet mondtott, az első hat hónapban kizárólagos anyatejes etetéssel, majd a szilárd élelmiszerek fokozatos bevezetésével. Azóta beszéltem többekkel, és meg kell, hogy mondjam, nem mindenki fogadta osztatlan lelkesedéssel az új irányelvet.
Az egyértelműség kedvéért: én mindig is amellett voltam, hogy kövessük a tudományt a táplálkozási előnyök és a kötődési kapcsolat érdekében. Úgy gondolom, hallgatnunk kell a tudományra, ha azt mondják, hogy a gyerekek és az anyák egészségesebbek lesznek, ha maximalizálják a szoptatási időt. Ám ez nem olyan egyszerű, és nem is mindig szabad döntés kérdése. Nekem például dolgozonom kell, hogy segítsek eltartani a családomat. Úgyhogy a hosszabb szoptatáshoz sok minden kellene. Fizetett családi szabadság, megfizethető gyermekgondozás, nagyobb gyereknevelési támogatás, biztonságosabb munkaügyi szabályozás… Nem hiszem, hogy ez megvalósulhat azon a két éven belül amiről az AAP azt javasolja, hogy folytassam a lányom szoptatását.
Néhány évvel ezelőtt, amikor a fiamat szoptattam, amikor közeledtünk az egyéves mérföldkőhöz (az akkori ajánlás), úgy tűnt, mindkettőnknek elég volt ennyi. Fiam inkább a cumisüveg gyorsaságát részesítette előnyben, én pedig belefáradtam abba, hogy a fürdőszoba padlóján pumpáljak, csak hogy közel lehessek egy konnektorhoz. Vagy az autóban, miközben harcolok a forgalommal… Ennek ellenére ki akartam tartani, mert azt a tájékoztatást kaptam, hogy ez a „legjobb” a fiam számára.
A férjem észrevette, hogy harcolok magammal, és beszélgetni kezdtünk. Azt mondtuk, vannak a „bennfentesek”, azaz mi, szülők, akik meghozzák a végső döntéseket a családunk érdekében, és vannak a „kívülállók” akiket elfogadunk kompetensnek, és akiknek véleményét meghallgatjuk, mielőtt döntést hozunk. Aztán lassan rájöttünk, hogy olyan beleszólási jogot adtunk eddig a kívülállóknak (például az AAP-nak vagy a gyerekorvosunknak), ami nem tartozik rájuk. Amint tisztáztuk, hogy ennek bennfentes döntésnek kell lennie, könnyűvé vált az egész. Én voltam a végső érintett, vagyis ez csak az én választásom lehet. Az én mellem, az én döntésem. A férjem pedig teljes mértékben támogatott, bárhogy döntsek is.
Kimondtam hangosan, sőt, leírtam: engedélyt adok magamnak arra, hogy abbahagyjam a szoptatást, és ettől még továbbra is nagyszerű anya maradok. Kitettem ezt a szöveget a falra, és tudtam, hogy készen állok arra, hogy az anyaság új szakaszába lépjek, ezentúl nem leszek a hét minden napján huszonnégy órában egy pumpához és a fiamhoz kötve – miközben a szeretetem változatlan.
Kérdések, amiket feltehetsz magadnak, ha hasonló dilemmával állsz szemben:
- Szeretsz-e szoptatni?
- Ki szólhat bele ebbe a kérdésbe?
- Nem engedsz-e túlzott beleszólást a kívülállóknak?
- Hogyan bírod fizikailag és mentálisan?
- Mit gondolsz a tápszeres kiegészítésről?
- Anyagilag megengedheted magadnak?
- Van szükséged támogatásra (például szoptatási tanácsadóra) a tápláláshoz, hogy boldogulj, ne csak „túléld”?
- Mi a babád érdeke és szükséglete?
- A babád melyik táplálási formát részesíti előnyben?
- Van-e, aki támogasson téged?
- Az életformád, esetleges munkád lehetővé teszi-e a szoptatás folytatását?
- Van hozzáférésed biztonságos és intim helyhez ahhoz, hogy a mellszívót használd?
Ülj le, és hasonlítsd össze az előnyöket és a hátrányokat, majd folytasd a tisztázó beszélgetéseket, még ha nehéz is. Önmagaddal is! De végső soron az, hogy mennyi ideig szoptatod, és egyáltalán szoptatod-e a babád, nem határozza meg a szülői értékedet. Ezt csakis te, és a baba dönthetitek el.
Forrás: Gyerekszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
