Tippek szeparációs szorongás idejére

Bizonyos életszakaszokban a legtöbb baba és kisgyerek szorongani kezd, ideges lesz, ha el kell válnia a szüleitől. Hiszen ő csak egy védtelen csecsemő, aki megszokta, hogy mindig gondoskodnak róla, de aztán egyszer csak hirtelen eltűnik a szeme elől a személy, akitől már megszokta, hogy mindig megóvja őt…

Kultúránként eltérő a babák és szüleik közötti kapcsolat szorossága. A nyugati országokban például már nagyon korán elszakadnak a babák az édesanyjuktól, máshol viszont pont az ellenkezője az igaz: életük első éveit szorosan édesanyjuk mellett töltik a kisgyerekek.

Az elszakadás a babák és a mamák számára is nagyon nehéz és frusztráló, de bizonyos lépések segíthetnek, hogy könnyebben vészelje át mindenki a szeparációs szorongás időszakát. De amíg tart, addig is inkább próbáld meg kiélvezni, hogy van valaki, akinek te vagy a legeslegfontosabb személy az egész világon.

Ha folyton veled akar lenni a gyerek

Milyen gyakran fordul elő?

A szeparációs szorongás a babák 6-7 hónapos korában is jelentkezhet, de az igazán kritikus időszak 10-18 hónapos korukban történik. Leggyakrabban akkor csap le a szeparációs szorongás a babára, amikor te – vagy a párod – dolgozni mentek vagy épp sürgős dolgotok akad. De éjszaka is rátörhet a szorongás, gyermeked egyszer csak felriad a kiságy “börtönében”, mert te nem vagy sehol. Vagyis vagy, a másik szobában alszol, csak hát őt ez nem nyugtatja meg. A szeparációs szorongás 24 hónapos kor környékén enyhül.

Mit tehetsz, ha a gyermeked szeparációs szorongásban szenved?

Többféle lehetőséged is van:

Minimalizálod a külön töltött időt, amennyire csak tudod, ha pedig úgy látod, hogy ideges, vele maradsz. És megvárod, amíg elmúlik magától a szeparációs szorongás időszaka.

Bevonsz másokat is a gyermekgondozásba, olyanokat, akiket ismer a gyereked. Ha el kell menned otthonról – mert muszáj dolgoznod például -, akkor olyan emberre bízod a babádat, akit ő is jól ismer: az apjára, valamelyik nagyszülőjére vagy nagynénjére. Lehet, hogy a gyermeked eleinte tiltakozni fog, de idővel könnyebben fogja kezelni a helyzetet, ha jól ismert arcok veszik körbe.

Egy új gondozót/bébiszittert keresel. Ha olyan emberre hagyod a gyermekedet, akit még nem ismer, adj nekik időt. Ismertesd őket össze alaposan még akkor, amikor te is a gyerek közelében vagy.

Hogy készítsem fel az elválásra?

Idő kell, hogy megszokja az új helyzetet. Mindegy, hogy valamelyik családtagodra vagy egy bébiszitterre bízod a gyermeked, próbáld ki az alábbi javaslatokat:

Gyakorolj otthon. Könnyebb, ha maga a baba kezdeményezi az elválást. Hagyd, hogy elmásszon a másik szobába magától, és ne menj rögtön utána, várj néhány percet (persze csak akkor, ha tudod, hogy olyan helyen van, ahol nem érheti semmi baj). Ha te hagyod el a szobát valamiért, akkor mindig mondd meg neki, hogy most elmész, hová mész és miért, és mondd el azt is, hogy mindjárt vissza is jössz.

Adj neki időt, hogy kényelmesen érezze magát az új helyzetben is. Mielőtt egyedül hagynád a bébiszitterrel, töltsetek el sok időt együtt, hármasban is. Amikor pedig először mész el otthonról, akkor is kérd meg a bébiszittert, hogy 30 perccel azelőtt érkezzen meg, mielőtt neked menned kell, így a baba megszokja a jelenlétét, mielőtt te kilépnél az ajtón.

Mindig köszönj el. Mindig adj neki puszit és öleld meg, mielőtt távoznál, és mindig mondd el neki, hogy visszajössz. Ne húzd sokáig a búcsúzkodást. Állj ellen a kísértésnek, hogy a hátsó ajtón surranj ki titokban, mert a baba attól lesz ideges, ha azt hisz, csak úgy eltűntél.

Legyél jókedvű. A babád megérzi, ha rosszul érzed magad. Ha még sírni is kezd a babád, te ne sírd el magad és ne legyél ideges – legalább addig ne, amíg lát téged. Az elválás mindkettőtöknek nehéz. De nyugodj meg, a bébiszitter valószínűleg arról fog beszámolni később, hogy a babád még azelőtt abbahagyta a sírást, hogy te kiléptél az utcára.

Ha egyszer elmész, menj is el! Ha folyton visszalépsz a házba, hogy megnyugtasd a babádat, azzal az ő dolgát, a gondozóét és a tiédet is megnehezíted.

Először csak egy kis időre menj el. Az első távolléted ne legyen több egy óránál. Ha már te és a babád is jól összebarátkoztatok a bébiszitterrel, meghosszabbíthatod a kimenőt.

Hogyan birkózz meg az éjszakai szeparációs szorongással?

Az éjszakai elszakadás nagyon nehéz a babák számára, ezért az alvás előtt idő legyen mindig hangulatos és békés. Tölts vele egy kis extra időt ágyba bújás előtt: öleld át, simogasd, énekelj neki lágyan. Ha sírni kezd, miután letetted a kiságyba, menj vissza és nyugtasd meg. De legyen ez a megnyugtatás rövid és “unalmas”, így megtanulja majd a babád, hogy most aludni kell.

Mi van, ha semmi nem segít?

Minden gyerek más és más, máshogy élik meg a szeparációs szorongást is. Ha úgy gondolod, nem segít semmi, vizsgáld újra a dolgokat.

Nézd meg, alkalmas-e a bébiszitter a neki szánt feladatra. Lehet, hogy másikat kell keresned.

Először csak 15 percre hagyd a babádat egy rokonodra, aztán folyamatosan jussatok el az egy órás távollétedig. A babád hamarosan megtanulja: ha elmész, vissza is jössz.

Mi a helyzet a búcsúzással? Kiosonsz, amikor nem lát téged? Folyamatosan integetsz neki még a távolból is, netán sírsz is elváláskor? Gondold ezt át! Egy gyors puszi és ölelés csodákra lehet képes. Ha nem csinálsz nagy ügyet az elszakadásból, ő sem fog.

A cikk forrása itt.Ezek is hasznosak lesznek: