Igazán népszerű lett egy édesanya posztja, amelyben az anyaság hullámhegyeit és hullámvölgyeit írja le. Ahogy a Motherly is írja, legyünk őszinték, ezek minden édesanyánál vannak. Éppen ez lehet az oka annak, hogy Kenzi Reddick írása sokakhoz elért:
“Vannak jó és rossz napok. Boldog időszakok és mélypontok. Mindannyiunkkal előfordult már, egyszerűen csak nehéz, mi pedig emberek vagyunk, akik napról napra próbálják kitalálni, hogy mi legyen. Egyik percben produktívnak és szuperanyának érzem magam, a másikban pedig úgy érzem, mintha kudarcot vallottam volna az egész során.
A mai hullámvölgyszerű nap volt. A gyerekeim általában igazán jók és jól viselkednek (annyira, amennyire az elvárható egy 4 és 1 éves gyerektől, akiknek az édesanyja főállásban dolgozik). Abban a pillanatban, amikor bekapcsolódok egy konferenciahívásba, mintha a céljuk a figyelmem elterelése lenne. Egy olyan pillanat, ami mintha bekapcsolná ezt. Nem értik, hogy 30 percig csendben kell lenniük, hogy anya hallgathasson és beszélhessen. Vagy távol maradni a szemeteskukától. Vagy hogy ne kérjenek 50. alkalommal nassolnivalót. Vagy nyugodtan üljenek.
Ma letettem egy hívást, becsuktam a számítógépemet az érintetlen és enyhén kihűlt kávé mellé, amit kiöntöttek a pulton, idegességemben tüdőm szakadtából kiabáltam, és csak ültem a konyha padlóján és zokogtam. És a gyerekeim mindezt tanúsíthatják. Ezt azért dokumentáltam, mert a hullámvölgyekre épp úgy emlékezni akarok, mint a boldog pillanatokra. Mert mindkettő formál minket. És mert az élet nem csupán süteményekből és szivárványokból áll. Egyes napokon magabiztosnak és sikeresnek érzem magam, más napokon pedig csak reménykedem, hogy elég jól és erősen szerettem.
A jó az, hogy a babák rugalmasak és megbocsátóak. És azon pillanatok ellenére, amikor a figyelmem és a türelmem híján, még mindig én vagyok a legkedvesebb személyük. Tudták, hogy az ingerültségem miattuk van, mindketten sírtak, és egyenesen odajöttek hozzám, hogy megöleljenek. Ők voltak az én támaszaim. Lane pedig egyfolytában bocsánatot kért, amiért elszomorított. Ez nem a legbüszkébb pillanatom anyaként, de erőteljes. Aztán leültünk a földre, és megöleltük egymást, én pedig bocsánatot kértem, felálltam és újra próbálkoztam, és ez mára elég.
Hatalmas ölelést küldök minden anyának, mind a hullámhegyeken és -völgyeken. És ugyan ezek mind nagyon számítanak, de ezek is elmúlnak. Itt kell megtennünk a tőlünk telhető legjobbat és legtöbbet.”
A bejegyzés megtekintése az InstagramonMotherly (@mother.ly) által megosztott bejegyzés
Kapcsolódó cikkek
